NAGYPÉNTEK

A 15-16. század fordulóján az évszámokhoz gyakorta kötöttek profetikus várakozásokat. A legkerekebb dátum, az 1500-as év különösebb megrázkódtatás nélkül lezajlott, ott volt viszont még 1533, amely, minthogy Jézus 33 évesen halt meg, éppen másfélszáz évvel követte a kereszthalált. Jézus halála napjánál, nagypénteknél, ami 1533-ban április 11-re esett, keresve sem lehetett volna jobb dátumot találni egy “világvégéhez”, a vele járó Utolsó Ítélethez, vagyis a Nagy Mérlegeléshez. ... Április tizenegyedike, nagypéntek napja van beállítva Hans Holbein Követek című festményének időmérő eszközein. (Még a pontos órát is látjuk, igaz többet is: fél tíz, fél tizenegy, délután négy.) Ebből a szempontból nézve a festmény rokonságban áll a középkor két legkomplexebb irodalmi alkotásával, Dante Isteni színjátékával, amelynek cselekménye éppen 1300-ban nagypéntek napján veszi kezdetét, és Chaucer művével, a Canterbury mesékkel, amelyik viszont 1400 nagypéntekén zárul. Érdemes megvizsgálni, akad-e vajon más rokonság is a három műalkotás között, illetve kideríteni, ismerte-e Holbein, vagy a festmény gondolati hátterét kidolgozó három férfi, Jean de Dinteville nagykövet, Georges de Selve püspök és Nicolaus Kratzer csillagász az irodalmi műveket…
(A fenti mondatokat A követ és a fáraó című könyvemből idéztem, pontosabban a könyv megjelenésre váró kéziratából. Ha minden igaz, egy kiadó valahol éppen szponzort keresgél, én pedig, ha időm engedi, az illusztrációkkal bajlódom.)