„Mennyit ér a király…”
Az elnök alig várta a félidő végét jelző hármas sípszót. A meccs elején még jóleső székelési inger kezdett kellemetlenné válni, de az ellenfél váratlan egyenlítése után olyan feszülten alakult a hajrá (amit Berki játékvezető még három perccel meg is toldott), hogy csak a sípszó pillanatában állt föl. Fölerősítette a hangot, hogy a szünetbeli elemzést odakint is hallja. Az üzbegisztáni utazás óta rendetlenkedett a gyomra, pontosabban a belei. Rendszertelen volt a széklete, többnyire szorulás, néha meg híg, és bár Dr. Zontág tanácsai közül, amit lehetett, igyekezett betartani, egyre rosszabb lett a helyzet. Enyhe diverticulosis, nyugtatta az orvos, de a túl színpadiassá sikerült legyintésből érződött, komolyabb diagnózist sem lehet kizárni. Legjobb lesz, ha lefotózod, ajánlotta; néhány problémát a fénykép alapján is ki lehet szűrni. Jó, majd lefotózom, mondta az elnök ingerülten, és miközben erőlködött, eszébe jutott az ígéret. Bokáig csúszott nadrágban csoszogott vissza a tévészobába, ahol a mobilt hagyta, és ahol épp az ellenfél 23. percben lőtt lesgólját játszották vissza. A stúdióban ülő szakértők véleménye szerint meg kellett volna adni.
A csészében két, viszonylag kemény, barázdált felületű, csokoládébarna színű, szabálytalan elliptoiddá lapult hengerhurka feküdt, egy kisebb és egy nagyobb. Nem látszott rajtuk különösebb rendellenesség, vagy olyan elszíneződés, ami vérzésre utalna, igaz, a fölső, a nagyobbik némileg eltakarta a másikat. Készített néhány közeli képet, majd, hogy a zavaró árnyékvetést kivédje, távolabbról, több nézőpontból, majd vakuval is megörökítette a látványt.
Már javában ment a második félidő, amikor visszaért. Egy kiállítás, majd egy utolsó perces büntető révén végül is meglett a győzelem. A döntetlen igazságosabb lett volna, nyilatkozta az ellenfél kapitánya, az edzőjük viszont már bundáról beszélt, s amikor a „felsőbb körök” szerinte nyilvánvaló beavatkozását kezdte emlegetni, le is keverték. Amikor a szokásos gratuláló sms-ek közt Zontágéra kattintott, eszébe jutottak a vécéfotók. Régóta, még a gimnáziumi rajzszakkörből ismerte. Tudta róla, ki nem állhatja a focit, a gratuláció csak szervilizmusból fakadhat, de talán némi gúny is van benne. Igen, azt, hogy jól megérdemelt diadal, csak ironikusan lehetett leírni, bár ha nem látta a meccset, csak az eredményt hallotta, akár őszinte is lehetett. Ha most küldené el, mintegy válaszként a friss székletfotókat, egyből nevetségessé tenné Zontág igyekezetét, és jelezné saját véleményét is: szar meccs volt.
Bekapcsolta a számítógépet, és áttette a képeket a monitorra. Zontág nem volt különösebben neves orvos, de mivel maga ajánlkozott, és a dolog intimitása miatt egyelőre nem akart komoly specialistához fordulni, be kellett érnie vele. A nedvesen csillogó és a szárazabbnak tűnő felületek különös ritmust adtak a két összetapadó testnek. Szinte érezni kezdte a szagukat, ahogy rájuk közelített. A kisebbik úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagyobb az egészhez. Diákkorából emlékezett az összefüggésre, arra is, hogy Dödörész szerint ez valami harmonikus dolgot jelentett, valami nagyon művészit. Még talán nevet is adott neki a zsíros hajú rajztanár, amire persze nem emlékezett. Divina … vagy? Ezt a két szót írta a kísérőlevélbe, de aztán meggondolta magát. Nem akarta, hogy Zontág mutogatni kezdje – még ha orvosi céllal is – íme, az elnök produktuma. Vagy: ilyet alkot a Nagy Ember.
Másnap az ülésteremben, az „azonnali kérdések és válaszok órája” alatt jutottak eszébe újra a képek. Fáradt volt, indiszponált, de mivel a helyettes államtitkár elég jó háttéranyagot készített, az ellenzéki képviselők sem vették észre, hogy máshol jár a feje. Amikor a szokásos korrupciózást újrakezdték, föltápászkodott, odasúgta a kabinetfőnöknek, az irodámból hallgatom tovább.
