DÓRA MEXIKÓBAN

Üzenet Dórától: éjszaka megnyílt a plakátbiennálé Mexikóban. További részletek az ő vebszájtján. A fénykép alapján minden olyan, mint tizenvalahány éve, amikor én jártam ott, legföljebb a plakátok mások. De hát a megnyitók többnyire nem a falakon lógó munkákról szólnak.

HÁROM KITÖRT VILLAFOG

Plakátok a rendszerváltás korából. Ducki Krzysztof, Pócs Péter és Orosz István plakátjai. A tavaly október 23-án Dániában rendezett kiállítást most Kecskeméten a Dán Kulturális Intézetben nyitotta meg Heine Sveinstrup Jensen a kiállítás kitalálója és Peder Stougaard a Dán Plakátmúzeum igazgatója. (December 17-ig marad Kecskeméten az anyag, aztán valahol Pesten és Győrben megáll, majd „hazamegy”, ugyanis a munkák az aarhusi Dán Plakátmúzeum tulajdonában vannak.) Az anyag egy része szűk körben ismert, illegálisan terjesztett szamizdat munka, de van köztük sok igazi, nagy példányszámban megjelent utcai plakát is, amelyek elvitathatatlan hatással voltak a húsz évvel ezelőtti változásokra. Nehéz elfelejteni, mekkora reveláció volt Ducki Munkásőrség plakátja és elsüllyedő Aurórája, a kitört villafogak május elsejéje pedig … ha példát kell találni arra, hogyan lehet bonyolult szimbolikát, filozófiai sokrétűséget, történeti beágyazottságot egyetlen, végletekig leegyszerűsített rajzban megjeleníteni, mindig ez jut eszembe.   

HYPERION

Hyperion: On the Future of Aesthetics – a New Yorkban szerkesztett web-magazin októberi számának melléklete The Art of István Orosz (Orosz István művészete) címmel jelent meg. Mark Daniel Cohen kísérő tanulmánya és Utisz írásai  angol nyelvűek, Fenyvesi Kristóf bevezetője azonban három nyelven, magyarul, angolul és finnül is olvasható.

SICVLICIDIVM

Tamás Menyhért-est a Kecske utcában. Akadémiai székfoglaló és születésnap (70) egyszerre. Bukovinai székelyek leszármazottja, elzárt, nyelvújítás előtti képes-balladás nyelvük őrzője. A Hadikfalváról Bácskába, onnan Bonyhádra űzött-vándorolt család gyermeke mindenhová cipeli, húzza a gyökereit s könnybe lábadt szemmel éli meg mai környezetében a „teljes volt-fogyatkozást”. Természetesen szóba kerül a madéfalvi veszedelem, nekem meg eszembe jut a latin szómagyarázat, amelyet Haris Lacitól hallottam sok évvel ezelőtt Madéfalván, az emlékmű előtt álldogálván.

Siculicidium - ez az emlékmű márványlapjának felirata, latinul Székelygyilkolást jelent. A nagybetűs változat, (ha az U betűket V-vel helyettesítjük, ahogyan a római ábécékben szokás) egy olyan szót ad, amelynek minden betűjét római számjegyként is értelmezhetjük, kivéve az elsőt, amely viszont a summa szó rövidítése. SICVLICIDIVM. A summa, vagyis összeg szóból nyilvánvalóan következik, hogy a többi betűt, vagyis a római számokat össze kell adni. Ha ezt megtesszük, az eredmény 1764, ami éppen a hírhedt madéfalvi székelygyilkolás évszáma.  

S=I+C+V+L+I+C+I+D+I+V+M=MDCCLXIV
S=1+100+5+50+1+100+1+500+1+5+1000= 1764

AZ FURMÁNYOS MASINÁBAN ...

Az gyenyerűséges firmamentum tsillagainak vizsgálására való furmányos masinában elrekkentve ül vala az pispek disegno tsináló embere...

KIÁLLÍTÁSOK

Botero a Szépművészetiben. Szöcske a megnyitóban Marquezhez hasonlítja. Legföljebb annyi közös van bennük, hogy kolumbiaiak. Marquez mágiája, realizmusa és mélységei teljességgel hiányoznak Boteroból. Fordított Giacometti. A Régi Képtárban rendezett kiállítás koncepciója szerint néhány ott hagyott reneszánsz meg barokk képnek kapcsolatba kellene kerülniük a Boterokkal. Hát nem tudom, zárás után mi történik, amikor leoltják a villanyt, de míg ott jártam, semmiféle kufirc nem volt. Vagy csak nem emlékszem? Na ez már illene Marquezhez: Ahogy a valóságban megtörtént dolgokat el tudjuk felejteni, az is lehet, hogy néhány olyan dolog, ami sohasem történt meg, úgy él az emlékezetünkben, mintha megesett volna.
*
A Shakespeare-kiállítás finisszázsa. Tellér a szonett fordításomon polemizál. (Szabó Lőrincet se kímélve). Bölcsen és szelíden teszi, s a lényeget, hogy az anamorfikus ábrázolás irodalmi megjelenéséről van szó, nem vonja kétségbe. Másnap megajándékoz új fordítás kötetével, benne a legendás Kockadobással, és rögtönzött műfordító kurzusa végén azt mondja, jó fordító lehetnék. Vagy inkább azt mondta, hogy lehettem volna? Nem emlékszem már, mindenesetre még aznap lefordítom újra a Huszonnegyediket.
* 
Kelle Anti a Galériában. Háromnézetű opusza, a Szentföld egyre megkerülhetetlenebb faktum. Ott a Galériában ténylegesen az, mert úgy lett kiállítva a főbejáratban. Kikerülhetetlenül. Páter csinálta hozzá a plakátot. Ha már ott vagyok, fölmegyek a Vizitációthoz. Sokáig állok előtte, nem emlékszem meddig, szombat délután egyetlen lélek sincs a teremben.  (Hazafelé eszembe jut, miért pont M.S. Mestert választottam ki ezer kép közül, hát persze, a megnyitón összefutottam N.G. Mesternővel, aki filmet forgatott a festményről, sőt  valaha  még Cs.I. költeményét is idézgettem Gizusnak,  gimnazista korom versmondó repertoárjából:  kedvre vad kőszál, varasodva, gerjed… S.F. Doktor elégedetten dörzsöli a markát.)   
*

A design-hét fő attrakciója a Formatervezési díj. Fogadás és díjosztás a Néprajzi Múzeumban. Ja, és mellesleg kiállítás is, ami egy kisteremben szorong. Hauszmann épülete talán Kúriának jó volt, Galériának alig, Néprajzinak ciki, dizájn tárlatra pedig alkalmatlan. Az egyik díjazott, Katyi Ádám, a MOME által adoptált diák (amikor a kiváló betűit tervezete még AMIs volt, amit nem csak azért jegyzek ide, mert az AMI soproni épületét is Hauszmann Alajos tervezte, igaz, nem kúriának, csak lánylíceumnak). Az est végére jut még egy könyvbemutató is: Maczó Péter: Ön itt áll. Szépséges tipográfiai példatár, a cím is zseniális lelemény, bár eszembe jut, hogy néhány éve Bányai Pista is megajándékozott egy általa illusztrált könyvvel: You Are Here. (Personal Geographies and Other Maps of the Imagination) 
*

Kiállítás az állatkertben, a nagy szikla alatti galériában. Ötvenegynéhány művész munkái. Talán nem mindnyájuk tudta, hogy Nonja von Schönbrunn, King Miami, Ditan Twicross, Zuri Toronto, Kamala Calgary és Lichna Moskowskaja is a kiállítók közt lesz. Persze lehet, hogy Nonjáékat sem értesítették a többi ötvenvalahányról. Így aztán ezek is csodálkoztak, meg amazok is csodálkoztak. Vajon ki csodálkozott jobban? A művészet világában járatlanok számára ideírom, hogy kik a fent említett művészek: Nonja von Schönbrunn: orangután, King Miami: gorilla, Ditan Twicross: csimpánz, Zuri Toronto: gorilla, Kamda Calgary: elefánt, és Lichna Moskowskaja: orangután.  Lehet, hogy bosszúsak a nagy blamázs miatt.

*
Az utolsó kiállítás-beszámoló legyen a Tavaszi Tárlat. Vajon meghurcolható-e valaki az (ellen)forradalomban való részvétellel, ha a sajnálatos események idején éppen a segge lyukát foltozzák (aranyérműtét). Hát persze, Spiró hőse végül megússza, (nem a műtétet, a dutyit, talán a kötelet), de alighanem ő a kivétel. (Kakukk erősíti a szabályt.) Szó kerül képzőművészek általános behódolásáról (műcsarnoki tárlat) és érthetővé lesz a nagy május elsejei demonstráció Kádár oldalán. Stiláris ötletektől, irodalmiaskodástól mentes regény: sötét, nyúlós-ragadós kafkai panoráma. Túl kézenfekvő a hasonlat: vörös iszap.