KOCKAVERS

TIHANY

Orosz István és Polgár Botond kiállítása a tihanyi KOGART Galériában, nyitva július elsejéig.

RÉVKOMÁROM, LIMES GALÉRIA

 

A kassai Rovás Alkotóközösség és barátainak kiállítása a komáromi Limes Galériában, ami nem más, mint egy üresen álló szépséges templom. A kiállítók: Barabás Márton, Borisza Borsó József, Dienes Attila, Gaál Tamás, Juhász Éva, Koreň András, Matl Péter, Nemes László, Orosz István, Szabó Ottó, Szurcsik József és Zeman Zoltán.

HUMBUGGING - TIHANY

Egy hét múlva, jövő vasárnap fél 12-kor (a szomszédos bencés apátság miséje után) nyílik Orosz István és Polgár Botond kiállítása a tihanyi KOGART Galériában. Megnyitót Wehner Tibor mond. A kiállítás július elsejéig lesz nyitva.

VASARELY-LABIRINT

Két olyan kiállítás nyílt a héten, amelyen új munkáim láthatók, jóllehet eléggé különböző munkák. Szerdán nyílt a Vigadó Galériában a „Kert a városban” című tárlat, amelyre Katona Szabó Erzsi két anamorfózis-labirintusomat választotta, szombaton pedig Szentendrén, az Erdész Galériában a "Vasarely Hungarikonjai" című tárlat, amelyre Kárpáti Tamás egy kollázs-triptichonomat kérte. (Az utolsó fényképért köszönet Katona Luciának.)

Miloš Forman (1932 - 2018)

BAMBULA BŐRE

Akik képesek voltak végigolvasni a szürrealista festészet és a kannibalizmus kapcsán írott oknyomozó irományt, a Könyv a tükörben, avagy a megevett tengerészek című esszét, azoknak álljon itt jutalmul egy pótfejezet. A főszereplőhöz, Edgar Allan Poe-hoz és a fent említett írás morbiditásához is lesz némi köze. Ugye tetszenek tudni, ki volt Bambula? Nem? Száz éve még mindenki ismerte, sokan látták is a talán Amerikából, talán Martinique szigetéről, vagy talán a Tulai kormányzóságból származó  hatalmas termetű szerecsen díjbirkózót, Wilhelm Murphyt, aki olykor Max Bambula, máskor meg Salvator Bambula néven kápráztatta el közönségét. Fénykorát az előző századforduló táján élte, jóllehet komoly sportversenyeken is indult (zömmel orosz és német annalesekben található meg a neve), igazából cirkuszi birkózó volt, akinek produkciójába a pankrációs birkózás mellett a szaltóugrásoktól, a súlyok emelgetésén át a nyílt színi evés-ivásig minden beletartozott; Bambula esetében az evés-ivás elképesztő mennyiségű étel-ital felvételét jelentette. Oroszországban még ma is ismerik a hatalmas erejéről és gyomráról szóló tréfás gyerekmondókákat. Természetesen Magyarországon is megfordult, a mellékelt Borsszem Jankó címlapok mellett Ady Endre levelét idézem (Lédának írta 1907. Június 30-án) „… Vésziéknél másfél órát töltöttem Varsányban. Jolán nagyon vastag, vastagabb Adélnál is. Margit szerencsétlen, mert a leánya nagyon pici. Háromhónapos, szép, víg, de olyan nagy, mint Bambula.” A háromhónapos baba, aki Ady szerint Bambulára hasonlított, nem volt más, mint Vészi Margit és Molnár Ferenc lánya, akit, igaz ötven évvel később magam is megismerhettem, akkor már Sárközi Mártának hívták, és való igaz, úgy él az emlékezetemben, mint akit nem fújna el könnyedén holmi szellő, de még egy Shelley-féle tomboló szélvihar sem. Jut eszembe, Kormos István fánk-ujju asszonynak nevezte egyik versében a magyar irodalomtörténetben (Válasz!) is jelentős szerepet vállaló hölgyet. De én most nem Sárközi Mártáról akarok írni, hanem Bambuláról és főleg arról, hogyan kerül birkózónk kapcsolatba Poe-val és a beígért rémséggel. 
A Könyv a tükörben című esszében már emlegettem, mily mérhetetlenül rajongtak a franciák Poe-ért, nos egy francia Poe-admirateur kissé különös megnyilvánulását (talán túlzónak is nevezhetném), fogom felidézni. Egy Joseph-Rozès de Brousse (1876-1960) nevű költő (az Utisz Blog nálam műveltebb olvasói talán a "Maison sur la colline", vagyis Ház a dombon című verseskötetéről ismerhetik), úgy döntött, hogy bekötteti a tulajdonában lévő Poe könyvet, a Hollót. Ami azt illeti tényleg egy szép és ritka kiadás birtokosa volt, kétnyelvű, illusztrált példány kínai rizspapírra nyomtatva. Stéphane Mallarmé francia fordítása mellett – Le Corbeau – a szemközti lapon ott az eredeti angol vers is: The Raven. Az illusztrátor sem akárki, Édouard Manet, aki ráadásul szignálta is mindegyik litográfiát. A kiadás dátuma 1871, a példányszám igencsak limitált, mindössze 240. Joseph-Rozès de Brousse, a jeles bibliofil valamikor 1930 után határozta el, hogy megóvandó az értékes könyvet, bőrbe kötteti. A szándék érthető, elvégre 60 éve forgatta a papírfedelű kötetet, igencsak megkophatott, akár el is piszkolódhatott az értékes példány. Nem tudni mennyit töprengett azon, milyen kötés illene leginkább a mélabús költeményhez, azt sem tudni, hogyan jutott hozzá a kiválasztott nyersanyaghoz, s arról sem maradt fenn információ, én legalábbis nem tudok róla, ki volt a mester, akit a könyvkötéssel megbízott. Elég az hozzá, hogy bizony a mi szerecsenünk, az 1930-ban, 49 éves korában meghalt, Bambula művésznéven ismert díjbirkózó csillogó hollófekete bőrébe lett bekötve Edgar Allan Poe Hollója. Gyanítom, hogy az Utisz Blog olvasók zöme túl van már Péterfy Gergely könyvén, a Kitömött barbáron, nagy elképedésre nem is számítok, de egy kis borzongás azért jöhet: 
 
Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,
Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, - soha már!

Az emberbőrbe kötött könyv, ha nem is volt gyakori, azért példa nélkülinek sem mondható. Volt, amikor szerencsehozó talizmánnak tartották, volt, hogy bűnözők vezekeltek azzal, hogy kivégzésük előtt felajánlották a bőrüket, vagy épp úgy akartak híressé válni, hogy a gaztetteikről íródó könyvet saját bőrükbe köttették, de akadtak olyan betegek is, akik, mivel a szervadományozás még nem létezett, legalább bőrüket adták egy orvostudományról szóló könyv borítójául. Természetesen olyan esetek is vannak, amikor csak az tudható, hogy a könyv emberbőrbe lett kötve, de nem lehet tudni, kinek a bőrébe. A Providence-ben található Brown Egyetem John Hay Könyvtárában két példánya is megvan ifjabb Hans Holbein és Hans Lützelburger 1526-ban készült, és könyvként először 1538-ban kiadott híres Haláltánc sorozatának. Mindkét kötet emberbőrbe, ráadásul díszesen megmunkált emberbőrbe van kötve. Mindkét bőr a 19. század végéről való, de nem ugyanazon ember bőre. Az egyik könyvet Harry Gordon Selfridge amerikai születésű brit kereskedőmágnás megbízásából egy chicagói könyvkötő, név szerint Alfred J. Cox kötötte be, a másik pedig Londonban, a híres Zaehnsdorf-műhelyben készült, alighanem a pesti születésű Zaehnsdorf József fia, Joseph William Zaehnsdorf készítette. Mielőtt a könyvek Providence-be kerültek volna, 1903-ban a híres New York-i bibliofil társaság, a Grolier Club különleges kötésű könyvek című kiállításán is közszemlére kerültek. A tartalom és a forma összhangját példázza Vesalius Az emberi test működéséről című albuma is, amelynek emberbőrbe kötött példányát szintén a Brown Egyetemen őrzik, és persze De Sade márki hírhedt könyve, a Justine és Juliette, amelyet női mellekből készített cserzett bőrbe kötöttek. Ó! Ez már nekem is sokk.

KÖLTÉSZET LÁJK

Ne légy már ennyire mogorva,

Guglizz rá gyorsan a blogomra,

Ott lesz majd e versem,

Lehet, hogy még nyersen,

De mindegy, lájkold csak rajongva.

Hatalmas versnapi rímhalom,

Micsoda nagyszerű alkalom,

Varrók és Szabó Ték,

Lator-féle leckék,

Szívesen osztom és lájkolom.

Divat az önlájk a fészbukon.

Nem elég a barát, a rokon?

Ha lenne limerick,

Amiben le merik

Írni ezt, nem venném ma zokon.