A koronaőr vigyázzba vágta magát:
– A jelszót! – emelte tisztelgésre a kezét.
– Csak én vagyok az – felelte az elnök unottan. Nem ismer?
– A jelszó? – kérdezte udvariasan, de határozottan az egyenruhás fiatalember.
– Az elnöknek néhány pillanatig kutatnia kellett az emlékezetében. – A jövő század regénye! Ebben a hónapban könyvcímek voltak soron, minden napra más. Jól emlékezett, mert a tiszt szalutált és előzékenyen kinyitotta az ajtót. Bekapcsolta, majd lenémította az ülésteremből jövő közvetítést és fölszúrt egy ginsengkapszulát. Belelapozott néhány újságba, majd félretolta őket.
– Maga olvasta? – nyitotta ki újra az ajtót.
– Micsodát? – kérdezte meglepetten az ajtónálló.
– Hát a könyvet, ami a mai jelszó. A jövő század regényét.
– Igen, még diákkoromban. Jókai.
– Az ülésteremben maradt a laptopom. Megtenné, hogy elhozza?
– Az ülésteremben… Igen, hozom, de…
– Odaszólok, hogy maga megy érte… Mi is a neve?
– Tatrangi Dávid.
– Zsidó?
– Nem. Székelyföldi magyar.
– Azért lehet zsidó. Vannak a Székelyföldön…, mindegy…, hozza, kérem, azt a laptopot.
Elintézett egy rövid telefont a mobilon (MLJT), és épp a vezetékesen kezdte visszahallgatni egy kínai államtitkár üzenetét, amikor Tatrangi visszaért.
– Vicces, intett a telefon felé az elnök. A tisztviselő egy magyar költő felállítandó szobráról beszélt, tört angolsággal, de a verseket kínaiul idézte:
Seng ming cseng kő' gui
ájj' csing gyá göng gao.
Ruo véj dz'jó gui,
ör dzsö gyié kő phao.
– Ugye érti?
– Igen – felelt Tatrangi, letette a laptopot az elnök asztalára és távozott.
A password begépelése után a képernyőn az utoljára megnyitott fájl jelent meg. Az elnök azonnal lenyomta a delete billentyűt. Kitörölt még vagy harminc üzenetet, néhányat bepirosított, hogy ne felejtsen el válaszolni rájuk, s olvasni kezdte a két művészakadémia viszályáról rendelt beszámolót. Mindkét társaságnak, de legalábbis a hangadóknak, tökéletesen megfelel a megosztottság, sőt épp mintha a másik oldalra való mutogatás adna értelmet a tevékenységüknek, az legitimálná őket. És persze a média számára is csak így érdekesek, egymás ellen acsarkodva. Kitöltött egy pohár konyakot, de nem itta meg. Eszébe jutott Zontág: ha már iszol, inkább tisztát, vodkát, vagy pálinkát igyál. Tudta, hogy Zontág is iszik, nem mintha különösebben kedvelné az alkoholt, de művésznek képzeli magát, amihez szerinte illik némi delírium. Rendelőjében a fertőtlenítők szaga az olajfestékével s a kisüstiével is keveredett. Falán mindig új kép lógott, ráadásul úgy helyezve el, hogy a vizsgálóasztalra föltérdelő elnöknek látnia kelljen; s ha már látja, véleményeznie is. Zontág tudta, hogy az elnök hajlamos a kemény kritikára, de azt is, hogy abból a speciális testhelyzetből, amelyet páciensének a vizsgálat során fel kell vennie, csak magasztaló szavakra lehet számítani. Az utolsó rektoszkópia során elhangzott kifejezést – sokkoló – is dicséretnek vélte, s a hamarosan megrendezésre kerülő Art Marketről kezdett fecsegni, ahol egy ismerős galerista révén biztosan kiállítják majd.
Az elnök aláhúzott néhány szót az akadémiákkal foglalkozó tanulmányban, a titkárságon tudják, hogy ezekkel kapcsolatban kiegészítéseket kell kérniük, majd megkereste a törölt fájlok közt a tegnapi fényképeket. Megnyitotta őket Photoshopban is. A speciális beállítások közt talált néhány szűrőt, amellyel érdekesebbé, szinte festményhatásúvá sikerült az egyiket tennie. Miután a színeket megváltoztatta, s egy, a képkorrekciók menüben talált paranccsal a formát is felismerhetetlenné absztrahálta, készített néhány változatot, majd lementette őket.
