Tekintsünk el
attól az egyébként korántsem mellékes ténytől, hogy ismerjük Szerényit. Én
speciel időtlen idők óta, uszkve… nem is tudom, rendszerek és
rendszertelenségek jöttek és mentek, némelyikben közös kiállításom is volt vele, hogy egyéb
intimitásokról, például Torgyánról és Flamm Erikáról most szó se essék. Az
axióma tehát, tisztelt hölgyek és urak, tisztelettel köszöntöm önöket magam is,
hogy nem ismerjük Szerényit, vagy úgy
csinálunk, mintha nem ismernénk, mintha most látnánk először a rajzait, mintegy
véletlenül tévedvén be a Műcsárdának nevezett bevásárlóközpontba, amiről
szintén most hallunk először, azt hisszük, itt kell leadni a nagy téren
elveszített ellenőrző könyveket, hogy itt folyik a lejárt szavatosságú pártjelvények
kiárusítása, vagy legalább van idebenn légkondi. (Egyébként nem itt kell, és nem folyik, és
nincs.) Úgy is mondhatnám, ragaszkodván a premisszánkhoz, hogy legyünk
ártatlanok Szerényi ügyben – még úgyabbul: legyünk szüzek. Szóval bejövünk és
valamiért egyből a pincébe (elegánsabban a Mélycsarnokba) megyünk, ahol
meglátjuk a rajzait és észrevesszük, mert egyszerűen nem lehet nem észrevenni,
hogy a rajzoló… az alkotó… a kiállító… a művész (Maoe-díj, Patak-díj,
Kölcsey-díj, lovagkereszt, Pro-Civibus, Munkácsy-díj, satöbbi, majd nézzék meg
a többit a Wikidédián), szóval a művész, aki itt kiállítja a rajzait, szeret
minket. Még annál is jobban, mint amennyire mi szeretjük magunkat. Vagy
amennyire szeretni szeretnénk, de nem tudtuk sosem, képtelenek voltunk rá, s
talán most sem jutna eszünkbe ily szentimentális konklúzió, ha nem ismernénk
magunkra a Szerényi rajzokon. Mindegy, hogy éppen mik vagyunk, spirálkörzők-e, vagy
úttörősípok, szabóollók vagy karosszékek, háromszögvonalzók vagy nyakkendőtűk, szíja
vesztett karórák vagy felsőkapufák, bugylibicskák vagy banyakocsik, bliccelő
hajléktalanok, egyenruhás londinerek vagy hasonlók. Esetleg hasonszőrűek. Nem
pátoszosan szeret, nem is metafizikusan, nem rajongón s nem félvállról, nem konzervatívan
és nem illiberálisan, nem népnemzetin és nem urbánusan, nem függetlenül és nem
elkötelezetten, nem is polgári engedetlenül (nota bene: arra felé azért
indulhatna egy mellékösvény), hanem csak úgy… olyan szerényisen szeret. Oly
természetesen, hogy nem kell hozzá magyarázat. Legföljebb egy apró lábjegyzet.
Nem is tartok én itten megnyitó fontoskodást, csak lábjegyzetet mondok a Szerényihez.
Footnot. A kedvenc műfajom. Sznószka. Alaviite. Dipnot. A tudományos műveket, az
akadémiai disszertációkat, bevallom, a lábjegyzetek miatt szeretem, ott szokott
kikristályosodni a szintepláne. Mindig sejtettem, hogy a Műcsarnok pincéje a
lábjegyzetek terrénuma. Vagy egyszer azzá lesz. Azért került oda… ide alulra,
mert amúgy magasan lenne a helye, mindenek fölött, főleg ha egy Szerényi… Egy
Gábor… Mert ne legyünk ugyebár álszerények.
Akkor most
elkezdem újra, ha nincs ellenükre.
Hölgyeim és
uraim, Szerényi ballal rajzol. Ahogy Kass Janó. Meg az anyukám. Meg ahogy Puskás
egykor lőtt. Rajzol és lő, de nem kommentál, nem manipulál, nem oktrojál és
pláne nem ítélkezik. Legföljebb következtet. Például egy utas ruhája ráncából a lelkére (ezt
Szenes Zsuzsa vette észre). Egy szemétdombból pedig a föltámadásra (ezt meg a
Szemadám szúrta ki). Nincs szemernyi gőg sem a rajzaiban, hivalkodás, dölyf,
dehogy; öntudat is alig, mert amikor azt mondja, hogy el ne felejtsek ám
szónokolni itten munkásságának rejtőzködő elvont transzcendens
értékszimbolizáló funkciójáról, de úgy ám, hogy a népek zokogjanak, arra ugye
csak mérsékelten lehet azt mondani, hogy fennhéjázó, azt viszont nagyon, hogy
nem az. Álszerény? Inkább ellenkevély. Rajzol mindenre, ami a keze ügyébe
kerül. Irkalapra, szalvétára, söralátétre, tértivevényre, pincérszámlára,
orvosi vényre, felhősre is, spirálfüzetbe, kutyanyelvre…. és kutyanyelvbe,
noteszbe, satöbbibe. De azért az újságokra koncentráljunk. Szerényi zsurnaliszta.
Szebben mondva: újdonász. El lehet képzelni lapot Szerényi nélkül, Szerényit is
el lehet képzelni lap nélkül, de egyiket sem nagyon érdemes. És, Nemzet,
Országút… Nők Lapja, Ifjúsági Magazin, Világ… ja és az Egis Gyógyszergyár üzemi
lapja, ezzel kellett volna kezdenem. És a Ludas és Pif és a Borsszem és a
Charivari. Periodikák jönnek-mennek, a Szerényik maradnak, na jó, néha nevet
változtatnak. Hívják őket Hogarthnak, Daumiernek, Szerelmeynek, Steinbergnek,
Kajánnak. Ha szeretik a skatulyákat, azt is mondhatnánk, karikatúra. Vagy hogy
alkalmazott grafika. Ha nem is megrendelésre készülnek, azért egy kicsit mégis.
A lapok úgy válogatnak köztük, ezt speciel saját praxisból tudom, de talán a Szerényire
is áll, hogy a hasábszélességhez passzoljon, hogy jobbra legyen kifutó, hogy
meg lehessen vágni, ha a vezércikk hosszúra sikerül, szóval csupa kisstílű
fontatlanság, de oda se neki. Telik az idő …, múlik a jövőnk s a rajzok egyszer
csak megváltoznak. Elfelejtik, hogy milyen cikk mellett voltak eredetileg, hogy
mekkora honoráriumot csöngettek le értük, hogy járt-e miattuk raporton a
képszerkesztő; elkezdenek a korról beszélni, amelyben megszülettek, s üzennek
az alkotóról, aki készítette őket. A szabadságról üzennek, arról, hogy a
rajzoló hogy érezte magát az időben, a korban, a korszakban, a történelemben, s
az illető történelmi kor hogyan érezhette magát rajzolónk szerszámai – a mártogatós
toll, a golyóstoll, a filctoll a diópácos pálca, a cerka – alatt. A cerkára
vissza kell térnem: egyet én is kaptam tőle, pontosabban cseréltem vele.
Igazság szerint én adtam a cerkát, ő viszont ceruzát adott, sőt pencilt: sárga
fa, amerikai, a felirat: Work Zone. Hogy egálba jöjjünk, gondoltam, adok
ráadásként egy radírt, olyan csehszlovák elefántost, vagy egy lyukas közepű
pirosat, de félek, nem tudna mit kezdeni vele. Tán nem is tudja mi az. Szerényi
nem radíroz. Miért is tenné?
Szóval a
szabadságról üzennek a rajzok, terük lesz, idejük lesz, másságuk, distanciájuk
lesz és egymáshoz képestiségük… értik, ugye, a relativitásukról szónokolok,
Steinmannra gondoljanak, a grófnőre, esetleg a csonkakúpra, de most az egymáshoz
képestiségük a jó szó, mert ott van benne a pestiségük is. A legpestibb harcosként
tartatik Szerényi számon, aki helyettünk lopja vissza minden éjjel a
Füvészkertből a zászlót; a legpestibb daliaként, aki értünk teszi pénzzé a
vadonatúj Stilisztikát; és a legpestibb indiánként, aki rézbőrű szép fülét a 48-49-es
sínére tapasztva mindnyájunknál előbb tudja, hogy mikor érkezik a boldog
jövendő. Vagy azt hallgatja tán, a gyönyörű múlt, hogyan zakatol egyre távolabb…
és egyre messzebb?
Vegyék nyugodtan
elő a zsebkendőjüket.
Azzal kezdtem
volt, hogy szeret. Szereti azokat is, akiket meg amiket mi nem tudunk. Azt
javaslom, hogy a viszonosság jegyében, vagy inkább csak úgy, mert… na… szóval
mi is, úgy értve, hogy mi itt mindnyájan, grófnők, indiánok, újdonászok,
rajzolók, költők, alkotmánybírák, kurátorok meg akik csak a pogácsa miatt
ugrottak be, szeressük mi is őt. Szeressék a Szerényit.
(Meghúzott változat. Az eredeti Szerényi Gábor kiállításának megnyitóján, a Műcsarnokban hangzott el szeptember 12-én.)