2010. április 16., péntek

KASS

Hallgattál-e mesét édesanyád ölébe kuporodva, odaképzelted-e magad a felütött könyv álom-városának kertjébe? Megmozdultak-e leereszkedő szemhéjad alatt a hab-koronás királyfik, megéledtek-e a csillagsarkantyús huszárkapitányok és rád kacagtak-e a fodorkoszorú-galléros grófkisasszonyok? Beléptél-e a rajzolt labirintus kapuján, hogy örökre elvéssz az útvesztő-kert bokor-szobrai közt? Tudom, te is a Kass János illusztrálta mesekönyvek nemzedékéhez tartozol, a Kass-tanítványok csapatába, és nem térhetsz vissza már sosem abból a kertből, felnőve, kiokosodva sem, akkor sem, ha már magad is kitanultad a rajzoló mesterség alkímiáját, s céhbelinek érezvén magad érteni véled mestered fortélyait.

Ismered a rajzokat, azzal a legendás ballal könnyedén odavetett vonalakat, de érzed, csak a tükrét karcolják valaminek, csupán a dimenziókat jelölik ki, összekötvén a látott valóság csillagrendszerének elemeit, hogy sejtessék a megtapasztalt világ mögötti tartomány álom-mély tömbjét. A „látható” Kass átgondolt jelképvilága, kompozícióinak asztrál-geometriája, rafinált zenei építkezése is zavarbaejtően gazdag, a lényeg azonban mélyebben van. Az átbillenő könyvoldalak, a porladó rajzlapok mögött a képek ezer gyökérrel kapaszkodnak abba a valamibe, amelyre jobb szót, mint kultúra, nem találsz. Pictor doctus – mondod róla komolykodón, s eszedbe jut az első szerep, amelyben megismerted, a tudós tanáré, és látod, ahogy egyik illusztrációból a másikba lépve, s újabb, szélesebb horizontú köpönyeget kanyarítván vállára, a homo aesteticuséra a homo ludensét, úgy ballag tovább, s jó professzorként azt az utolsó szerepet, a legvégsőt is úgy alakítja, mosolyogva, elegánsan, mintha tanítaná. Lányok, fiúk, így kell, így csináljátok, ha majd megbíz benneteket is a nagy Megrendelő.

Nézd csak, nézd, kövesd a tekinteteddel átváltozásainak színpadán, s valld be már nem is tudod, valójában ki vagy: a távolba vágyó Nils Holgersson, vagy Szent Ferenc, aki magot szór a madaraknak, a kőtáblát emelő próféta, vagy a homlokát ráncoló Kékszakáll, az elvesztett forradalom jelképévé növő Szent Sebestyén, vagy a sírgödör szélére térdeplő, rézbe metszett dán királyfi. Édesanyád ölében kuporgó kisgyermek vagy mindörökké, és soha ne feledd: Kass János rajzolóművész is te vagy már.

Nincsenek megjegyzések: