A gödöllői kiállításhoz kapcsolódó padlizsánkrémes fogadás feltétele - és Erzsi óhaja - hogy verseket olvassak a műhelyben. (A fénykép Tóth Péteré: köszönöm!)
Add, hogy örökre megjegyezzem,
engedd, hogy akkor se feledjem,
ha majd úgy alakulna
a törzsfejlődés útja,
hogy kezdetleges jelbeszéddel,
ízzel, szaggal vagy érintéssel,
vagy ha fejlettebb fázisba érvén
valami metakommunikáció révén
képes lennék továbbadni másnak,
vagy a hangok, amik elhagyják a számat,
értelmes szavakká válnak,
ha fölegyenesedve, ha két lábra állva
kitágult orrlikkal és artikulálva
bele tudnám bőgni a kába,
a csillagtalan, vak éjszakába,
bevésni tíz ujjal a sárba,
karmolni falra, faragni kőbe,
bízni a sercegő betűre,
nyomtatva, bekötve, bármi módon
ott állhatna a könyvespolcon,
függhetne minden tanteremben,
tarthatnám a kompjuteremben,
ha már nem is kéne tudjam,
mert a neten úgyis ott van,
hogy bárkinek kell, megkeresse,
akkor juttasd majd az eszembe,
akkor Uram, ha én leszek még,
vagy bárki más, – hogy emlékezzék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése