KATYŃ - 1940, KATYŃ - 2010

Övig vérben jő az erdő,
fátumos nagy árnya megnő,
újra álmodjuk halálunk,
bocsásd meg, hogy megbocsátunk.

(Andrzej Wajda hatalmas filmkorpuszának, a 2007-es Katyń-filmnek legutolsó mondata a félbeszakított Miatyánkból való: ... miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
Vajon a bűnbocsánat gesztusa ez a zárómondat, vagy épp a megbocsátás lehetetlenségére utal, hiszen az ima azért nem fejeződhet be, mert pont akkor, a megbocsátás kimondásának pillanatában éri a film főszereplőjét a halálos lövés.)
*
Lezuhant Lech Kaczyński lengyel elnök repülője. Kíséretével Katyńba tartott, hogy a szovjetek által az ottani erdőben kivégzett húszezer lengyel emléke előtt tisztelegjen.

... lemosdanak a mészároslegények, / de ami történt, valahogy mégse tud végetérni. (Pilinszky János)
*

Meghalt Vargazoli is. Gimnazistakorom  legendája. Ollózásai, bombafejesei, passzai miatt jártunk le Szegedre (merthogy Kecskeméten egész tavalyig nem volt enbéegy). A Fradi csatársor akkoriban így állt föl: Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi. De mi a SZEACnak szurkoltunk és Zolinak, amit egyáltalán nem éreztünk ellentmondásnak. Az ember mindig a gyengébbnek szorít, miközben a zsenit csodálja. Hogy Zoli is a gyengék közé számított, csak jóval később tudtam meg. Itthoni megaláztatásai miatt kényszerült disszidálni, idegenlégiósként a botrányokat az ő nyakába varrták, edzőként maximalista volt, a játékosai föllázadtak ellene. Van egy német anekdota, mely szerint az ellene szóló legfőbb bunda-bizonyíték az volt, hogy egy negyven méteres szabadrúgással a fölső lécet lőtte telibe.