2024. február 23., péntek

XE

Bimbózni kezd hamarosan az aranykert és elkezd illatozni. Az évszakok színskálája mentén tervezte körénk a kertet Erzsébet, úgy hogy legelébb a sárga virágok kezdjenek pompázni benne. Az emlékeket őrző titkos zsoboki kert testvérhúga az itteni vegetáció, a Bódisék paradicsomkertjéé, a gyermekkori flóra bontott virágot a gödöllői pázsit fölött, s hajszálgyökereken át üzen a kalotaszegi éden. És a Tündérkert, Erdélyország szelleme. Az Ezüsterdő, Aranyerdő, Gyémánterdő tája. Mily különös, pedig mennyire magától értetődik, hogy a művészetekkel a marosvásárhelyi Kultúrpalotában került kapcsolatba az iskolásleány, s épp Körösfői-Kriesch Aladár tündöklő muráliáiból sugárzott rá a szívdobbantó pátosz, az elmélyülést segítő meditatív erő s talán a művészinduláshoz oly nélkülözhetetlen melankólia is. A vásárhelyi freskókból, Körösfőiéiből, ki épp itt Gödöllőn volt szomszéd kertmívelő.  

A Kert, a Fal, a Tenger. Három korszak Erzsébet művészetében, három fogalom, jelkép, entitás, de egymás után kimondva vagy összeolvasva már egy transzcendens sodrás részei, egy táguló folyamaté melyben a halál legföljebb ideiglenes epizódszerepet kaphat. Térbeli elhelyezkedésük szerint négy kertem van – írta egy kiállítás kapcsán – az otthoni, a GIM kert, a szüleimtől örökölt és a kert, ahol nyugszanak. Ez a négy valójában kettő. Az első a szárazföldi, ahol nap mint nap figyelhette, ahogy a természet át meg átrendezi a színharmóniát az évszakokhoz igazodva, a másik a mélyvízben van – így fogalmazott – az idők legmélyén, akár a tengerfenéken is lehetne. Mert egy végtelen spirituális kert van a tengerek mélyén, kert melyben az örvény az avart mindig fordítva kavarja.

Úgy képzelem, nem a hamarosan nyíló kiállítás járt Erzsébet fejében, vagy nem csak az, hanem már ez a tengermélyi kert is, amikor nagybetegen bár, utolsó művét megalkotta. Puha barnák, mélyülő kékek, megnyugvó, tiszta horizontok. Oldódó aszimmetriák. Tengerszem vagy Tengeröböl. Ölelő vagy befogadó gesztus… egymás tükörképei.  Üzenet, talán egy kissé már odaátról, mint gyönyörű három sorosa, mely együtt zeng vele:

Hold a folyóban 

Szemed szomorú tükre

Továbbvándorol

Kert, Fal, Tenger … vándormotívumok… persze tudjuk, a Katona Szabó-oeuvre bemutatása korántsem megoldott e felsorolással, s ha a műtermében új életre kelő anyagokat vennénk lajstromba – kárpit, selyem, velúr -, akkor is csak sötétben tapogatóznánk. A témák az anyagok, a technikák a művész mindig újra vágyó alkotói hevületét tükrözték, és hogy az új évezredben a shakespeare-i szonettek merített pergamenrétegeken s áttetsző pauszpapírokon történő kalligrafikus megidézésével újabb műformák felé is nyitott, koránt sem volt meglepő, hisz a költészet már a pályakezdéstől átlelkesítette életét. „Make thee another self” – „Teremts magadnak másik ént”, idézte a X. szonett sorait, és a nyelvek, illetve személyiségek költői-művészi egymásra csúsztatása révén nem csak az alteregójelmezben való virtuális megjelenésben, de az ötszáz éves üzenet személyes átkódolásában is örömét lelte.

Akadémiánk nevében búcsúzom, így nem csak az emberről, a barátról, hanem az ismert és elismert, díjakkal s érdemrendekkel kitüntetett alkotóról is kell beszélnem. Gobelin-művészként diplomázott Kolozsvárott, díszlet- és jelmez- majd bábtervezőként kezdte a pályát, aztán a textilművészet minden hagyományos és szokatlan, az autonóm képzőművészettel és az alkalmazott iparművészettel összefonódó ágát végigpróbálva jutott el összetéveszthetetlenül egyéni hangjáig, melyből a népművészet érzékeny, asszociatív továbbgondolása, a történelmi tradíciók tudatos vállalása, az élő természet motívumkincsének értő használata és egy metaforikus költői nyelv lírai, asszonyosan mélyről fakadó hangulatai sejlenek elő. 1983 óta élt Magyarországon, itt Gödöllőn, s rendszeres kiállító volt Európa sőt világszerte. Múzeumok s magángyűjtemények őrzik alkotásait.

A leltárba sorolható, kézzelfogható alkotások mellett van még egy mű, talán a legnagyobb, mely a műkereskedésekben nem vásárolható meg, de amit az itt egybegyűlt kollégák, hívek, barátok mind számon tartanak. A közösség, melyet ő hozott létre, s évtizedeken át éltetett. Önzetlenebb lényt nem tudnék mondani. Diákok, művészpalánták, kezdő alkotók s beérett mesterek útját egyengette, s gyakran a magáé helyet kereste nekik a megmutatkozás útjait. Művésztársak sokasága vált lélekben gödöllőivé, kikkel megsejttette a génius locit. Közéjük… közétek kell sorolnom magamat is.  Köszönet érte. Erzsi!

Eszembe ötlik újra a Nagy Fal. Az egyik főmű. Vajon összeállnak-e még egyszer a világban szétszóródott darabjai. A múzeumok hivatalos műtárgyjegyzékében valószínűleg így szerepel: perforált bőrkollázs, anyaga ez és ez, mérete ennyi meg ennyi, készült itt meg itt, ekkor meg ekkor. Tárgynak nem merném nevezni, úgy hívom inkább kreatúra, a Genezisből vett értelemben, mert ősibb és személytelenebb a szó, s eszünkbe sem jut róla az emberi fáradtság, amely létrehozta. Hajlamosak vagyunk azt hinni, öröktől fogva létezik és kitart majd az idők végezetéig. A sárgák, barnák, okkerek, vörösek tragikus atavizmusa ma is kísérti az emlékezőt. Valahányszor megálltam előtte, megérintett egy különös paradoxon. Ez a mű, ez a pontos téri kiterjedéssel rendelkező háromdimenziós képlet valójában az időben létezett. Vagy inkább az időtlenségben. Élő, amorf időszeletekből lett összefércelve, ahogyan az örökkévalóság is a széttöredezett időcserepekből rakódik egybe. Talán közelebb jutottunk volna a megértéséhez, ha nem a természettudomány szabályai, hanem a metafizika mentén közeledünk hozzá, mert sejtettem, s éreznie kellett mindenkinek, aki állt előtte; bármily közelre kerül, mégis végtelen távol lesz tőle, s bizton tudható, ami ott, a fal túlsó oldalán történik meg, valódibb az innenső világnál. Bárhol is álltunk Katona Szabó Erzsébet Fala előtt, a várakozás és az emlékezés határpontján voltunk, a múlt és a jövő koordináta rendszerében, vágyaink, reményeink, elfojtásaink szálkeresztjében. Hic et nunc – mormoltuk, de csak jobbra és balra tekintünk, holott a rejtély odaát volt, ahonnan nem tért meg utazó. Nem igaz, hogy vissza nem foly az időnek árja, csak a Nagy Fal innenső oldalán állók hihetik így. Óriás palindróma az idő, föl-le jár előttünk, mint az inga. Vigaszként, de inkább bizonyságul hadd olvassak föl két rövid verset – szimmetrikus haikut – Erzsébettől.

Ki áll ott kedves

Kihunyt szemmel a FAL előtt

Álmodva jövőt?

 
 

Ki áll ott kedves

Égő szemmel a FAL mögött

Álmodva múltat?

 

Erzsi, pihenj békében!

 


2024. február 21., szerda

HITELES MEGHÍVÁS


 Hogy miről lesz szó, az persze nem tudható, de talán róla is: https://www.hitelfolyoirat.hu/wp-content/uploads/2023/07/03-orosz.pdf (Klikk!)

2024. február 16., péntek

KIÁLLÍTÁS RODOSTÓBAN


Február 13-án Rodostóban nyílt kiállítás az év során öt városban – Rodostó után Ankarában, Nevşehirben, Kütahyában és Bodrumban – mutatja be öt magyar művész Kőnig Frigyes, Orosz István, König Róbert, Krizbai Sándor és Konok Tamás alkotásain, valamint az azokhoz kapcsolódó konferenciákon és workshopokon keresztül a magyar kortárs képzőművészetet. A sorozat kurátora Kemal Orta.













 

2024. január 11., csütörtök

A BLACK BOOK / COLOR BOOK NYOMTATÁSA...

