BÁZEL, AGI KONGRESSZUS

Az idei AGI (Alliance Graphique International) kongresszust Bázelben rendezték és állítólag még sosem vett részt rajta ennyi nép, mint ezen. A tavalyi Új Zélandon volt, jövőre Vietnámban lesz, szóval érthető, ha az európaiak (egyelőre ők a többség) inkább ide jöttek. Ha jól számolom, ez a kilencedik kongresszus, amelyen részt vettem (Berlin, Tokio-Kioto, Amszterdam, Isztambul, Szöul, Rotterdam, Párizs, Trieszt), elvileg sok kollégát ismerek, de a számuk a több száz részvevő közt most mégis elenyészőnek tűnt. Egyesül voltam magyar, ha a házigazda svájci team tagját, Varga Mihályt nem számolom. (Horkay Pista és Balla Dóra tagja még az AGI-nak, a most fölterjesztett Simon Péterért úgy tűnik, nem lobbiztam elég hatásosan, mert egyelőre nem kapott elég szavazatot.) A fő helyszín a bázeli művészeti főiskola volt, ahol 2008 tavaszán már jártam, akkor az ott tanító Annik Troxler hívott, tartsak előadást a diákjainak. A helyszínre persze nem ismerhettem rá, mert a Fachhochschule Nordwestschweiz azóta új helyre költözött. Képtelenség volt minden előadást végigülni. Kettőt említek. Az egyik Rudolf Steiner blackboard képeiről,  illetve a hatásukról szólt. 

Bázeltől 10 km-re a svájci Dornachban áll a Goetheanum, az antropozófia szentélye, ahol Steiner híres feketetáblás előadásait tartotta. Egyszer egy kollégina azt javasolta, fedjék le fekete papírral a táblákat, így több mint ezer előadás során készített táblarajzot sikerült megmenteni. Számomra azért volt aktuális a téma, mert Pandorka - Anna lánya – épp most kezdte meg Waldorf iskolai tanulmányait, ahol, mint hallom kizárólag fekete táblát használnak, a manapság általános zölddel szemben.  

 A másik előadás is egy tábla előtt zajlott. Niklaus Troxler (Annik papája) „ragasztószalag  performanszát” Song Yi Jeon kísérte speciális élőhang effektusokkal, inkább úgy mondom: száj-zenével. Természetesen fölkerestem a Kunstmuseumot, ahol A követ és a fáraó írása idején már jártam (az udvaron a Calais-i polgárok Rodintől), s elálldogáltam Holbein Halott Krisztusa előtt, ott, ahol 1867-ben Dosztojevszkij is állt (ő egy szék tetején), és a festmény oly elemi erővel hatott rá, hogy csaknem epilepsziás rohamot kapott. 

Voltam a szomszédos templomban berendezett Historisches Museumban, ahol, legalábbis számomra, két apró tükrös anamorfózis volt a csúcspont, kivillamosoztam a város széli Beyeler Foundationban, ahol egy Matisse válogatás volt a fő attrakció. A titokzatos Laurenz Foundationt csak a kongresszus résztvevői számára nyitották meg, s a vezetők úgy túlfontoskodták a bejárást, mintha egy atomerőművet mutogattak volna. Jean Tinguely múzeumában a lánya tartott bemutató vezetést, Haraszty Édeskééhez hasonló mobilszobrok gyűjteménye. Láthatóan sokkal több pénz, de érezhetően sokkal kevesebb szellem. A leghatásosabb képzőművészeti attrakciót a Rajna fölé emelkedő kéttornyú Münster katedrális előtti téren láttam (odabenn Erasmus sírja); egy Mikulásnak öltözött hazánkfia (kocsiján svájci és nemzetiszín zászlók, pulóverén magyar címer, társaságában pulikutya) elefántméretű, színjátszó szappanosvíz buborékokkal vidámította a járókelőket. Leginkább engem. 

 

VJACSESZLAV SZEREDA

Szeptember 25-én a Három Hollóban búcsúztunk el Szlávától, a kiváló orosz műfordítótól. 

Közös irodalmi "majdnem" sikerünkről,  Pjatyigorszkij Irodalmi Díjról ide kattintva olvashattok.

A KERT, AHOL TALÁLKOZTUNK...

 

SZERÉNYI A MŰCSARNOKBAN

 

Tekintsünk el attól az egyébként korántsem mellékes ténytől, hogy ismerjük Szerényit. Én speciel időtlen idők óta, uszkve… nem is tudom, rendszerek és rendszertelenségek jöttek és mentek, némelyikben közös  kiállításom is volt vele, hogy egyéb intimitásokról, például Torgyánról és Flamm Erikáról most szó se essék. Az axióma tehát, tisztelt hölgyek és urak, tisztelettel köszöntöm önöket magam is, hogy nem ismerjük Szerényit, vagy úgy csinálunk, mintha nem ismernénk, mintha most látnánk először a rajzait, mintegy véletlenül tévedvén be a Műcsárdának nevezett bevásárlóközpontba, amiről szintén most hallunk először, azt hisszük, itt kell leadni a nagy téren elveszített ellenőrző könyveket, hogy itt folyik a lejárt szavatosságú pártjelvények kiárusítása, vagy legalább van idebenn légkondi.  (Egyébként nem itt kell, és nem folyik, és nincs.) Úgy is mondhatnám, ragaszkodván a premisszánkhoz, hogy legyünk ártatlanok Szerényi ügyben – még úgyabbul: legyünk szüzek. Szóval bejövünk és valamiért egyből a pincébe (elegánsabban a Mélycsarnokba) megyünk, ahol meglátjuk a rajzait és észrevesszük, mert egyszerűen nem lehet nem észrevenni, hogy a rajzoló… az alkotó… a kiállító… a művész (Maoe-díj, Patak-díj, Kölcsey-díj, lovagkereszt, Pro-Civibus, Munkácsy-díj, satöbbi, majd nézzék meg a többit a Wikidédián), szóval a művész, aki itt kiállítja a rajzait, szeret minket. Még annál is jobban, mint amennyire mi szeretjük magunkat. Vagy amennyire szeretni szeretnénk, de nem tudtuk sosem, képtelenek voltunk rá, s talán most sem jutna eszünkbe ily szentimentális konklúzió, ha nem ismernénk magunkra a Szerényi rajzokon. Mindegy, hogy éppen mik vagyunk, spirálkörzők-e, vagy úttörősípok, szabóollók vagy karosszékek, háromszögvonalzók vagy nyakkendőtűk, szíja vesztett karórák vagy felsőkapufák, bugylibicskák vagy banyakocsik, bliccelő hajléktalanok, egyenruhás londinerek vagy hasonlók. Esetleg hasonszőrűek. Nem pátoszosan szeret, nem is metafizikusan, nem rajongón s nem félvállról, nem konzervatívan és nem illiberálisan, nem népnemzetin és nem urbánusan, nem függetlenül és nem elkötelezetten, nem is polgári engedetlenül (nota bene: arra felé azért indulhatna egy mellékösvény), hanem csak úgy… olyan szerényisen szeret. Oly természetesen, hogy nem kell hozzá magyarázat. Legföljebb egy apró lábjegyzet. Nem is tartok én itten megnyitó fontoskodást, csak lábjegyzetet mondok a Szerényihez. Footnot. A kedvenc műfajom. Sznószka. Alaviite. Dipnot. A tudományos műveket, az akadémiai disszertációkat, bevallom, a lábjegyzetek miatt szeretem, ott szokott kikristályosodni a szintepláne. Mindig sejtettem, hogy a Műcsarnok pincéje a lábjegyzetek terrénuma. Vagy egyszer azzá lesz. Azért került oda… ide alulra, mert amúgy magasan lenne a helye, mindenek fölött, főleg ha egy Szerényi… Egy Gábor… Mert ne legyünk ugyebár álszerények.

Akkor most elkezdem újra, ha nincs ellenükre.  

Hölgyeim és uraim, Szerényi ballal rajzol. Ahogy Kass Janó. Meg az anyukám. Meg ahogy Puskás egykor lőtt. Rajzol és lő, de nem kommentál, nem manipulál, nem oktrojál és pláne nem ítélkezik. Legföljebb következtet. Például  egy utas ruhája ráncából a lelkére (ezt Szenes Zsuzsa vette észre). Egy szemétdombból pedig a föltámadásra (ezt meg a Szemadám szúrta ki). Nincs szemernyi gőg sem a rajzaiban, hivalkodás, dölyf, dehogy; öntudat is alig, mert amikor azt mondja, hogy el ne felejtsek ám szónokolni itten munkásságának rejtőzködő elvont transzcendens értékszimbolizáló funkciójáról, de úgy ám, hogy a népek zokogjanak, arra ugye csak mérsékelten lehet azt mondani, hogy fennhéjázó, azt viszont nagyon, hogy nem az. Álszerény? Inkább ellenkevély. Rajzol mindenre, ami a keze ügyébe kerül. Irkalapra, szalvétára, söralátétre, tértivevényre, pincérszámlára, orvosi vényre, felhősre is, spirálfüzetbe, kutyanyelvre…. és kutyanyelvbe, noteszbe, satöbbibe. De azért az újságokra koncentráljunk. Szerényi zsurnaliszta. Szebben mondva: újdonász. El lehet képzelni lapot Szerényi nélkül, Szerényit is el lehet képzelni lap nélkül, de egyiket sem nagyon érdemes. És, Nemzet, Országút… Nők Lapja, Ifjúsági Magazin, Világ… ja és az Egis Gyógyszergyár üzemi lapja, ezzel kellett volna kezdenem. És a Ludas és Pif és a Borsszem és a Charivari. Periodikák jönnek-mennek, a Szerényik maradnak, na jó, néha nevet változtatnak. Hívják őket Hogarthnak, Daumiernek, Szerelmeynek, Steinbergnek, Kajánnak. Ha szeretik a skatulyákat, azt is mondhatnánk, karikatúra. Vagy hogy alkalmazott grafika. Ha nem is megrendelésre készülnek, azért egy kicsit mégis. A lapok úgy válogatnak köztük, ezt speciel saját praxisból tudom, de talán a Szerényire is áll, hogy a hasábszélességhez passzoljon, hogy jobbra legyen kifutó, hogy meg lehessen vágni, ha a vezércikk hosszúra sikerül, szóval csupa kisstílű fontatlanság, de oda se neki. Telik az idő …, múlik a jövőnk s a rajzok egyszer csak megváltoznak. Elfelejtik, hogy milyen cikk mellett voltak eredetileg, hogy mekkora honoráriumot csöngettek le értük, hogy járt-e miattuk raporton a képszerkesztő; elkezdenek a korról beszélni, amelyben megszülettek, s üzennek az alkotóról, aki készítette őket. A szabadságról üzennek, arról, hogy a rajzoló hogy érezte magát az időben, a korban, a korszakban, a történelemben, s az illető történelmi kor hogyan érezhette magát rajzolónk szerszámai – a mártogatós toll, a golyóstoll, a filctoll a diópácos pálca, a cerka – alatt. A cerkára vissza kell térnem: egyet én is kaptam tőle, pontosabban cseréltem vele. Igazság szerint én adtam a cerkát, ő viszont ceruzát adott, sőt pencilt: sárga fa, amerikai, a felirat: Work Zone. Hogy egálba jöjjünk, gondoltam, adok ráadásként egy radírt, olyan csehszlovák elefántost, vagy egy lyukas közepű pirosat, de félek, nem tudna mit kezdeni vele. Tán nem is tudja mi az. Szerényi nem radíroz. Miért is tenné?

