KÖNYVEK

Ha több időm volna, bizonyára olvasónaplót  vezetnék, de most csak arra futja, hogy a nyáron olvasott könyvekből egy-egy mondatot idemásoljak, lehetőleg olyanokat, amelyek alapján egyszer talán majd fel tudom idézni őket. 
*

Alig félévi esküvésem után harmadszor jártam Korányi tanárnál, aki háromszor mondta a saját férjemnek Intacta Casta, szűz vagyok: Vajdáné, az elhálatlan. (Bartos Rozália: Viszontagságos életem egy költővel)
*

Esténként, amikor Bogdanovéktól hazatért, dühödt ugatás hallatszott: Iljics ingerelte a megláncolt kutyát. (N. K. Krupszkaja: Visszaemlékezések Leninre)
*

Igazgatóm magához szólít, elém tesz egy nyitott könyvet, olvasd itt ezt a részt: Ne félj a rettenetes Trápa bőgésétől, sem a zsémbes Tnorfpén puffogó paffogásától, csak lovagolj tovább nyílegyenesen, na mit veszel észre? (Lator László: A megmaradt világ)
*

– Mondja csak, ki rendezte azt a tegnapi tüntetést az apja temetésén? Koós Zsófi csak állt és nézett maga elé, s csak annyit mondott: – A halott! (Csoóri Sándor: A szétzilált nemzet)
* 
Nem volt semmi baj: a kalitka belefért a fürdőkádba. Szépen belefért. Gyönyörűen belefért. Úgy belefért, mint a pinty. Mint a vöcsök. Mint egy kis angyal. (Márton László: Te egy állat vagy!)
*

Verset úgy kell írni, hogy egyetlen fölösleges szó se legyen benne. Szavakkal is szemetelő, zűrzavaros jelenkorunk általános szóinflációjának közepette talán nem indokolatlan, ha ezúttal is továbbadom. (Buda Ferenc: Világ, világom)
* 
Kaján átveszi a kérdező szerepét: – Szerinted mi lehetne az egyenes karikatúrája? – Nyilvánvalóan a görbe. – Szó sincs róla, hanem egy nagyon-nagyon egyenes, egy már képtelenül egyenes egyenes.  (Moldova György: Történelemóra, párbeszéd Kaján Tiborral)
*

– Főhadnagy elvtárs! – mondom, amikor szóhoz jutottam végül –, a keretet Whatman-papírral beborítom, lealapozom, a szöveges részt átírom, de festeni – különösképpen Lenint vagy Marxot – nem tudok. – Nem értettem! – néz rám hitetlenkedve –. Hát ezeket itt ki festette? (Vári Fábián László: Tábori posta)
*

A labirintusnak szofizmának kell lennie, nem pedig zavarosságnak. (Guillermo Martínez: Borges és a matematika)

KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ

Odaát, a nyóckerben, a Köztársaság téren, a Nagy Metál Autóstoppos ottfelejtett árnyékában ül a padon egy úttörő. Vörös nyakkendő, fehér ing, térdzokni, zsinóros fütyülő. Újságot olvas. Nem is olvas, a képeket nézegeti. Nem is nézegeti, rajzolja őket. Az úttörő neve Bérszegyi Áron. Arra jönnek a médiások, egytől egyig púderes celeb. Észreveszik a kis Áront. A főriporter - tornacsuka, kord zakó, artisztikusra borzolt szemöldök – nem más: Égerászi Byron. A nagy betűkeverő. Halk utasításokat oszt. Kerekes statív, mikrofon gém, lágyító szűrő.  Lábujjhegyen közelíti meg a témát, alkonyati fényt rendel, kigöngyölteti a panorámás Dunakorzót, és feltartott mutatóujjával jelzi a kamerásnak, hogy bekap (backup). Aztán mégis elbizonytalanodik: Nem találkoztunk mi már valahol? Fiatalember! A kis Áron válaszát fülrepesztő fémes nyikorgás nyeli el. Idős körző pár halad által a parkon. Rosszkedvű, megnyagdult körzők a mozgalomból, azt hiszik, hogy nem hallja őket senki. Özvegy Egáry (ipszilonnal!) Boriszné és a férje. Süketek és nem látnak túl jól. Itt szoktak nosztalgiázni. Az egyik körző gyűlöli az irokézeket, a másik körző él-hal értük. Voltaképp mindegy, hogy melyikük, mert olykor meggyőzik egymást, és aki eddig az irokézek pártján állt, elkezdi utálni őket, aki pedig utálkozott, egyszerre beléjük szeret. Programváltozás a Nap moziban: Cicababák. A körmöt lakkozó kasszírnő Érberág Iszony. Spirálnotesz lapokra rajzolt sorszámbélyegzős jegyek. Visszaadni nem tud, bár az, aki eléggé makacs, zichereisztűt, ruhacsipeszt, u-szöget, binderkapcsot, amalgámtömést vagy egyszerű titán rajzszeget kap.  A Kicsi presszóban mindez beváltható.  Néha felbukkan egy-egy hullámos csat is. Olykor több: Hajcsatok – dalolja Szőke Szikla: Hajcsatok, basszátok meg, és madárcsivittel lesz tele e szépséges  haza, nevezzük kiesnek, s a rím okán, hej focistáink minden kupákból jól kiesnek. Már csak az indiánok szurkolnak nekünk, a tollas főnök, R. Zsebányi Góré egy fixatív fújó csövecskéből békepipát görbít, technokol illat lengi be a presszót. A sarokasztalnál eligazítás a jegyellenőröknek. Most bemutatom, elvtársak, milyen a hamisított bérletfényképleszorító fémszegecs. A fotón egyébként a szőke Érzenágy Boris látszik, aki a 4/B-ből tavaly kimaradt. Az avant gárda elnémul. A fogason szögmérők, háromszög vonalzók és egy ottfelejtett glória. Sz. Robári Egyén előhúzza a farzsebében tartott gombfocipöckölő fésűt és választékot igazít. Kiszúrtátok már az ürgét a hetvenkilences trolin, a titokban skiccelőt? Sliccelőt? - néz föl a fényképről az ábrándos tekintetű Regény S. Boriáz. Csoportképeket rajzol kilyukasztott villamosjegyekre. Képtelenség lebuktatni, mindig van nála egy érvényes is. Vagy azt is úgy rajzolja!? É. Rezony Gábris férfiasan szorosra húzza harántcsíkos nyakkendőjét. Gyerünk! Arc nélküli szárnyas angyal lebben által a Kicsin. A téren Steimetz kapitány Osztyapenkóval sakkozik. Tél van és nyár van örökké. Lecsavarozott figurák. Mindegyik vörös, na jó, legyen rézbőrű. Vakszimultán. Kettős tisztáldozat. Körülöttük kibicnek álcázott bliccelők szotyiznak. A sakkozók árnyéka az óramutató járásával ellentétes irányban halad és lövészárkot karistol a virágágyások között. Esz. Rényi Bogár (lánykori nevén Munkácsi Tünde) átkapcsol a színes csatornára: Harcképek. Pompás petúniák a Vasutas szakszervezet képzőművész szakkörének tárlatán. Eredeti batikmunkák. Pasztell, pittkréta, akvarell. Bácsi kérem, itt lehet meztelen nénit rajzolni? Magányos rajzbakok. Egy csendéleten még dolgoznak, az alkotó, Bérgyesi Zorán éppen a filodendron leveleit radírozza príma fehérelefántos Koh-I-Noor 300/40-es kaucsukradírral. Redőnyös tolltartójában cserélhető szamárfülek, méret szerint sorolt pacák. Fiatalember, mintha már találkoztunk volna valahol – kezdi újfent Szárbogyi René a száguldó riporter: Égisz? VÁTI? Indigó? Aztán belesápad: És? Nemzet? Új Tükör? Ám hangját újra elnyomja az ismerős nyikorgás: Noli turbare circulos meos! Magyarul: Ewige Wiederkunft. És jönnek, lépegetnek, baktatnak és döcögnek, kullognak és bicegnek, sántikálnak, bandukolnak, mendegélnek végtelenített Mőbiusz hadiösvényükön: egymásba kapcsolódó szerelmes szívek. Érző anagrammák. Veterán sármőrök. Coeur-zők. Nyissz.

Ja, igen: és eközben valahol a Franstadtban Vásárhelyi Tóni galériájában, bonyodalmas szónoklat végén megnyíl egy kiállítás. A Szerényi Gáboré. Tessenek szeretni. Hétvégén zárva!

(Elhangzott augusztus 15-én este 6-kor Budapesten, a Ráday utcai Galéria IX-ben.)

DIE BERLINER MAUER

ötven éve... és huszonkét éve...

BIBÓ SZÁZ

A száz éve született Bibó István emlékére Leányfalun emléknapot rendeztek. Az ünnepség része volt a ma délutáni kiállítás az Aba-Novák Galériában. A résztvevők: Barabás Marci, Berti Sara, Bujáki László, Kemény Zoltán, Kéri Imre, Kiss Ilona, Kontur András, Kovács Péter, Laár Balázs, Nagy Gábor, Nádas Alexandra, Orosz István, Paulikovics Iván, Sóváradi Valéria, Szerényi Gábor, Varga Zsófi, Vinczellér Imre, Závodszky Ferenc.  Bibó arcképemet, amelyet az általa 1956. november 4-én gépbe írt kiáltvány szövege formáz, Bibó István saját írógépébe fűzve állították ki. 

Az est szép supplementjei: végre összeismerkedem Orosz Istvánnal a filozófussal (Bibóról írt esszéje itt olvasható), Forgács Péter megajándékoz Bibó breviáriumával, Vinczellér Imre pedig egy saját életmű albummal, majd vendégeskedés a kiállítást kitaláló és rendező Kováts Kristóféknál.   
Bibó Istvánt ugyan többször láttam Balatonszepezden (Apámmal még a Válaszos időkből ismerték egymást), halványan emlékszem is rá, de az "írógépelt" képet nem emlékezetből, hanem meglévő fényképek, talán igazolványképek alapján szerkesztettem.