2016. július 17., vasárnap

SZULEJMÁN

Szigetvár közelében magyar és török kutatók rátaláltak I. Szulejmán szultán (1494–1566) sírhelyére, az egykori mauzóleum (türbe) romjaira.

Az idős Szulejmán 1566-ban kezdett neki Szigetvár ostromának, ahol a szebbik mese szerint egy ágyúgolyótól hősi halált halt, bár a másik, az ágyban párnák közt változat egy kissé valószínűbb. A szultán belső szerveit temették csak el Magyarországon, a testet hazavitték Sztambulba. A márvány síremléket, mihelyt a mieink (osztrákok, magyarok, olaszok, stb.) kezére került, darabokra törték, köveit széthordták. A most megtalált alapoknak inkább csak szimbolikus jelentősége lehet.

2016. július 16., szombat

FOGALMAZZUNK EPÉSEN!



Édesapám nem bunkó ab ovo, olykor azonban mégis az, sőt kapitálisan bunkóvári bunkó, mint a jelen példából is kitetszik. Egy fontos testület ülésére hivatalos, eldöntendő, kik érdemesek leginkább a nagy tiszteltséggel és főképp zsozsóval járó kivételezettek közé kerülni. A jelöltek curriculumát, hogy készülhessenek, megkapták, titoktartási kötelezettségüket szignálták s az alkalomhoz illő ábrázatukat felöltötték. Édesapám: zsinóros mente, fényesre fent szablya, háromszor pödrött hetyke bajusz. Mielőtt a fontoskodás érdemi része megkezdődne, egy perces néma vigyázz a legesélyesebb emlékére, akit előző nap magához szólított a Mindenható. Hogy mennyire volt esélyes azt ne firtassuk, de most, hogy az elhamarkodott esemény miatt már nem kaphatja meg a kitüntetést, egyöntetű a vélemény, tuti, hogy ő kapta volna. Szóval egy perc: alkalmi Cage-parafrázis, légy szárnya künn s benn nem hallatik. Ilyenkor a vigyázzállók végiggondolják, mi mindent tett az elhunyt a kis haza s az egyetemes kultúra üdvéért. Természetesen egy ily kivételes férfiú esetén még a slágvortok felvázolására sem elegendő egyetlen perc, ezért inkább egy másik téma kezd édesapánk agyában motozni: kikapcsolta-e a mobilját? A válasz nem. Újabb kérdés: legalább lehalkította-e. Újabb válasz: aligha. A harmadik kérdés még szinte föl sem tétetik – ugye nem épp most fog megszólalni az a rohadék – a válasz máris érkezik a hívásjelzőnek beállított dallam (Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád) formájában. A vigyázzállók orcáján a gyász révülete némi kíváncsisággal elegyül: vajh, honnét csendül fel az ismert dallam? Édesapám megvetőn pillant a mellette álló ősz karnagyra (milyen olyan ember az ilyen), miközben megpróbálja kacagánya zsebében kitekerni a telefon gigáját. – Csocsi, te drága … (itt édesapám vezetékneve hangzik fel) … szólj már bele, basszus, mi van veled (most csak a keresztnév) … tartsd mán közelebb a szádhoz, arról lenne szó,… de te vagy az tényleg (újra, jól hallhatón édesapám neve, most már a családi és a keresztnév együtt), hogy az a kurva … Ekkor szerencsére a kihangosító gombjának újbóli lenyomásával annyit elér édesapám, hogy legalább a zárt terem ajtaja előtt várakozó hírmédia képviselők nem tudják tovább követni az addig kifogástalan minőségű, noha kissé visszhangos adást. Később sarkantyús csizmájával taposta tovább a mobilt (jobb és bal sarokkal felváltva), oly eredményesen, hogy az a néma egy perc lejártát követően kisvártatva valóban elkussolt.

Zárójel: Hogy az idevonatkozó történetet édesapám mesélte volt édesapám fiának és az mondta tovább a Teremtő által magához szólított írófejedelemnek, vagy épp az elszólított írókirálytól hallotta volt édesapám fia, aki aztán továbbadta édesapámnak, már nehezen lenne kideríthető. A posztmodern már csak ilyen. Ráadásul a történet főszereplője hol Katalin cárnő, hol Viktória királynő, hol pedig egy felszálló galamb (egyetemes lélekszimbólum), amelyről az uralkodók úgy vélik: végre egy őszinte hang / végre egy becsületes szó, etc.

2016. június 24., péntek

5333+1



A Képzőn, Szira Henrietta doktori védésén szó kerül a sakkfeladványok esztétikájáról. Megpróbálom a bizottság tagjainak elmagyarázni kedvencemet, azt a Polgár Zsófi-féle opust, amelyet 5333+1-es számmal szokás emlegetni. (Ah, miért is nincs címük a sakkrejtvényeknek, ahogyan a költeményeknek!) Egy sakkfeladványt szinte reménytelen szavakkal elmagyarázni, nem is sikerül, ideteszem inkább a képét. Szépséges szimmetria, és persze katartikus élmény annak, aki megfejti. Világos indul és két lépésben mattot ad. A megoldást természetesen nem írom le, de a táblára rajzolt ábrázolat elég komoly segítség. Valamikor annyira tetszett ez az egyszerű kis ábra, hogy amikor felszólíttattam a magyar kultúra legmaradandóbb alkotásainak felsorolására (akár hiszik, akár nem, a Parlamentben történt a dolog) Polgár Zsófi feladványa is a listán szerepelt. Idemásolom teljes egészében, valaha, tán egy évtizede nekem ők voltak a “legek”:  ... Ó, ha egyszer képesek volnánk egyetlen megbonthatatlan tömbnek érezni a télben virágzó dunántúli mandulafácskát és a Concertót, a rózsás labyrinthot és a Magányos cédrust, a londoni hathármat és a midőn ezt írtam-ot, a sakkozó törököt és a verbunkost, a porban húzott grádicsot és a computert, a Wassily széket és az Ugocsa non coronatot, a repülő nikkel szamovárt és a délibábot, az Öröknyárt és a dinamót, a Majálist és a tojáséjt, a Szegénylegényeket és az árgyélus kismadárt, az Egy mondatot és az Egyperceseket,  Az eltévedt lovast és a nagyszentmiklósi lovast, a holográfiát és a karikás ustort, a vizsolyi bibliát és a vasorrú bábát, a C vitamint és a tűzpiros kígyócskát, az 5333+1 számú sakkfeladványt és az Iskola a határont, a Fehérlófiát és Mikkamakkát, Szindbádot és a Gellért által hallott dalt, a Rubik-kockát és a corvinákat, a Varjúvárt és a Kormányeltörésbent, a Vizitációt és az Eszméletet, a Sorstalanságot és a déli harangszót, Tihanynak rijjadó leányát és a hét sevillai tornyot, a hosszúlépést és az Appendixet, a Tótfalusi antikvát, az Óperenciát, a mik vogy mukot és mind-mind a többit (talán csak a múltat végképp eltörölni kivételével), igen, az stabil jövőkép lenne. Biztatás, hogy létezik valami, amit folytatni kell, együtt kell folytatni, és érdemes.

2016. június 23., csütörtök

RENESZÁNSZ


A The Guardian azt írja: Hungarian Renaissance. Király-mackóban mentem a Kecske utcai évzáróra, alig néhányan értették, miért, de a 19. percben már az akadémikus hölgyek és urak is tomboltak. Mivel az elmúlt ötven évben nem történt olyan, hogy továbbjussunk egy komoly torna selejtezőcsoportjából (1966, London: Szepezden néztem ((talán egyetlen tévé volt a faluban, ahova be lehetett kéredzkedni)), ahogy Bene egy csel után bevágja, ahogy Farkas kapásból bebombázza (((kétszer is, de az egyiket elcsalták))), ahogy Mészöly elegánsan behelyezi tizenegyesből a braziloknak), meg kell becsülni a dolgot. Ide teszem a mostani három gólt, hogy ötven év múlva majd könnyebben eszembe jussanak: Gera-Dzsudzsák-Dzsudzsák.



2016. június 18., szombat

NYÁRI TÁRLATOK



Egyelőre a júniusi kiállítások: a pozsonyi, a „Paradoxonometria” című tárlat, a Magyar Intézet hivatalos meghívója szerint ugyan csak június 30-ig lenne nyitva, de mivel a nyári szünetben nem nyílik új kiállítás, ezért aki arra jár, és nyitva találja az épületet, az a kiállítást is megnézheti augusztus végéig. Azért érdemes informálódni, mielőtt valaki nekiindulna. 

Varsóban a 25. Plakátbiennálét ünneplik, vagyis azt, hogy ötven éve ez a legfontosabb plakátesemény a világon. Na jó, lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok, mert ennek a huszonötnek több mint a felén én is részt vettem, sőt volt, hogy díjat is nyertem. Ezúttal verseny nincs, megkértek viszont ötven plakátművészt, hogy küldjék el egy-egy plakátjukat a jubileumi tárlatra, ezekből aztán cityposterek is készültek, tele van velük Varsó. 
 
Az MMA és a Kepes Intézet Mesterkulcs című vándorkiállítása Kolozsvár (Művészeti Múzeum) és Sepsiszentgyörgy (Erdélyi Művészeti Központ) után június 25-től Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában tekinthető meg. 

Itáliában, a csizmasark-közeli Materában (Ott forgatta Mel Gibson a Passiót) június 25-én közös kiállításom nyílik Guntars Sietins-szel, akivel ez már a harmadik közös tárlatom lesz (Budapest, Potenza, Matera.)