2024. november 27., szerda

NOVEMBERI ANZIX

 

Lezajlott az amerikai elnökválasztás, amihez annyi közöm volt, hogy hosszú szünet után a Washington Post újra tőlem rendelt illusztrációt egy cikkéhez: Hypnosis? Colonoscopy? What some people will do to avoid Election Day. Ide kattintva olvasható. Bezártak a bukaresti kiállítások, megkezdődtek viszont a jövő évi füredi kiállítás (Vaszary Villa) előmunkálatai; a kurátor, Török András, magnetofonra vette hosszú beszélgetésünket, amely szándékunk szerint majd a katalógus alapja lesz. Kinyó Ferenczy Tamás a kamerája előtt kérdezgetett a művészeti akadémiák őstörténetéről. Megnyílt a főiskolán (MOMÉN) Bányai Pista emlékkiállítása – december 3-án egy nagyobb tárlata is nyílik a Vigadóban, az Aranyrajzszög kiállítás keretében, amelyet majd én nyitok meg. Plakátos hír, hogy több nekifutásban lezajlott Ducki Krzysztof lakásán a Posterfest nemzetközi plakátkiállítás előzsűrizése. Az egyik szeánszon részt vettem. Volt egy irodalommal kapcsolatos esemény is: a Hajnal Éva által alapított Litera-Túra magazin Kecskeméten ünnepelte születésnapját, a városhoz kötődő szerzők közt én is fölolvashattam három verset. Egyet ide is teszek. Irodalmi hír az is, hogy a Mozgó Világban Pető Iván kritikát írt a Hasonmásról. Megtisztelő, hogy a non-fiction művekkel foglalkozó történész Rév Júlia kapcsán tollat ragadott.  Récit címen keressétek a cikket. Mellesleg a Grimm könyvön dolgozom, Sütheö Péter nyersfordítása nyomán a Jellacsichiadét pofozgatom és megpróbálok Füredre is összehozni néhány új munkát. 


 

2024. november 1., péntek

HOGY MIKOR...


Hogy mért lépett be az életembe,

És mikor költözött végképp ide,

Már nem tudom. Előbb kezdődött-e,

Vagy akkor indult minden, pont vele?

 

Megszoktam, hogy tesz-vesz körülöttem,

Fülembe suttog és lábamhoz ül,

A verseimhez rímet ő talál

És pasziánszt rak, míg teánk kihűl.

 

Tán nem is tudnék élni nélküle,

Hiányozna, ha nem, lenne velem,

Megszoktam, mint medrét a folyó,

Mit érne nélküled,

                 Halál, az életem!?


 

AMÚGY...

Amúgy Pista vagyok. Csak ha majd szóba kerülnék esetleg én is. Végigültem egy kényelmetlen fotelben a nyakkendősök klubbeszélgetését, de nem sokat értettem belőle, fogalmam sem volt ugyanis, hogy kik a kedélyesen emlegetett Jutkák, Lacik, Jóskák és satöbbik. Vagy alig volt fogalmam róluk. Néhányuk épp a pikszisbe került, másik néhányuk meg épp pottyant onnan kifelé. Az urambátyám bizalmaskodáshoz egy kicsit sem passzolt a szigorú kultúrukáz: nemzet és kereszténység. És punktum. Ha már Lacik vagyunk és Pisták, nem lehetne egy kicsit szofisztikáltabban, miniszter úr. Mert ez azért csak a pezsgők és az egyébként príma kacsamájas kosárkák miatt különbözött a Szabad Nép félóráktól.