Szóval a szabadságról üzennek a rajzok, terük lesz, idejük lesz, másságuk, distanciájuk lesz és egymáshoz képestiségük… értik, ugye, a relativitásukról szónokolok, Steinmannra gondoljanak, a grófnőre, esetleg a csonkakúpra, de most az egymáshoz képestiségük a jó szó, mert ott van benne a pestiségük is. A legpestibb harcosként tartatik Szerényi számon, aki helyettünk lopja vissza minden éjjel a Füvészkertből a zászlót; a legpestibb daliaként, aki értünk teszi pénzzé a vadonatúj Stilisztikát; és a legpestibb indiánként, aki rézbőrű szép fülét a 48-49-es sínére tapasztva mindnyájunknál előbb tudja, hogy mikor érkezik a boldog jövendő. Vagy azt hallgatja tán, a gyönyörű múlt, hogyan zakatol egyre távolabb… és egyre messzebb?

Vegyék nyugodtan elő a zsebkendőjüket.   

Azzal kezdtem volt, hogy szeret. Szereti azokat is, akiket meg amiket mi nem tudunk. Azt javaslom, hogy a viszonosság jegyében, vagy inkább csak úgy, mert… na… szóval mi is, úgy értve, hogy mi itt mindnyájan, grófnők, indiánok, újdonászok, rajzolók, költők, alkotmánybírák, kurátorok meg akik csak a pogácsa miatt ugrottak be, szeressük mi is őt. Szeressék a Szerényit. 

(Meghúzott változat. Az eredeti Szerényi Gábor kiállításának megnyitóján, a Műcsarnokban hangzott el szeptember 12-én.)

 

 

SZAJLA, SZEPTEMBER 7-ÉN

 

AUGUSZTUS...

Léha naplóíró lett belőlem, el-elfelejtek tudósítani azokról az eseményekről is, amelyeket pedig el lehetett volna hírelni itt az Utisz blogon, s illett volna tudósítani róla a barátokat, az érdeklődő híveket. Na persze ebben a bágyasztó kánikulában talán udvariasabb dolog, ha csak utólag szól az ember, nehogy kényszernek érezze valaki a jelenlétet. Így hát inkább utólag és slágvortokban leírom, mi történt velem az utóbbi napokban.   

Augusztus 14-én a Tilos Rádió Vosztok című adásába Kemény Vagyim és Dohi Gabriella hívott, hogy beszélgessünk oroszokról, ukránokról, posztszovjetekről (ez egyébként a sorozat alcíme) s persze az általam már unt, de sajnos újra aktuálissá váló plakátról. A műsor ide kattintvamég meghallgatható. A Vosztokban az orosz témájú Sakkparti című könyvem kapcsán szóba került a sakk. Ez a témája a Magyar Kultúra című folyóirat augusztusi számának, melyben egy sakkfigurás rajzom mellett Grimm Vincéről írt forgatókönyvem egy részlete is megjelent. Ide klikkelve ez is elolvasható. Augusztus 20-án volt a Pornó-túra; viccesen hangzik, pedig komoly, Pornóapátiba látogattunk el Sütheő Cilivel, Péterrel, Lacival (ők másod-unokatestvéreim, illetve húgommal (mindnyájan hoztuk a párunkat is), ott állt ugyanis az Apakönyvben emlegetett híres patika, amelyről a könyv talán legizgalmasabb része szól: „Az 1944 karácsonya és az 1945. március vége, vagy április eleje közti bő három hónap olyan, akárha moziban peregne le.” Benéztünk Körmendre, Jákra, Szombathelyre is, mindegyik településhez volt ős-kapcsolat, a szombathelyihez tartozót az Apakönyv digitális változatába is beírtam: „Arról már volt szó, hogy nagyapám Csépán kapott munkát, azt viszont meg kell magyaráznom, miért Szombathelyen tartották az eljegyzésüket (valamikor 1921-ben), majd Izsnyétén az esküvőjüket ('21 karácsonyán). Egyszer majd talán sikerül valami szép szövevényes regénydíszletet festenem e hosszúkat lépő cikcakk szerelem mögé. Barkaszó – Csépa – Debrecen – Szombathely – Izsnyéte. Ma sem lenne könnyű végigcikázni a sokszögön, amelynek a légátlója is legalább 600 km, de akkor, a szétszaggatott országban, a háború, a proletárdiktatúra, a román megszállás után, a vissza-visszahullámzó spanyolnátha közepette kaland lehetett a javából. Az atmoszféra adott, a részletek zömét nekem kell kitalálnom, mert már nem kérdezhetek meg senkit. A lánykérésnek és az eljegyzésnek Izsnyétén kellett volna történnie, de mivel a falu a friss határ túlfelén van, s ott Orosz István egyelőre nemkívánatos személy, más helyszínt kell találniuk a szerelmeseknek. „Ahol a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség” – ők, az érdekeltek bizonyára tudnák, afféle közmondás-e, vagy inkább bibliai passzus, de mindegy is, a lényeg, hogy eszükbe jut egy nagybácsi: Lajos. Csak kicsit bonyolítja a dolgot, hogy az izsnyétei lelkész, Sütő József Szombathelyre került fivérét már Sütheő Lajosnak hívják, elvégre valahogy meg kell mutatni a körülnyirbált kis hazának, hogy a végekről valóknak mennyivel kékebb a vérük, szóval Lajos bácsi már egy ideje Magyarországon van, ő a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület Vas-Zalai kerületének elnöke és a szombathelyi Őrangyal patika tulajdonosa. Nem tudni, a szerelmesek melyike kap észbe előbb, úgy képzelem, egyszerre csapnak homlokukra, s kiáltanak fel: egy nagybácsi – ekkora, történelmileg is igazolt szorultság esetén – helyettesíthet egy atyát. Esetünkben ez azt jelenti, hogy Orosz István Sütheő Lajos elé járulva kérheti meg Süttő Flóra Ida kezét. 