Közel a parlamenthez, a képviselői irodaház mögött egy emeleti lakást bérelt a párt. A választások idején koalíciós tárgyalásokat tartottak benne, de mióta kormányon vannak, üresen állt. A kulcs az elnöknél maradt, s olykor, ha csöndre vágyott, pár órára átsétált. Ide vitette a művészellátóból rendelt vásznat és festőkellékeket.
Szerdán, egy elmaradt mérkőzést bepótolva végre simán győzött a csapat, igaz a biztos kiesőt verte meg, vagyis a gratuláló üzenetek a „hozták a kötelezőt”, a „megjósolható” és az „iskolajáték” közhelyeket variálták. Zontág „látványos diadalából”, nyilvánvaló volt, hogy nem látta a meccset.
Másnap megint Tatrangi állt az ajtaja előtt. Szeretve mind a vérpadig, mondta az elnök már messziről. Tatrangi tisztelgett és kinyitotta az ajtót.
– Bejönne egy percre…? legyen szíves! Ön valóban értette azt a verset…, tényleg tud kínaiul?
– Hogy tudok-e? Azt egy született kínai sem merné állítani, hisz oly gazdag a nyelv…
– Tehát tud. Akkor árulja el, mi volt, amit a telefonban az államtitkár elcsicsergett?
– Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem. / Szerelmemért föláldozom az életet, / Szabadságért föl…
– Szóval Petőfi. Jó. A múlt héten, midőn utamat állta, s a jelszót kérte, tudta, hogy mit tesz ön?
– Tudtam: amit a törvény parancsol.
– S ha nem mondom meg a jelszót, ön nem enged tovább?
– Nem.
– És ha önt erőszakkal megtámadom, meglőtt volna ön?
– Meg.
– Helyes. Elfogad egy pohárral? – intett az italok szekrénye felé.
– Szolgálatban tilos.
– Mikor jár le a szolgálata?
– 14:00-kor leszek leváltva.
– Tatrangi Dávid, megbízom önben. A Visual Marketről hallott már bizonyára. Millenárison rendezik. Az idén átverekedték, hogy legyen egy önálló szekció valami olyasmi címmel, hogy progresszív függetlenek. Külön zsűri válogatja az anyagot, s a díjakat, nem mérve szűk marokkal, egy liberális alapítvány ajánlja föl. Egy festményt kéne a tárlatra beadnia. Vállalja ön? Ez nem parancs, kérés csupán.
– Igen – bólintott Tatrangi.
– Fölírtam önnek egy papírra a lakást, ahol a képet megtalálja. Ez a kapukód, ez meg a kulcs, amellyel bejut. A képet természetesen álnéven kell beadnia. Azt is ideírtam.
– Polgár Vazul – olvasta Tatrangi az átnyújtott noteszlapon.
A következő napok sűrűk voltak. El kellett repülnie Sicsiacsuangba a szoboravatásra, ki kellett zárni egy képviselőt a frakcióból, interjút kellett adnia egy skandináv lap rámenős riporternőjének (keble, akár Anita Ekbergé az Édes életben), s el kellett simítani valami kínos pénzügyet. Arra is alig maradt ideje, hogy egy Bundesligából átigazolandó hátvéd próbajátékára kijusson. Talán jobb lett volna, ha nem megy ki, mert az afrikai fiú elég darabosan mozgott, ő pedig jól megfázott. Igaz, a bélműködése rendbejött; Zontágot tehát egy időre elfelejtheti.
Elfelejtette a Visual Marketre beadott képet is, Tatrangi jelentkezett a fénymásolt cikkekkel, melyek az ifjú kortárs művész, Polgár Vazul kompozícióját méltatták. A kép a progresszív függetlenek tárlatán második díjat nyert. A legtöbb elemző szerint csak azért nem első, mert az alkotó neve ismeretlenül cseng még a szakmabeliek előtt is. Nem mindennapi művészi erőről írt egy ismert kritikus, egy másik a formák jóslatszerű, misztikus jelentését méltatta, s noha a technikát itt-amott megrótta némelyikük, de az általános hatás minden bírálót feltüzelt. Egy újságíró tudomása szerint a tetemes pályadíj mellett a mű megvásárlására is sor kerülhet. A Tatrangi által hozott hír egyszerre futott be a kulturális államtitkáréval, aki a tárca költségvetésében eszközlendő „apróbb financiális átcsoportosításra” tett javaslatot. Csatolta a Nemzeti Galéria számára megvásárlandó alkotások listáját, benne, viszonylag elöl, egy feltörekvő ifjú művész, Polgár Vazul képe is szerepelt. A lábjegyzet szerint, noha a mű nem, vagy csak érintőlegesen tartozik a kultúrpolitika által támogatott népi és figurális irányzathoz, mégis hiba lenne hagyni, hogy a Szent István unokatestvérének nevét viselő művészt a ballib oldal sajátítsa ki. Nem tudhatjuk, mivé növi ki magát – firkantotta az elnök a lábjegyzet alá.
