2015. július 19., vasárnap

AMI KIMARADT...


... a könyvből, tudniillik a Sakkparti a szigetenből. Saljapin, a bariton. Gorkij barátja volt és az egyik leggyakoribb vendég Caprin. De hát nem lehet mindenkit beírni. Apám Dénes Zsófiáról írt könyvét olvasgatom és leveszem a polcról az „öreg hölgy” memoárjait is. Van köztük egy nagyon hatásos párizsi jelenet. Saljapin az Opera Comique-ban Massenet Don Quijote-jét énekli, ráadásul lóhátról. Azaz csak énekelné, mert ahogy kinyitja a száját, az orosz emigránsokból álló közönség fülrepesztő füttykoncertbe kezd. A ló persze megbokrosodik, nagy botrány lesz. Ki kell hívni a rendőrséget. Mi ez? - kérdezi Dénes Zsófia. Kiderül, hogy egyszer Szentpéterváron, amikor az Ivan Szuszanyin előadása közben érkezett meg a cár és belépett a páholyába és az ottani szokás szerint minden színpadon lévő szereplő rögvest hasra vágta magát, akkor Saljapin is térdre ereszkedett. Nem is térdre, csak féltérdre, de az emigránsoknak ez is elég volt. Követik Európában mindenütt és szétfütyülik az előadásait. Na, majd ha lesz egy második kiadás! Addig is ideteszek egy vicces fényképet Saljapinról és Gorkijról.  

2015. július 17., péntek

SIMPLICISSIMUS UTISZ KÖNYVÉRŐL


Recenzió a Sakkpartiról — részlet Török András és a Summa Artium exkluzív hírleveléből a Vademecumból, amelyben „csupa olyan dologról van szó, aminek van eleje, közepe és vége.”

Orosz István: Sakkparti a szigeten – Dokumentumregény DVD melléklettel


Spiró könyve közismert, a Könyvhét egyik legjobban promotált kiadványa volt, nem is igen való ezekre a hasábokra. A másik könyv annál inkább. Szinte titkos kiadvány: a Borda antikvárium adta ki összesen 300 (!) példányban. A két könyvben megdöbbentően sok a közös vonás. Mindkettő központi figurája Gorkij, mindkét könyv legtöbb jelenete Capri szigetén játszódik. A különbözőségek azonban legalább annyira szembetűnőek. És abban is bizonyosak lehetünk, hogy a szerzők nem tudtak egymás munkájáról.
Amit Spiró sokoldalúságáról mondtunk, az hatványozottan érvényes Orosz Istvánra. Aki irodalmárcsaládba született grafikus, plakáttervező, rajzfilmrendező, egyetemi oktató lett, és ötvenes éveinek elejétől szépíróként is jelentkezett, mint költő és esszéista. Ez már a kilencedik kötete.
Az első élmény a könyvtárgy kivételes szépsége. A kecsesség és a kivételes műgond mellett azonnal megrohanja az embert az az érzés, hogy ilyen műfajú, ilyen módon megírt könyvvel még nem találkozott. Még hasonlóval sem: sikeres kísérlet a népszerűsítő történelmi munka és a regény keresztezésére. Majdnem minden oldalon több fénykép és lábjegyzet található.   A könyv így kezdődik:
„— Hárásó! – rikkantotta közbe valaki.
Lenin levette a kalapját és meglazította nyakkendőjét: — Mi a faszt vár még? Mi az apja faszát, Alekszandr Alekszandrovics?
A langyos tengeri szellő fölkapta a szavakat és harmatszagot, virágport meg madárcsicsergést kevert közibük.”
Ez a híres sakkjátszma Lenin és Bogdanov között 1908. április 10-én zajlott le, és Bogdanov, az orvos, író és forradalmár győzelmével végződött. A szerző a könyvben hatalmas terhet ró a sakkjátszmára. Lényegében mindvégig ez az első oldalon való várakozás zajlik. A szerző ezt használja arra, hogy bevezessen minket a 20. század első évtizedének zavaros eseményeibe, elsősorban a sakkjátszma idején a szigeten tartózkodó személyekkel kapcsolatban. Szemmel láthatóan betéve ismeri Gorkij és Lenin levelezését, a kor vezető és obskurus személyiségeit, Lenin egészségügyi problémáit, a kor jogdíjszabályait, a cári titkosrendőrség, az Ohrana archívumát, beszervezési és működési szabályait, Gorkij szövevényes nőügyeit, a Nápoly közelében található Capri szigetén megforduló notabilitások viselt dolgait, Tiberius császártól a mindenféle homoerotikus, sőt pedofil kalandokra vágyó művészekig és gazdag emberekig (Gorkij első tartózkodása itt 1906 és 13 között zajlott).

Enciklopédikus, sok gyönyörűséget nyújtó könyv a Sakkparti a szigeten, ahol egy ponton a szerző elárulja nekünk az egész játszma lefolyását. Különös vonatkozása, hogy bevezet minket a politikai indíttatású fénykép-manipulációról való tudnivalókba. Hiszen a Lenin és Bogdanov mérkőzéséről készült fotókat igencsak sokszor manipulálták. Ez a módszer később is kedves módszere lett a szovjet propaganda-szakembereknek. Ki gondolná, hogy ilyesmi történt egy Csehovról készült csoportfényképpel is… pedig de.

Izgalmas, szövevényes, sok meglepetést tartogató olvasmány. Trágárság (az első bekezdéstől eltekintve) nem fordul elő a lapokon.

Részlet a Sakk című animációs filmből.
Dokumentumfilm-részlet, angol felirattal, Gorkij Caprin,mozgóképen, mai film a Capri szigeti villáról.

(Borda Antikvárium Zebegény, 2015, 230 o., tervezte Kiss István, nyomta a váci Nalors Nyomda, ár nélkül, első kiadás. A könyv 300, a szerző által számozott és aláírt példányban jelent meg. Gazdagon illusztrált. A kötet DVD melléklete a szerző Sakk című animációs filmjét tartalmazza. Vászonkötésben, védőborítóval. Számozott: 280/300. Ára 12 000 Ft.)


A muskátlik között a nap
már így fog sütni mindég,
nincs föld alattunk és tudom,
hogy fölöttünk már nincs ég,
csak az a sáv, a napsütés
szalagja izzik egyre,
emlékek és álmok között
a semmiben lebegve.

2015. július 15., szerda

GYULAI TÁRLAT


A Gyulai Várszínház meghívja az Utisz blog összes olvasóját Orosz István Áttűnések című kiállításának megnyitójára a Várszínház Kamaratermébe (Gyula, Kossuth u. 13.) július 15-én, szerdán délután 4-re. A vendégeket Gedeon József igazgató köszönti, majd Kónya István alpolgármester nyitja meg a kiállítást. A megnyitó után Orosz István tárlatvezetést tart, elsősorban a kiállított színházi munkákról (kettős képek, anamorfózisok, plakátok) fog beszélni, na meg persze Dürerről, akinek az apukája idevalósi volt. A gyulai tárlat augusztus 9-ig tekinthető meg, munkanapokon 9 és 4 óra között.