 
Megkezdődött, sőt már be is fejeződött a Rostoka Laci által szerkesztett és tervezett "forgatóskönyv" (egyik oldalról kinyitva színes, a másik oldalról fekete-fehér) nyomtatása Budaörsön. Ide kattintva .... meg ide... akár végig is lapozhatjátok.

2024. január 1., hétfő

MŰ-TÖ-RI ... 2024

 

Az alábbi fotón talán nem látszanak a kollégák (én is alig), ezért külön is ide teszem őket (ha nem ismernétek föl: Velázquez, Van Gogh, Kandinszkij, Rembrandt, Picasso, Matisse). Azt sejtem, hogy az ő segítségükkel sem lesz egyszerű visszavonatni a művészettörténet tanítását eltörlő rendeletet, de jövőre, amikor az irodalomtanítást szüntetik meg, talán eszükbe jut a bölcs törvényhozóknak, hogy már ennek sem örültünk felhőtlenül.


2023. december 25., hétfő

LEHETETLEN KARÁCSONYFA

Hadd tegyem ki ide is a karácsonyfámat, nem új munka, néhány éve már volt itt az Utisz Blogon, de akkor nem sokan kommentálták. Tegnap kiposztoltam a fészbukra, ahol egy nap alatt több mint 500 lájkot és 22 megosztást kapott. Azt nem néztem, hogy a megosztásokat hányszor osztották tovább s azokat hányszor lájkolták, de egy azért szemet szúrt. Az Escherről elnevezett oldalon 1,3 K a lájkok és 767 a megosztások száma (karácsony napjának reggelén). Mivel a feltöltő nem nevezte meg a szerzőt (engem) a tájékozatlanabb nézelődők joggal hiszik, M. C. Escher munkájáról van szó. Való igaz, Escher is foglalkozott a „lehetetlen tárgyak” valószínűleg a legismertebb és legegyszerűbb példájával a „tribáddal”, amelyet „tudományosabban” Penrose háromszögnek szoktak nevezni. Oly sokat használták a vizuális művészetek, a dizájn, a reklám, sőt a pszichológia területén, annyira ismert jellé vált a 20. század során, hogy már szinte eszünkbe sem jut az eredetét firtatni. A különös háromszöget azért nevezik Penrose-háromszögnek, mert a későbbi neves matematikus, a tavaly Nobel-díjat is kapott Roger Penrose publikálta először 1958-ban egy angol pszichológiai folyóiratban. De koránt sem ő „fedezte fel. Svédországban egy Oscar Reutersvärd nevű fiatalember már évtizedekkel korábban kitalálta és lerajzolta.  „Latin órán, (1934-ben) a nyelvtankönyv margóján rajzoltam néhány vázlatot. 4,5,6,7 és 8 ágú csillagokat igyekeztem szerkeszteni a lehető legpontosabban. Egy napon épp hatágú csillagot rajzoltam, amelynek oldalaihoz kockákat illesztettem. Meglepően érdekes formát kaptam. Hozzárajzoltam még három kockát, hogy háromszöggé egészítsem ki az ábrát. Azonnal észrevettem, hogy ami előttem van, egy paradoxon.”  A fenti visszaemlékezés Reuterswärdnak barátjához, Hans de Rijk holland matematikushoz írt leveléből való, aki Bruno Ernst írói álnéven a legjobb könyveket írta a vizuális paradoxonokról, és honfitársáról, Escherről. Tőle tudjuk, hogy Reuterswärd megismerve az egyre népszerűbbé váló Escher életművet, benne nem egy Penrose-féle háromszög-parafrázissal, megpróbálta levélben fölvenni a kapcsolatot vele, megemlítve, hogy maga is hasonló „lehetetlenségekkel” kísérletezik, ám Eschertől nem érkezett válasz. Hát igen, a legnagyszerűbb embereknek is lehetnek gyenge pillanataik. Azt, hogy a „tribádot” Reuterswärd előtt vajon lerajzolta-e valaki, nem tudom, de nem csodálnám, ha mondjuk  az ilyesmikkel foglalkozó Armand Thiéry, Louis Albert Necker vagy Henrich Schröder vázlatai között, a feldolgozatlan életmű valamelyik dobozában felbukkanna, hiszen már az 1700-as évek közepén Giovanni Battista Piranesi Börtöncapriccióin is megjelenik, még ha nem is túl könnyű kihámozni a sűrűn burjánzó építészeti elemek közül. De ott van!

