Néhány mondat Rubik Ernő megnyitóbeszédéből:
A téma a kocka, ez az ősi geometriai forma. Jómagam,
mondhatnám, hogy valamelyest kötődöm ehhez e formához (nevetés), ezért aztán elég
hosszan tudnék beszélni a természetéről, az érdekességeiről, de most arról a
szemléletről szeretnék inkább szólni, ami Orosz István műveiben megnyilatkozik.
Ezek olyan grafikák, olyan képek, amiket jó és tanulságos nézni, mert arról beszélnek,
hogy az, amit látunk, mennyire tőlünk függ. A vizualitás életünk meghatározó eszköze,
amin keresztül megismerjük a világot. És ennek a megismerésnek sok érdekes kacskaringója
van. Az, amit látunk vajon tényleg ott van-e, azt látjuk-e, ami ott van, vagy éppen
valami mást? A látvány az agyunkban jön létre, egy folyamat eredményeként, ami
rendkívül érdekesen alakul, és ennek egy külön területe, amikor elbizonytalanodunk
a látványban, hisz nehezen tudjuk értelmezni azt, és ez a bizonytalanság megmozgatja
a fantáziát, kibillent a megszokott háromdimenziós világból, és a visszatérés mindig
nagyon tanulságos. Ezek a képeken valójában nem optikai csalódások, sokkal
mélyebbek azoknál, és ezért sokkal igazabbak is. Amikor mást látunk, az nem azt
jelenti, hogy tévedünk, hanem azt, hogy többet látunk, mint ami ott van,
fölépítünk valamit, a látvány csak a kiindulópontja ennek a valaminek, az igazi
eredmény az bennünk jön létre.
(A Kockázatos címet viselő kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban április 9-ig, keddtől vasárnapig, 10 és 18 óra között látogatható Pállfy László Kockázatos című kockagyűjteményével együtt. A mellékelt fotók is Pállfiy Laci kamerájával készültek.)
