2018. december 11., kedd

SZOLZSENYICIN - 100


Ma lenne épp száz éves az orosz író, Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin. Egy "gájdbuk" bonyodalmas története kapcsán az ő neve is szóba kerül.
– Na és hogyan fogjuk megismerni egymást?
– Ne aggódj, én mindig megismerem a magyarokat – válaszolta és tényleg, nyílegyenesen jött oda Dórához és hozzám a hatalmas londoni aluljáróban. Kreol bőr, göndör fekete haj. Akár egy klozeton erőlködő brazil futballista, jut eszembe édesanyja levele, ahogy felidézem azt az első találkozást. Molnár Ferenc lánya akkor már csak fényképeken ellenőrizhette, hogy változik egyetlen fia a vasfügönnyel kettészelt világ túloldalán. Sárközi Mátyás. Az aluljáróból egy nagyablakú kávéházba mentünk, amelyre sosem találtam rá később; hihetetlen, mennyi nagyablakú londoni coffeehouse van a Mayfairen. Valamikor, már a kilencvenes években megkérdeztem, emlékszik-e rá, hol találkoztunk. Nem emlékezett. Talán tudta, hogy megfigyelik (Kutasi Kovács „Denoix” Lajos – olvasom egy interjúban – ő volt a ráállított ügynök), ezért mindig más helyre ült be Magyarországról érkező ismerőseivel. Meg persze az ismeretlenekkel, elvégre akkor még azok voltunk egymásnak. Nem a maga, inkább vendégei védelmét szolgálhatták a találomra kiválasztott helyek. Hatalmas stósz könyvet tolt a márványasztal közepére. Zömmel külföldön, Angliában, Németországban kiadott, de többnyire magyar nyelvű kiadványok (Sötétség délben, Darabbér, Ítélet Canudosban), köztük egy olyan is, amit ő írt: A Rákosi-korszak irodalompolitikája. – Ezt Lacikának küldöm. Anyjától, a Választ szerkesztő Sárközi Mártától hallhatta így, aki a leveleiben következetesen Kisorosznak szólította apámat. – Na, jó, hozzád képest Nagyorosz, róla is említés tétetik – mondta nevetve. Aztán a könyvpiramis aljára érve előkerült egy angol nyelvű kötet is. Fehér borító fekete rács, mögötte vörös sarló és kalapács. Ez a jegyzet erről a könyvről fog szólni. A címe: The First Guidebook to Prisons and Concentration Camps of the Soviet Union. Térképekkel és fotókkal illusztrált vaskos kötet. Majd’ négyszáz oldal. A Szovjetunió börtöneinek és koncentrációs táborainak első útikönyve.
               Túl nagy ahhoz, hogy eldugja az ember. És túl veszélyes ahhoz, hogy ne dugja el. Hazafelé maradt néhány napunk Párizsra, épp annyi, hogy a Perdide-ből megmaradt frankokat elverjük, vagyis azt a keresményt, amit A Perdide bolygó árvája (Az idő urai címmel mutatták be Magyarországon) című francia-magyar koprodukciós film grafikai munkáiért kaptam. Nem akartunk pénzt hazavinni, hisz akkoriban igazán nem tudhattuk, kijutunk-e még valaha nyugatra. Nyugatnak a szocialista országokon kívüli világot hívták akkoriban, függetlenül attól, hogy mely égtáj felé indulva lehetett megközelíteni. A Szajna parton, a Notre Dame közelében botlottunk bele a rozoga kis antikváriumba, a neve Shakespeare and Company. Mit adna érte, toltam az eladó elé. Hosszan lapozgatta, még a hátsó táblára ragasztott nagy térképet is kihajtogatta. Az árra már nem emlékszem, nem is nagyon érdekelt, tudtam, bármennyit ajánl, odaadom. 1982-t írtunk, kell-e magyaráznom? Egy Avraham Shifrin nevű volt Gulágos zéká (a zakljucsennij = fogoly szó rövidítése) saját élményeiből és Izraelbe emigrált szovjet állampolgárok emlékeiből, kicsempészett dokumentumaiból állította össze. A bolsevikok 1917-es forradalomnak nevezett hatalomátvétele óta 62 millió embert gyilkoltak meg a könyvben bemutatott börtönökben és koncentrációs táborokban. 