150 éve halt meg Széchenyi István. Végrendeletében egy kelyhet hagyott az Akadémiára, és ennek, az ország legjobb borával színültig töltött kehelynek a fölhajtását kérte barátaitól. A borozás mellett éveken keresztül egy-egy emlékbeszéd is elhangzott, ezt kívánja most felújítani a Széchenyi Művészeti Akadémia. Az évforduló előadója Freund Tamás volt, aki fantasztikus előadásban fejtegette a vérszívó trópusi devevérek evolúciójának rejtelmeit, majd szépséges tanulságokat vont le belőlük az önzetlen hazaszeretre vonatkozóan. A kehely az Akadémián nem került elő, talán már meg sincsen, így ellenőrizhetetlen, mennyi bor fért volna bele; akkora kupa azonban egyszerűen nem létezhet, amennyi bort később Széchenyi emlékére Lujos epreskerti műtermében benyakaltunk. Egyébként Flórián hívására mentem az Akadémiára, hogy a MMA nevében vele és Lugossy Marival együtt mi is megkoszorúzzuk a Széchenyi szobrot. A két akadémia közeledését célzó gesztust, amelyet ü.v. elnökként éveken keresztül polírozgattam, s amelynek mostanában valami halvány esélye föl is derengett, elég drasztikusan írta felül új elnökünk
ballibező interjúja. Vagyis a busongó borozásnak éppenséggel volt oka.
Szóval borgőzös éjszaka van, ilyenkor kontroll nélkül szakadnak föl a szavak és válogatás nélkül az emlékek. A sose kért elnökségé a kétségtelenül erős ellenszélben. Megválasztásomat annak tudtam be, hogy SZIMA tagként eszköze lehetek a két akadémia párbeszédének. A közös kiállítások, amelyekkel végigjártuk a Kárpát-medencét, s amelyeket nagy nehezen a Roosevelt tériek torkán is lenyomtunk, ezt a célt szolgálták. Igaz nagyobb dimenzióban, de a szétszakítottság ellen kezdeményeztem 2004 december ötödikének másnapján, hogy határon túli művészekkel bővüljön az akadémia, ugyanannyival, ahány az „itthoni” művész. A 2006-os parlamenti választások előtt mondtam le, akkor úgy tűnt, politikai hátszelet kap hamarosan a hajó, s a windsurfingben sosem voltam igazán jó. Kapóra jött persze a soproni suli miatti örökös időhiány is. Újra választások jönnek, és talán jön az a bizonyos jó szél is. (Shelley szele?) Meg a dilemma: az-e a dolga a kultúrának, hogy navigáljon a kedvező szelekben.
Aligha!!!
Sőt!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése