... a könyvből, tudniillik a Sakkparti a szigetenből. Saljapin, a bariton. Gorkij barátja
volt és az egyik leggyakoribb vendég Caprin. De hát nem lehet mindenkit beírni.
Apám Dénes Zsófiáról írt könyvét olvasgatom és leveszem a polcról az „öreg hölgy” memoárjait is.
Van köztük egy nagyon hatásos párizsi jelenet. Saljapin az Opera Comique-ban Massenet
Don Quijote-jét énekli, ráadásul lóhátról. Azaz csak énekelné, mert ahogy
kinyitja a száját, az orosz emigránsokból álló közönség fülrepesztő
füttykoncertbe kezd. A ló persze megbokrosodik, nagy botrány lesz. Ki kell
hívni a rendőrséget. Mi ez? - kérdezi Dénes Zsófia. Kiderül, hogy egyszer Szentpéterváron,
amikor az Ivan Szuszanyin előadása közben érkezett meg a cár és belépett a páholyába és az
ottani szokás szerint minden színpadon lévő szereplő rögvest hasra vágta magát,
akkor Saljapin is térdre ereszkedett. Nem is térdre, csak féltérdre, de az
emigránsoknak ez is elég volt. Követik Európában mindenütt és szétfütyülik az
előadásait. Na, majd ha lesz egy második
kiadás! Addig is ideteszek egy vicces fényképet Saljapinról és Gorkijról.
2015. július 19., vasárnap
2015. július 17., péntek
SIMPLICISSIMUS UTISZ KÖNYVÉRŐL
Recenzió a Sakkpartiról — részlet Török András és a Summa
Artium exkluzív hírleveléből a Vademecumból, amelyben „csupa olyan dologról van
szó, aminek van eleje, közepe és vége.”
Spiró könyve közismert, a Könyvhét egyik legjobban promotált
kiadványa volt, nem is igen való ezekre a hasábokra. A másik könyv annál
inkább. Szinte titkos kiadvány: a Borda antikvárium adta ki összesen 300 (!)
példányban. A két könyvben megdöbbentően sok a közös vonás. Mindkettő központi
figurája Gorkij, mindkét könyv legtöbb jelenete Capri szigetén játszódik. A
különbözőségek azonban legalább annyira szembetűnőek. És abban is bizonyosak
lehetünk, hogy a szerzők nem tudtak egymás munkájáról.
Amit Spiró sokoldalúságáról mondtunk, az hatványozottan
érvényes Orosz Istvánra. Aki irodalmárcsaládba született grafikus,
plakáttervező, rajzfilmrendező, egyetemi oktató lett, és ötvenes éveinek
elejétől szépíróként is jelentkezett, mint költő és esszéista. Ez már a kilencedik
kötete.Az első élmény a könyvtárgy kivételes szépsége. A kecsesség és a kivételes műgond mellett azonnal megrohanja az embert az az érzés, hogy ilyen műfajú, ilyen módon megírt könyvvel még nem találkozott. Még hasonlóval sem: sikeres kísérlet a népszerűsítő történelmi munka és a regény keresztezésére. Majdnem minden oldalon több fénykép és lábjegyzet található. A könyv így kezdődik:
„— Hárásó! – rikkantotta közbe valaki.
Lenin levette a kalapját és meglazította nyakkendőjét: — Mi a faszt vár még? Mi az apja faszát, Alekszandr Alekszandrovics?
A langyos tengeri szellő fölkapta a szavakat és harmatszagot, virágport meg madárcsicsergést kevert közibük.”
Ez a híres sakkjátszma Lenin és Bogdanov között 1908. április 10-én zajlott le, és Bogdanov, az orvos, író és forradalmár győzelmével végződött. A szerző a könyvben hatalmas terhet ró a sakkjátszmára. Lényegében mindvégig ez az első oldalon való várakozás zajlik. A szerző ezt használja arra, hogy bevezessen minket a 20. század első évtizedének zavaros eseményeibe, elsősorban a sakkjátszma idején a szigeten tartózkodó személyekkel kapcsolatban. Szemmel láthatóan betéve ismeri Gorkij és Lenin levelezését, a kor vezető és obskurus személyiségeit, Lenin egészségügyi problémáit, a kor jogdíjszabályait, a cári titkosrendőrség, az Ohrana archívumát, beszervezési és működési szabályait, Gorkij szövevényes nőügyeit, a Nápoly közelében található Capri szigetén megforduló notabilitások viselt dolgait, Tiberius császártól a mindenféle homoerotikus, sőt pedofil kalandokra vágyó művészekig és gazdag emberekig (Gorkij első tartózkodása itt 1906 és 13 között zajlott).
Enciklopédikus, sok gyönyörűséget nyújtó könyv a Sakkparti a
szigeten, ahol egy ponton a szerző elárulja nekünk az egész játszma lefolyását.
Különös vonatkozása, hogy bevezet minket a politikai indíttatású
fénykép-manipulációról való tudnivalókba. Hiszen a Lenin és Bogdanov
mérkőzéséről készült fotókat igencsak sokszor manipulálták. Ez a módszer később
is kedves módszere lett a szovjet propaganda-szakembereknek. Ki gondolná, hogy
ilyesmi történt egy Csehovról készült csoportfényképpel is… pedig de.
Izgalmas, szövevényes, sok meglepetést tartogató olvasmány.
Trágárság (az első bekezdéstől eltekintve) nem fordul elő a lapokon.
Részlet a Sakk című animációs filmből.
Dokumentumfilm-részlet, angol felirattal, Gorkij Caprin,mozgóképen, mai film a Capri szigeti villáról.
(Borda Antikvárium Zebegény, 2015, 230 o., tervezte Kiss István, nyomta a váci Nalors Nyomda, ár nélkül, első kiadás. A könyv 300, a szerző által számozott és aláírt példányban jelent meg. Gazdagon illusztrált. A kötet DVD melléklete a szerző Sakk című animációs filmjét tartalmazza. Vászonkötésben, védőborítóval. Számozott: 280/300. Ára 12 000 Ft.)
2015. július 15., szerda
GYULAI TÁRLAT
A Gyulai Várszínház meghívja az Utisz blog összes olvasóját
Orosz István Áttűnések című kiállításának megnyitójára a Várszínház
Kamaratermébe (Gyula, Kossuth u. 13.) július 15-én, szerdán délután 4-re. A vendégeket
Gedeon József igazgató köszönti, majd Kónya István alpolgármester nyitja meg a
kiállítást. A megnyitó után Orosz István tárlatvezetést tart, elsősorban a
kiállított színházi munkákról (kettős képek, anamorfózisok, plakátok) fog beszélni, na meg persze Dürerről, akinek az apukája idevalósi volt.
A gyulai tárlat augusztus 9-ig tekinthető meg, munkanapokon 9 és 4 óra között.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)