2023. december 20., szerda

A HAZATÉRT KIÁLLÍTÁS

 


Néhány napja hazaérkezett az a kiállítási anyag, amely öt éven keresztül utazott az orosz városok között, majd a háború kitörése után Kazahsztánban és Kirgíziában volt kiállítva, onnan hozták most haza két hatalmas faládában.

2018 őszén Szentpéterváron a Novij Muzejben rendezett tárlat volt az első. 2019-ben Jekatyerinburgban a Jelcin Központban állították ki, majd Nyizsnij Novgorod következett, ott a híres Arzenál volt a helyszín; Kazanyban a Szmena nevű kulturális központ falán lógtak a munkák, Moszkvában pedig a Kreml mellett, a máig Lenin Könyvtárként emlegetett állami könyvtár termeiben, köztük a legnagyobb olvasóban is.  Ezeken a kiállításokon ott voltam én is, s a megnyitó utáni napon, vagy másnapon egy író-olvasó találkozót is tartottunk frissen oroszra fordított Sakkparti a szigeten című könyvemről Olga Urisanova segítségével, aki a kiállítás-sorozat lelke is volt. Ideírom a következő helyszíneket is, bár azokra a Covid járvány miatt már nem utazhattam ki. 2020: Tyumen, Szlovcova Múzeumi Központ,; Cseljabinszk, Dél-Urali Állami Történeti Múzeum; Krasznojarszk, Központi Múzeum; 2021: Ulan Ude, Köztársasági Nyomda; 2022: Nur-Sultan, Kazahsztáni Nemzeti Museum (ide újra eljutottam),  Almati, Nemzeti Állami Múzeum; Bishkek, Kirgizisztán nemzetközi Egyeteme; 2023: Karakol, a polgármesteri hivatal galériája és Os városában is egy helyi galéria.

Az autonóm grafikákat és anamorfózisokat bemutató nagyobb kiállítás mellett általában volt egy különálló tárlat a plakátjaimból, két helyszínen azonban, Izsevszkben és Szimbirszkben csak a plakátjaim voltak kiállítva. Szimbirszket csak véletlenül írtam így, ugye tudjátok, hogy ma Uljanovszknak hívják, mert ott született Lenin, ráadásul a kiállításom a most múzeumként működő háztól, ahol Lenin felnőtt, kb. 30 lépésnyire volt, ami azért elég pikáns  dolog, ugyanis a tárlat egyik fő darabja a Tovarisi konyec plakát volt. Én eredetileg nem akartam elküldeni – jobb a békesség –, de az orosz kurátor kifejezetten kérte, hogy ott legyen.  Ha jól számolom ez összesen 16 kiállítás. Olga talán azt is meg tudná mondani, hányan látták. Én inkább egy a kiállítással összefüggő, ám mégsem kifejezetten képzőművészeti momentumot említenék. Az egyik nélkülem zajló kiállítás szervezője, Siklós Péter, megkérte a neves fordítót, Jurij Pavlovics Guszevet, hogy a megnyitó ceremóniára fordítsa legalább le néhány versemet. Guszev megtette, majd mivel elégedett volt az eredménnyel, megmutatta azokat az Inosztannaja  Literatura (olyasmi, mint nálunk a Nagyvilág) szerkesztőinek, akik le is közölték a verseimet, majd egy prózai írás lefordítására is fölkérték Guszevet, sőt a folyóirat un. Nemzetközi Tanácsába is beválasztottak, ami ugyan csak egy virtuális szervezet, tanácskozni egyáltalán nem kell, de jó érzés tudni, hogy előttem olyan nevek voltak tagjai a társaságnak, mint  Günter Grass, Umberto Eco, Milan Kundera.













 



Végül ideillesztek néhány linket, amelyre kattintva fölidézhető egyik másik kiállítás. 

Ha ide kattintotok, a szentpétervári tárlatról nyílik ki egy írás.

Ez a jekatyerinburgi tárlat egyik linkje.

Ha erre klikkeltek, a burjátföldi anyag nyílik meg.

Ha ide kattintotok a Jurij Guszev által írt bemutatást olvashatjátok, és néhány oroszra fordított versemet.  

Ezen a felvételen még engem is hallhattok oroszul beszélni.

Meg ezen a Krasznojarszkba küldött üzeneten is.

Ez egy olyan előadás, amit a pandémia miatt Zoomon kellett megtartani. 

Ha ide kattintotok, a Sakkparti a szigeten című könyvem Nyizsnij Novgorodban tartott bemutatójáról láthattok egy videót, illetve hallhatjátok, ahogy Olga Urisanova oroszra fordítja a mondandómat.