A lista utolsó tétele egyébként Zontág Sebestyén Derűre ború című akrilfestménye volt.
Az elnök megjegyzését a tárca jóváhagyásként értékelte, Tatrangi ugyanis, aki felhatalmazást kapott, hogy Polgár Vazul ügyében eljárjon, már egy hét múlva jelentette, megtörtént a vétel; az ár egymillió forint (25 százaléka a Visual Marketet illeti), ami, az adózás bonyodalmait elkerülendő, a pályadíjjal együtt az MHH (Magyar Hajnal Hasad) közhasznú alapítványnak lett fölajánlva. Az elnök az iratmegsemmisítő előtti kosárba hajította a számlát, és mivel Tatrangit nem tudta rábírni, hogy legalább egy konyakkal együtt ünnepeljék meg a sikert (a szolgálatra hivatkozott), magányosan kezdett válogatni az italszekrényben. A Christian Drouinnál tartott, amikor Schubertné, a humánpolitikai ügyekre szakosodott titkárnő megjelent a rózsaszín mappával, amelyben az aláírásra váró papírok voltak.
– Néhány tétel a kulturális tárcától is ide került, a Nemzeti Galéria gyűjteményére vonatkozó megjegyzésedet például olybá vették, hogy a vásárlás mehet az elnöki különkeretből.
– Tedd csak le az asztalra! Valikám, melyikből tölthetek?
Schubertné Remy Martint választott, később egy Hennessyt, majd egy pohár Royal Oportót is elfogadott.
Az elnök komótosan kezdte aláírogatni a rózsaszín dosszié papírjait. A Visual Marketnek kiállított számlák a mappa alján voltak. A Polgár Vazul-festmény beszerzési áraként 1 + 4 millió forint volt feltüntetve.
– Mi ez az egy plusz négy…? – emelkedett meg az elnök szemöldöke.
– Az eladási ár és a szakértői jutalék.
– Úgy érted, hogy…
– Igen, itt láthatod a szignóját; a kulturális tárca új főosztályvezetőjének veje, aki a kulturális antropológia tanszéken hamarosan… Szerinte igen kvalitásos darab. Akarod látni?
– A főosztályvezető vejét?
– Nem, a képet. Itt van a telefonomban.
– Szükségte… – harapta el a szót az elnök. Mutasd! I-igen. Nem fejjel lefelé van ez?
– Dehogy, tudod, ez egy ilyen absztrakt. Egyébként a zsűriben is hezitáltak, de a szakértő…
– A vej?
– Igen, ő tudja pontosan, hogy áll.
– És most mi lesz vele? Nem a vejjel, a képpel.
– A Nemzeti Galéria törzsállományába kerül, ahol bemutatják az április 5-én nyíló Új szerzemények című időszaki tárlaton; aztán ha az állandó kiállításon nem tartanak rá igényt, ami valószínű, mert élő művészt csak kivételes esetben állítanak ki, akkor a raktárba kerül, ahonnan a közintézmények, illetve külképviseletek vezetői a protokoll szerinti sorrendben válogathatnak, vagyis az államfő után rögtön…
– Én jövök?
– Igen. De Pumuklit nem fogja érdekelni. Nála Munkácsy az utolsó festő. A Rippliket is kidobatta, mondjuk azokat én se nagyon bírtam.
Az elnök nem bajlódott azzal, hogy pohárba töltse a Christian Drouin maradékát; az üres üveget az iratmegsemmisítő előtti kosárba ejtette.
– Tudod-e, Vali, mi a különbség a művészet és a kunszt közt?
– Miért, az nem ugyanaz?
– Majdnem … – mondta az elnök, de nem fejezte be, mert megcsörrent a mobilja. Zontág volt. Vali fölkapta a rózsaszín dossziét, és tapintatosan távozott.
– Tudod, hogy nem szoktam dicsekedni – kezdte az orvos –, de lesz április 5-én egy megnyitó a Nemzeti Galériában…
– Április…, ó április… – Az elnök újra érezte azt a gyomortáji szorítást, amit három hete. – Tudod mit, ha nem jön közbe semmi, elmegyek veled. Amúgy is akartam mutatni valamit.