1976 ilyen intézményről voltak a könyvben adatok, köztük 112 nők és gyerekek számára létesített tábor, 85 pszichiátriai börtön és 41 olyan, amely kifejezetten a fizikai megsemmisítésre szakosodott. Az Iván Gyenyiszovics egy napját ugyan ismertem (1963-ban valami cenzori lazaság folytán megjelent magyarul, gimnazistaként el is olvastam), de úgy hittem, mert a könyv magyarországi kritikái azt sulykolták, hogy Alekszandr Szolzsenyicin regénye egy már elmúlt világról szól. Azt hogy a könyvben bemutatott kényszermunkatáborok a Szovjetunióban akkor, a nyolcvanas években is léteztek, hogy a Gulág-világ Sztálin halálával nem szűnt meg egy csapásra, megdöbbentett. Azt ugye mondanom sem kell, hogy már a Victoria pályaudvar melletti bed and breakfast szálláson, majd a Dover iránt döcögő vicinálison, később a csatornán átkelő komp fedélzetén, aztán Gare du Nord felé futó személyvonaton eltöltött idő jó részét a „gájdbuk” alapos áttanulmányozására fordítottuk, szinte kívülről megtanultuk a könyvet, mondhatni bevágtuk, így próbálván nyugtatni lelkiismeretünket, s reménykedtünk benne, hogy az ajándékkönyv pénzzé tétele bocsánatosabb bűnnek számít, ha legalább tartalmát tovább cipeljük, ha legalább a róla szóló hírt elvisszük Magyarországra. Amikor a párizsi antikvárium alkalmazottja a markomba számolta a vételi árat, bizton állíthatom, mind a ketten – Dóra és én – már jól képzett gulágológusnak mondhattuk magunkat. 
           Az élet – és a történelem – úgy hozta, hogy ha Londonba nem is, Párizsba, és abba a Szajna parti boltba később sokszor visszatérhettem. A Quartier Latin környéki csavargásaimat szinte mindig a Shakespeare and Company szobácskáiban fejeztem be, olykor késő éjszakáig böngészve valami ritkaságot (záróra általában éjfélkor, jó társaság esetén valamikor később), amiről meg voltam győződve, hogy másutt nem is létezhetne.  Egyszer rá is kérdeztem a gájdbukra, megvan-e még. Más boltokban akkor már komputerek tartották számon az állományt, de ott az alkalmazottak emlékezetére hagyatkoztak.
– Megkeressem? – kérdezte az eladó.
– Ó, jaj, dehogy! – hebegtem, ijedten sandítva a hatalmasra stócolt könyvpiramisok, a labilis könyvépítmények, a kiismerhetetlen könyvlabirintusok felé. Talán egyszer majd visszajövök, mondtam, de azt éreztem, hogy a szabadnak nevezett világban a könyv „életveszélyes” aurája, már nem olyan sugárzóan borzongató, hogy visszatérjek a könyvért. Ha vissza-visszamentem, inkább a második szinten lévő „Serendipity” feliratú polcocska kötött le, izgalmas szokásommá vált ugyanis titkos üzeneteket rejteni az ottani könyvek lapjai közé, s a helyükön „felejtett” válaszokat böngészni, s újra felelni rájuk, amit az aprónak csupán kívülről tűnő bolt-útvesztő valamely szobácskájában üldögélve vagy heverészve fogalmazgattam. Igen, heverészve, mert a Shakespeare and Company  apróbb-nagyobb helyiségeiben fotelok, pamlagok, sezlonok, sőt azok a bizonyos francia rökamiék – à la Madame Récamier) is szolgálták az olvasás élménnyé tételét.  A Sh. at Co. ugyanis csak látszólag volt elárusítóhely, inkább ínyencek különös közkönyvtára volt, ahol templomi csendben időztek a különböző irodalmak vallását hívő népek, suttogva cseréltek eszmét olyan véresen komoly dolgokról, hogy szentségtörés-e rím nélkül angolra fordítani egy Petrarca szonettet, és kissé hangosabban olyan semmiségekről, hogy Kádár János retteg-e a saját népétől.
             Nem bírom megállni, hogy a folytatás előtt – a történetnek ugyanis még messze nincsen vége – ne írjak egy kicsit magáról az antikváriumról. Az angolszász irodalmat forgalmazó üzletet 1919-ben a rue Dupuytren 8. szám alatt nyitotta meg egy Sylvia Beach nevű amerikai hölgy, majd hamarosan új helyre, a rue de l'Odeon-ra költöztette, a 12-es szám alá. Az ok, mármint a költözködésé a szerelem volt, az út túloldalán működtette La Maison des Amis des Livres nevű, francia irodalommal foglalkozó boltját Adrienne Monnier. A hölgyek által Odeoniának hívott könyvesházak a húszas években a modern írók törzshelyévé, hogy ne mondjam, szentélyévé váltak. Hemingway, Fitzgerald, T. S. Eliot, Ezra Pound, Andre Gide, James