Egy kedves párizsi ismerősöm üzent, hogy a Monnaie de Paris museumban a nagy retrospektív Escher kiállításon látta, hogy én is ott vagyok. A mester munkái mellett néhány olyan képzőművész művei is kikerültek a falakra, akik előzményként, vagy utózmányként kapcsolatba hozhatók M. C. Escherrel. Előzményként ott volt Piranesi, kortársként Reutersvard, utódként pedig szerénységem a Lépcsők című lappal. Mivel a november óta látogatható tárlat csak március elsejéig lesz nyitva, igyekeznem kellett. Igencsak meglepett, hogy hányan kíváncsiak még ma is Escherre. Hét végéig minden jegy elővételben elkelt, tárta szét kezét a kapuőr. Kénytelen voltam bevallani, hogy az egyik teremben, valahol a kiállítás vége felé tőlem is ki van akasztva valami, így aztán végül szerencsésen bejutottam. A Lépcsők (néha Az idő látképei címmel is ki volt már állítva) az itáliai Maurits Collection anyagábólé került át a párizsi kiállításra. A Maurits Gyűjteményben úgy tűnik, legalábbis az Internet adatok szerint, hogy több képem is van. A Sarokházat is csatolom.