Úgy képzelem, az eljegyzés a patikával egybeépült lakásban történt. A tornyos téglaépület a Perint patak hídja mellett ma is áll. A Perint neve egykor Sibaris volt, s nagyobb folyó lehetett, hisz a hídról ölték vizébe Szent Quirinust, az ókeresztény püspököt 303. június 4-én. Amikor a helyszínt húgommal s két Sütheő-fiúval fölkerestem, szemernyi kétség sem volt bennünk, hogy a református paplány s a görögkatolikus fiú ügyét végső soron a pannon szent egyengette el.”  

Pornóapáti után Szepezdre mentem, ahol augusztus 23 és 25 között már harmadszor vehettem részt a Petőcz Íróakadémia programjában (klikk!) oly kiváló úrhölgyek és urak között, mint Hajnal Éva, Cserhalmi György, Horkay István, Géczi János, Berka Attila, Kukorelly Endre s a fotósként is kiváló – s a csatolt fényképet készítő Székelyhidi Zsolt. Az iménti mondatkezdésért – úrhölgyek és urak – lehet, hogy megróna a társaság, hisz az írótábor programja épp a gendersemlegeségről szólt, de mindegy, már nem szerkesztem át. Sietnem kell, hogy írhassak Székelyudvarhelyről is, ahová épp az Apakönyvet kiadó kecskeméti könyvtárosok hívtak. A nemzetközi könyvtári találkozó záróeseménye a „Nyitott könyvek éjszakája” volt, amelyen Katona Zoltán beszélgetett velem rajzokról és irodalomról, leginkább az Apakönyvről (Klikk!) Székelföld persze túl messze van ahhoz, hogy az ember csak egy könyvbemutató miatt autózzon oda; jártunk Szalontán, Torockón, a tordai hasadékban, a Medvebarlangban s a parajdi sóbányában is. 

MI A KÖZÖS AZ NBC-BEN ÉS A CNN-BEN?

Az NBC televízió – vagyis a National Broadcasting Company a legnagyobb amerikai televízió társaságok egyike. Székhelye a Rockefeller Centerben van. Peacock Networknek - Páva Csatornának is hívják, mert a logójuk egy stilizált pávát formáz. Az Atlantában székelő CNN (Cable News Network) a másik legismertebb amerikai hírcsatorna; mindkettőt világszerte nézik. Vajon mi a közös bennük? Természetesen az, hogy mindkét csatorna történész szakértőjének falán ugyanaz a plakát lóg. A CNN emberét Timothy Naftalinak hívják, az NBC-ét John Siphernek.