2010. április 20., kedd

UTAK

The Road. Az út. A nagy csinnadrattával beharangozott filmet a Titanic zárásaként vetítik. A fesztivál végére időzítik az Eyjafjallajökull (előbb-utóbb megtanuljuk a nevét!) kitörését is, bizonyára azért, hogy a választott mozi világvége hangulata átélhetőbb legyen. Kedvenc kulturális hírlevélíróm szófordulatát elorozva: Az útat csak akkor szabad megnézni, ha egy töltött pisztoly csövét szorítják a halántékukhoz. De inkább akkor se. Ebben a filmben ugyanis annyit fenyegetőznek a halántékhoz fogott pisztollyal, hogy egy idő után a legnaívább néző is immunissá válik az ilyesmire. Hatásvadász apokalipszis-giccs az összes ismert panel fölsorakoztatásával és kétségbeejtően primitív befejezéssel. A valóság mostanában vitathatatlanul szórakoztatóbb: egy világvégi kis vulkán fölébred, és az európai közlekedésnek (egyelőre annak, de bizonyára jön a gazdaság többi ága is) annyi. Na ki az úr? - kérdi e-mailben R. Zsófi.
Mozi helyett százszor inkább megéri ellátogatni mondjuk Hauser Bea kiállítására a Forrás Galériába, megnézni Kelle Anti munkáit a MOME tech-tea délutánján, belefeledkezni M Tóth Éva Aniráma című új rajzfilmes könyvébe, vagy ámulni Theo Jansen széllel bélelt strandbestiáin a melbourne-i AgIdeas online nézhető programjában.

EYJAFJALLAJÖKULL = ALFA JAJ LYUK JELÖL

1 megjegyzés:

Anna Ida írta...

JAJ, ALFA-LYUK JELÖL