Csak a cím hangzik szanszkritül, amúgy egy dán újságban írják: Ungarske karma plakater på Århus Rådhus. Plakatudstilling på Århus Rådhus i anledning af 20 året for Murens fald og Ungarns frihed… valahogy így sikerül lefordítanom: A fal leomlásának és a magyar szabadság megszületésének 20. évfordulójára emlékezve három magyar művész kiállítása nyílt meg az aarhusi városházán. Krzysztof Ducki, Orosz István és Pócs Péter rendszerváltó plakátjait a tárlat bezárása után több dániai városban kiállítják, majd a felújított Dán Plakátmúzeum gyűjteményébe kerülnek. Egyébként Heine, az ottani tiszteletbeli konzul találta ki és szervezte meg az eseményt a plakátok későbbi vándorútjával együtt.
Két másik plakátkiállításról is jön hír: megnyílt a kilencedik triennálé Toyamában (első ízben nem Fukuda szan a főnök), és a párizsi turisták beszámolói szerint még mindig lóg a száz Lautrec-hommage poszter a Les Arts Décortifs-ben.
Úgy alakult, hogy a külföldi műsor helyett inkább itthoni kiállításokra jártam a héten:
A Duna tévé előcsarnokában Molnár Kálmán plakátjai lógnak. Ha egyetlen munkát kellene választanom az életműből, az a hetvenes évek közepén rajzolt Vád lenne. Még most is erős, bár már régen nem a lengyel filmről szól, amihez készült. Benne van a diktatúra tokkal vonóval. Példa arra is, milyen pocsékul dolgozott a cenzúra akkoriban. Ilyesmiről beszéltem a tévében is, amikor Kálmán plakátjairól faggattak.
*
A Pontonban Bán Mariann (jeles sporttárs naponta változó hajszínnel: együtt szoktunk úszkálni a külker-strandon) szépségesen-szép, olykor kedvesen ironikus, máskor szomorkásan nosztalgiázó kerámiái a szobrászat és a dizájn határvidékéről. Figurák, formák, fotográfiák (az utóbbiak Máté Gábortól).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése