HOGY MIKOR...

Hogy mért lépett be az életembe,

És mikor költözött végképp ide,

Már nem tudom. Előbb kezdődött-e,

Vagy akkor indult minden, pont vele?

 

Megszoktam, hogy tesz-vesz körülöttem,

Fülembe suttog és lábamhoz ül,

A verseimhez rímet ő talál

És pasziánszt rak, míg teánk kihűl.

 

Tán nem is tudnék élni nélküle,

Hiányozna, ha nem, lenne velem,

Megszoktam, mint medrét a folyó,

Mit érne nélküled,

                 Halál, az életem!?

 

AMÚGY...

Amúgy Pista vagyok. Csak ha majd szóba kerülnék esetleg én is. Végigültem egy kényelmetlen fotelben a nyakkendősök klubbeszélgetését, de nem sokat értettem belőle, fogalmam sem volt ugyanis, hogy kik a kedélyesen emlegetett Jutkák, Lacik, Jóskák és satöbbik. Vagy alig volt fogalmam róluk. Néhányuk épp a pikszisbe került, másik néhányuk meg épp pottyant onnan kifelé. Az urambátyám bizalmaskodáshoz egy kicsit sem passzolt a szigorú kultúrukáz: nemzet és kereszténység. És punktum. Ha már Lacik vagyunk és Pisták, nem lehetne egy kicsit szofisztikáltabban, miniszter úr. Mert ez azért csak a pezsgők és az egyébként príma kacsamájas kosárkák miatt különbözött a Szabad Nép félóráktól.

RUBIK 80 / 50

 

Rubik Ernő kockája 50 éves, ő maga pedig 80. Az alkalomra rendezett vándorkiállítás 2024. október 3-10 között a tokiói Good Design Galériában debütált, november második felében New Yorkban kerül bemutatásra, decemberben Helsinkiben lesz látható. Könyvtár című rézkarcomat örömmel fedeztem föl a kiállítás nyitófalán, ha valaki hajlandó a kép részletei közt bogarászni, Ernőt nevét is megtalálhatja rajta.  

BUKAREST...

 

Elsodortak az események, Bukarestből hazatérve több „postamunka”várt  (az egyik tényleg az, illusztráció a Washington Postnak), így a kiállításokról csak utólag írok. Van persze előnye is a késedelemnek, így be tudom tenni Ha… kezdetű versem román fordítását, amellyel Scarlat Anna ajándékozott meg. Íme:

DACĂ…

Dacă ne vom întâlni la un vernisaj, cândva… sau

Dacă îmi vei face un semn în metrou

Dacă ne vom afla în el, amândoi…

Ai grijă!  Nu voi fi cel, pe care îl crezi,

Îți voi aminti de el, întrucâtva…

Dar, dacă tot am ajuns aici

Dumneata semeni doar cu cel, care se uită

La desene,  pe această pagină Web.

(Magyarul nem is kell ide tennem, mert ez az a vers, amely az Utisz Blog nyitóoldalán a mottó: „Ha majd egy megnyitón egyszer …).

BUKAREST 2X

Egyszerre két kiállításon is szerepelnek a munkáim a román fővárosban. A Bucharest Graphic Days keretében önálló plakátkiállításom lesz az esemény központi helyszínén, a bukaresti Nemzeti Színház Rotonda termében. Az anyagot Ciprian N. Isac grafikusművész válogatta, ő rendezte a kiállítást, továbbá ő tervezte a katalógust is, köszönet érte. Ez a kiállítás október 19- én, szombaton nyílik és november 10-ig lesz nyitva. A másik tárlat a bukaresti Liszt Intézet – a Magyar Kulturális Központ – galériájában lesz, itt autonóm grafikai lapjaim és a tükörhengeres anamorfózisaim lesznek kiállítva. A cím: Gina Patrichi 8. Ez utóbbi kiállítás az ünnep estéjén, október 23-án nyílik és november 8-ig tekinthető meg.