Joyce múlatta az időt a polcok árnyékában. Joyce-szal kapcsolatos a legnevezetesebb tett, az, amelynek révén Beach kisasszony és intézménye egy pillanatra a világirodalom zászlóshajója lett, hogy tudniillik ő jelentette meg 1922. február 2-án a más kiadók által pornográfnak ítélt és visszautasított Ulyssest. Ha anyagi sikert nem is jelentett a mindössze ezer példányban kiadott könyv, a szellemi hozadék felmérhetetlen volt és kitartott egészen a német megszállásig, amikor aztán bezárt az üzlet, vagy bezáratták (állítólag Beach kisasszony nem volt hajlandó eladni a Finnegan's Wake egy példányát egy náci tisztnek) és soha nem is nyitotta ki többé, holott maga Hemingway személyesen szabadította föl 1944 augusztusában. Azt az üzletet a Szajna bal partján (37 rue de la Bûcherie), amelyet ma Shakespeare and Co. néven ismerünk, s ahol azt a bizonyos Guidebookot eladtam, 1951-ben "Le Mistral" néven alapította egy George Withman nevű amerikai, aki aztán1964-ben az akkoriban meghalt Sylvia Beach-re emlékezve vette át a Shakespeare and Company nevet. A hórihorgas öregurat én is láttam, kitérdelt kord nadrágban, kikönyökölt szvetterben lobogó szürke hajjal bolyongott az egyre növő könyvkupacok útvesztőjében. Walt Whitman fia, súgtak össze mögötte a látogatók. Nem bánta, rájuk hagyta. 2011-ben, kilencvennyolc évesen halt meg, most a lánya vezeti az antikváriumként, könyvesboltként, könyvtárként, de sokak szemében már inkább világirodalmi emlékhelyként funkcionáló intézményt. Az ifjú hölgyet inkább unokának hinnénk, a neve: Sylvia Beach Whitman.
        A nevezetes párizsi antikváriumhoz voltaképp más ösvényen is eljuthattam volna, meg is teszem, hogy jóvátegyek valamit, tudniillik ha netán az a két oldallal korábbi brazil focistás hasonlat visszatetszés keltett volna. Sárközi Mártát idéztem, akit (fiával ellentétben) sokszor láttam, sőt a szepezdi erdőkben, szüleim oldalán, olykor még gombagyűjtő kirándulásaihoz is csatlakozhattam.  A Fánk-ujjú asszony (Kormos István elnevezése) londoni találkozásunk idején már nem élt, 1966 augusztusában a Szabad Európa Rádióban Szabó Zoltán így búcsúztatta: „Sárközi Márta szerepe a magyar irodalomban volt akkora, mint az angolban a princetoni papkisasszonyé, aki Párizsban kivett egy helyiséget az Odeon utcában, és ezt íratta a cégérre: „Shakespeare és Társai”, és megnyitott ott egy könyvesboltot. (…) A magyar irodalom szegény olyan asszonyokban, akik, mint valaha a szalonok úrnői Párizsban, a szellemi élet központjai lettek. Sárközi Márta ilyen asszony volt. Ráadásul a maga egyéni módján. Ez emberibb, melegebb, őszintébb volt a kulturált dámák modoránál! Emberi mivolta irodalmi szerepénél is imponálóbb volt, talán a korszak legjelentékenyebb asszonyi egyénisége volt Magyarországon.”
        De vissza a könyvhöz, az oroszországi börtönök és táborok szörnyűséges guidebookjához. Valamikor a múlt század legvégén vagy a kétezres évek legelején beszéltem a könyvről (meg persze a párizsi „Serendipity-polcról” egy amerikai lánynak. Már nem emlékszem, hogyan került szóba épp az a könyv, de mindegy is, sok olyan dolog szóba jött köztem és Jennifer közt akkoriban, amit utólag nehéz lenne rekonstruálni. Jenn levelet írt a párizsi antikváriumba (az amerikaiak már csak ilyen pragmatikusak), Mr. Whitman vagy valamelyik munkatársa megkereste a könyvet, a még mindig kézzel vezetett genealógia szerint, ugyanazt a példányt, amelyet 1982-ben tőlem vásároltak meg, elpostázták neki az arizonai Phoenixbe, ő meg, miután áttanulmányozta (bizonyítékul benne hagyván egy sárga sivatagi fűszálat), áttette egy másik borítékba, fehérfejű rétisasos bélyegeket ragasztott rá és továbbküldte nekem Magyarországra, Budakeszire a Reviczky utcába. Most itt van, a kezemben tartom, lapozgatom, és épp arra készülök, hogy megírjam a történetét.

2018. december 5., szerda

MOSZKVA ÉS ISZTAMBUL ÚJRA...



Mozgalmas napok december elején. A moszkvai Non Fiction Könyvvásáron egyszerre mutatták be a két hasonló témájú magyar könyvet, Spiró György Diavolináját és az én Sakkpartimat. Mind a kettőt Szláva Szereda fordította oroszra és Olga Szerebrjana elemezte. Csak a jégeralsót dobtam ki a bőröndből (Moszkvában mínusz 15 volt), s repültem is tovább Isztambulba, ahová – a Magyar Intézet Galériájába – Kemal bej áttelepítette az őszi ankarai kiállítás anyagát. Ha valaki az orosz Orosz-könyvre kíváncsi, a moszkvai Tri Kvadrata Kiadónál szerezheti be, ha pedig a kiállításra, február közepéig nézheti meg.


2018. november 25., vasárnap

HAJDINÁSKODOM


A csongrádi mesemondónál, Palásti Annánál (1889-1957), pontosabban a meséit lejegyző Katona Imrénél találom a szót: hajdináskodni. Ahogy leírom, alá is húzza nyomban a Word javítóprogramja: ilyen szó pedig nincsen. Már én is kezdtem elbizonytalanodni, Kárpátaljáról származó nagyanyámtól ugyan sokszor hallottam, amikor kisfiúként nagy magabiztosan valami kihaénnem emberkedésbe fogtam, na ne hajdináskodj, de másoktól soha. Faggattam író, költő barátaimat, még a beregi népköltészet bölcs gyűjtőjét is megkérdeztem, de nem ismerték a szót. Az Erdélyben haricska, másutt tatárbúza néven is emlegetett hajdináról persze mindenki tudott, sőt a hajdinakása, a hajdinalepény ismeretével sem volt gond, de az igét nem hallották. Lehet, hogy nagymama sem otthonról hozta, Trianon után az Alföldre került, a tiszazugi Csépán élt, Csongrádtól nem is messze, ott tanulhatta meg a hajdináskodást, ami, legalábbis úgy képzelem, önálló szó. A növény és az ige közt csak véletlen, formai egyezés lehet, nem kell köztük tartalmi összefüggést keresni. Hangulatfestő szónak hiszem, a szó hangzása nagyon is emlékeztet arra a hadováló, betyárkodó, duhajkodó gesztusra, amiért nagymama rám szólt: Istvánka, ne hajdináskodj már annyit!

2018. november 24., szombat

PANNONHALMA


Egy kicsit elhanyagoltam a naplót, kimaradt például ez a múlt heti kiállítás Pannonhalmán, a bencés gimnázium galériájában. A címe: Dürer az erdőben. Leírom, amíg emlékszem a részletekre: Borián Elréd atya szervezte a kiállítást, a megnyitó előtt körbevezetett az apátságban (könyvtár, templom, gimnázium), Verba Andrea tartotta a megnyitó beszédet (a képek alatt elolvasható a teljes, a diákok számára lábjegyzetekkel is ellátott szöveg) és Borka Vince csinálta a fényképeket. Köszönet mindnyájuknak. A kiállítás előtt megnéztük Hefter Laci Üvegmúzeumát a hegy tövében és együtt ebédeltünk. Laci számára is emlékezetes nap lehetett, mert este kapta meg a megyei Primissima-díjat. 




Képekről képekben
Orosz István „Dürer az erdőben” című kiállítása
Kedves Diákok és Tanárok, fiatalok és idősebbek, kedves Vendégek!
Engedjék meg, engedjétek meg, hogy „itt és most” egy kicsit személyesebb hangvétellelszóljak, és egy röpke pillanatra a múló idő nyomába szegődjünk…
Emlékszel még a felhők vonulására, ahogy az égbolton fodrozódó „sárkánykocsi” felhőponyvája lassan szertefoszlott? Fel tudod idézni, ahogy hazafelé bandukolva a tócsák tükröződéseiben észrevetted a felsejlő, fordított világot, vagy a fák meghasadt kérge mentén kirajzolódó, furcsa arcvonásokat? Vajon mire gondoltál, amikor a kihalt vasútállomáson egykedvűen bámultad a hámló vakolat groteszk rétegrajzait? Talán ismerősek számodra ezek a pillanatok, de lehet, hogy a benyomás rögtön elillant, mit sem sejtve továbbléptél, és azt sem vetted észre, hogy közben odébb görgettél néhány útszéli kavicsot.
Mindez nem meglepő, a hétköznapi realitás fogságában a szabadon lebegő éber figyelem gyakran kikapcsol, csak elvétve vagyunk képesek követni a véletlen benyomások adta új impulzusokat.[1] 
Orosz István, grafikus, író, plakáttervező, animációs-film rendező, egyetemi tanár, a közismert, rendszerváltó plakát, a Tovarisi konyec alkotója.[2] A 2018-as esztendő invenciózus[3] bemutatkozásai közül külön figyelmet érdemel az elmúlt nyáron Szem-fény-vesztés címen Polgár Botond szobrászművésszel nyílt közös tárlata Tihanyban, vagy a Kínában megrendezésre kerülő Lélek-Jelen-Lét címmel megnyílt, a magyar képző- és iparművészetet reprezentáló[4] kiállítás.  A Bencés Gimnázium Galériájában most látható művei különös belső utazásra hívnak bennünket. 
A kiállított grafikai lapok meghökkentő módon átrajzolják a realitásról alkotott elképzelésünket, a bennünk élő, ismertnek vélt, biztonságos tér képét. E művekben az ábrázolt kép tere olyan látlelet, ahol minden egyszerre látszik, és mégis azt tapasztaljuk, nem látunk tisztán. Ez a konkrét, szeretetteli, aprólékos gonddal, minden finom részletre kiterjedő figyelemmel leképezett tér, úgy tűnik, szétfeszíti felfogóképességünk határait. Az ide-oda pásztázó tekintet szüntelen gellert[5] kap, a percepció[6] elindul, de a következő kanyarban – rövid úton – zsákutcába jut. Az észlelt forma részleteit nézve, az előtér és a háttér egymáshoz való viszonya, a képtárgyak téri helyzete zavarba ejtő, nehezen lokalizálható.
Orosz István talányos, a múló idő teréből kilépő képei az „itt és most”-ban valódi jelen-létre hívnak. A látás megtöretett stációiban a néző – minden ellenkezésének dacára – tevékeny képalkotóvá válik. Szemünk mozgását követve, a szüntelen oda-vissza olvasatban, az érzékelés – észlelés folyamatát kétségek kísérik, bizonyosságunkat veszítve csöndes keresztutat járunk. Fent vagy lent, kint vagy bent, a tükröződő, önmagukba visszaforduló, folyton átlényegülő tér-szegmentumok[7] minduntalan felülírják a bennünk élő, régmúltban bevésődött, egyértelmű észlelési koordinátákra számító, archaikus mintázatot. A kép elrejt és feltár, az állandó kettős olvasatban edződő tekintet végül megadóan a felfoghatatlan elfogadására, a paradox térélmény tudatos befogadására kényszerül.
Orosz István az európai művészettörténetbe ágyazódó művészi képrejtvényei Holbein, Leonardo, Dürer, Arcimboldo, Magritte, Escher talányos alkotásaival tartanak rokonságot. Képei a megidézett művészek és a letűnt korok emblematikus[8] épülettöredékei révén az újrafelfedezés örömével ajándékozzák meg a nézőt. A szimbolikus tér kitüntetett pontjai olyan találkozási pontok, ahol a jelen bámészkodó metszéspontján a múlt és a jövő egymásba játszik, a folytonosan ismétlődő, észrevétlen nézőpontváltásban újra meg újra tetten érhető egyfajta finoman oszcilláló[9] átváltozás. A stabilnak látszó, épített tér talán éppen ezért – elsősorban az állandóan változó, folyamatosan megnyíló tereptárgyak: a lépcső, kút, ablak, ajtó, kapu, boltív- vagy balusztrádsor mobil kontinuumaként[10] van jelen. Az ismerős és ismeretlen formák határán, örök jelen időben lebegő kompozíciókon a hiány jelképes értelmet kap. A síkot váltó falak észrevétlen elmozdulnak, a karcsú oszlopok és a tovafutó boltívek sora a végtelen térbe vezetik a tárgytól lassan eloldozódó, a gyermeki szem újra megtalált frissességével, szabadon kalandozó tekintetet.
Az ismétlődő, mégis folyton átváltozó motívumokat szemlélve már-már úgy érezzük, magunk is Odüsszeuszként bolyongunk a kollektív emlékezet nyomokban felbukkanó képtöredékei között, pedig utunkon a fortélyos görög, küklopszokat is megtévesztő Utisz / Senkise álruhájában maga a biztos kezű művész vezet. A leírhatatlan téri formációk, mint megannyi rejtelmes képlet magányos szigetként húzódnak meg tudatunk peremén. Az itt-ott feltűnő paradicsomi kertben és a sűrű erdő mélyén a közeledés-távolodás archaikus aranykort idéző ritmusában gyermekkori emlékek sejlenek fel. A Dürer az erdőben című kompozíción közelről a tájkép részleteiben gyönyörködünk, távolabbról az összeolvadó részletek nyomán kirajzolódó ismerős művészportré ad arcot a tájnak.
És vajon mit adhat nekünk a kiállított képek tükrében az itt kibontakozó Genius loci, a hely szelleme? Hol kezdődik az „itt”, és van-e határa a „most”-nak? Milyen spiritualitásból táplálkozik ez a különös perspektívájú képtér és az adott hely, a közös Ház univerzuma? Az apátság, a bazilika és a monostor épületegyüttese, az arborétum és a benne rejlő labirintus, a gimnázium és az összekötő folyosók – a terek, amelyeket olyan jól ismertek –, a torony és a kupola, a sportpálya, a mozgókép és a zene díszterme, a galéria és a hozzá kanyarodó lépcső… Vajon hogyan lehet átlépni, esetleg egy megálmodott lyukas órán átlógni a kép terébe? Amit most együtt látunk: az mindig elmozdulás, nézőpontváltás. Alászállás és felemelkedés, kapcsolódás és elengedés – szüntelen úton lét…
Amit még látni vélünk, az az enciklopédikus[11] szakavatottsággal megírt természetrajz és a hajdani, különleges perspektívatorzulások kiábrázolásával foglalatoskodó, 17. századi minorita szerzetes geometria tankönyvén[12] nevelkedett, annak minden fortélyával megáldott térlátás és játékos teremtőerő. Az anamorfikus geometria[13] és a melankólia[14] bűvöletében formálódó, hasadt világunkat újra meg újra lenyűgöző tér-idő rezervátum, kincses sziget, mentális Wunderkammer,[15] amiben békésen megfér egymás mellett az egykori különleges uralkodói ajándék, bolygónk egyik legveszélyeztetettebb állatfaja, a kihalófélben is fenséges rinocérosz, az emberi kétségeket ébresztő, testetlen diadalív, Piranesi[16] Budapesten, és a tócsában villanó penge fény…
Kérem, fogadjátok szeretettel a kiállítást!
(Verba Andrea)