 

BÁZEL, AGI KONGRESSZUS

Az idei AGI (Alliance Graphique International) kongresszust Bázelben rendezték és állítólag még sosem vett részt rajta ennyi nép, mint ezen. A tavalyi Új Zélandon volt, jövőre Vietnámban lesz, szóval érthető, ha az európaiak (egyelőre ők a többség) inkább ide jöttek. Ha jól számolom, ez a kilencedik kongresszus, amelyen részt vettem (Berlin, Tokio-Kioto, Amszterdam, Isztambul, Szöul, Rotterdam, Párizs, Trieszt), elvileg sok kollégát ismerek, de a számuk a több száz részvevő közt most mégis elenyészőnek tűnt. Egyesül voltam magyar, ha a házigazda svájci team tagját, Varga Mihályt nem számolom. (Horkay Pista és Balla Dóra tagja még az AGI-nak, a most fölterjesztett Simon Péterért úgy tűnik, nem lobbiztam elég hatásosan, mert egyelőre nem kapott elég szavazatot.) A fő helyszín a bázeli művészeti főiskola volt, ahol 2008 tavaszán már jártam, akkor az ott tanító Annik Troxler hívott, tartsak előadást a diákjainak. A helyszínre persze nem ismerhettem rá, mert a Fachhochschule Nordwestschweiz azóta új helyre költözött. Képtelenség volt minden előadást végigülni. Kettőt említek. Az egyik Rudolf Steiner blackboard képeiről,  illetve a hatásukról szólt. 

Bázeltől 10 km-re a svájci Dornachban áll a Goetheanum, az antropozófia szentélye, ahol Steiner híres feketetáblás előadásait tartotta. Egyszer egy kollégina azt javasolta, fedjék le fekete papírral a táblákat, így több mint ezer előadás során készített táblarajzot sikerült megmenteni. Számomra azért volt aktuális a téma, mert Pandorka - Anna lánya – épp most kezdte meg Waldorf iskolai tanulmányait, ahol, mint hallom kizárólag fekete táblát használnak, a manapság általános zölddel szemben.  

 A másik előadás is egy tábla előtt zajlott. Niklaus Troxler (Annik papája) „ragasztószalag  performanszát” Song Yi Jeon kísérte speciális élőhang effektusokkal, inkább úgy mondom: száj-zenével. Természetesen fölkerestem a Kunstmuseumot, ahol A követ és a fáraó írása idején már jártam (az udvaron a Calais-i polgárok Rodintől), s elálldogáltam Holbein Halott Krisztusa előtt, ott, ahol 1867-ben Dosztojevszkij is állt (ő egy szék tetején), és a festmény oly elemi erővel hatott rá, hogy csaknem epilepsziás rohamot kapott. 

Voltam a szomszédos templomban berendezett Historisches Museumban, ahol, legalábbis számomra, két apró tükrös anamorfózis volt a csúcspont, kivillamosoztam a város széli Beyeler Foundationban, ahol egy Matisse válogatás volt a fő attrakció. A titokzatos Laurenz Foundationt csak a kongresszus résztvevői számára nyitották meg, s a vezetők úgy túlfontoskodták a bejárást, mintha egy atomerőművet mutogattak volna. Jean Tinguely múzeumában a lánya tartott bemutató vezetést, Haraszty Édeskééhez hasonló mobilszobrok gyűjteménye. Láthatóan sokkal több pénz, de érezhetően sokkal kevesebb szellem. A leghatásosabb képzőművészeti attrakciót a Rajna fölé emelkedő kéttornyú Münster katedrális előtti téren láttam (odabenn Erasmus sírja); egy Mikulásnak öltözött hazánkfia (kocsiján svájci és nemzetiszín zászlók, pulóverén magyar címer, társaságában pulikutya) elefántméretű, színjátszó szappanosvíz buborékokkal vidámította a járókelőket. Leginkább engem. 

 

VJACSESZLAV SZEREDA

Szeptember 25-én a Három Hollóban búcsúztunk el Szlávától, a kiváló orosz műfordítótól. 

Közös irodalmi "majdnem" sikerünkről,  Pjatyigorszkij Irodalmi Díjról ide kattintva olvashattok.