[1]impulzus: hirtelen hatás, (erős) külső vagy belső késztetés. (Az idegen szavakat, kifejezéseket Borián Elréd atya kérésére lábjegyzeteltem a megnyitó szöveg gimnáziumi honlapon megjelenő változata számára.)
[2]A Tovarisi konyec!Elvtársak vége! című plakátról ld. Orosz István: A húsz éves plakát című írását: utisz-utisz.blogspot.com/2009/06/husz-eves-plakat.html   
[3]invenciózus: leleményes, ötletgazdag, művészi alkotóképességgel teljes, ihletett
[4]reprezentáló: bemutató
[5]gellert kap: akadályba ütközik és ezért irányt változtat
[6]percepció: érzékelés – észlelés folyamata
[7]tér-szegmentum: tér - szelet, metszet, rész
[8]emblematikus: jelképes
[9]oszcilálló: időben ismétlődően változó / mozgó, rezgő, ide-oda mozgó
[10]kontinuum: folytonosság
[11]enciklopédikus: minden ismeretet átfogó, minden emberi tudást magába foglaló
[12]A matematikus és illuzionista Jean-François Niceron minorita szerzetes, 1638-ban kiadott La Perspective Curieuse, ou magie artificielle des effets merveilleux című könyve nagy hatással volt Orosz István művészetére, munkáiban a Niceron-féle anamorfikus szerkesztési elvet fejlesztette tovább.
[13]anamorfikus geometria: geometrikus térformákból álló, több jelentésű, szerkesztett vetületi kép. Anamorfózis: ’átalakulás’ A művészettörténetben a csak egy különös nézőpontból, vagy egy tükörtárgy segítségével felismerhető, torzított perspektívájú kép, optikai illúzió elnevezése.
[14]melankólia: mélabú, búskomor lelkiállapot, itt egyúttal utalás: Dürer: Melankólia című kompozíciójára.
[15]Wunderkammer vagy Kunstkammer: a reneszánsztól kezdődően a főúri, nemesi és a nagypolgári élet csodakamrája, művészeti magángyűjteménye, egyfajta házi univerzum. A gyűjteményben található különleges természeti képződmények, műalkotások és egyéb kuriózumok összessége egyúttal jellegzetes szellemi univerzumot is képvisel.
[16]Piranesi 18. századi itáliai rajzművész, rézmetsző, építész. Többek között az antik és a korabeli Róma városképét megörökítő grafikai sorozataival megteremtette a régészeti publikáció alapjait. Ugyanakkor Piranesi Budapesten utalás Orosz István itt kiállított művére.