2017. augusztus 21., hétfő

KÖNYV A TÜKÖRBEN VI.



A kandallópárkányon felejtett Poe-könyv megfejtését keresve föllapozom Magritte többi, szépirodalmi műre asszociáló festményét, de nem leszek sokkal okosabb. Arra a különös, távoli gyakran csak nehezen fölfejthető, vagy igazán ki sem bogarászható asszociációs láncra, amely a címével megidézett irodalmi alkotás és Magritte képe között feszül, bizony egyáltalán nem illik a másolás szó, föl sem merül, hogy a szövegnek vizuális leképezése lenne a festmény, vagyis akár Magritte ars poétikájaként is felfogható festményünk címe, a La reproduction interdite kifejezés: nem másolható, … másolni tilos.  A Les affinités électives (Vonzások és választások) című Goethe regény hagyományos képi megfelelőjének aligha nevezhető a kalitkába zárt óriástojás, a Le tombeau des lutteurs (A sírhant harcosai) című Léon Cladel könyvet sem illusztrálja a lakószobát kitöltő hatalmas rózsa, Dashiell Hammett The Glass Key (Üvegkulcs) című regényéhez sem kerülünk sokkal közelebb egy hegygerincen egyensúlyozó sziklatömböt látva (megmaradt az Üvegkulcs néhány más címterve: A gondolat élete, Indiai gyorsposta, Trubadúrköltészet, Széplelkek, stb.)  és Stevenson L’ile au trésor (Kincses sziget) című kalandregénye sem reprodukálható madárfejű növényekkel, az Az arnheimi birtok festmény-változatairól pedig már volt szó. A Les liaisons dangereuses (Veszedelmes viszonyok) című képtől is legföljebb bonyolult asszociációs lánc vezethetne el Choderlos de Laclos regényéhez, a komponálás fortélya azonban oly erősen emlékeztet A tiltott másolásra, hogy érdemes egy kicsit részletesebben is foglalkozni vele. Egy meztelen hölgy egy tükröt emel maga elé, mintegy szemérmesen takarva el vele testét a nézők elől, a tükörben azonban ugyanő látszik hátulról. A tükör látványkettőző tulajdonságát kihasználva egy percig átélhetővé teszi a helyzetet, hogy tudniillik egyszerre lássunk valakit szemből és hátulról, és csak idővel, ahogy a szituáció paradox voltát felfogjuk, csak akkor konstatáljuk, hogy csapdába kerültünk, saját látásunk és észlelési tapasztalatunk csapdájába, ugyanúgy és voltaképp ugyanabba a csapdába, amelybe az Edward James-et ábrázoló kettőskép esetén már egyszer belezuhantunk. A veszedelmes viszonyok kifejezést persze értelmezhetjük a különböző perspektívából megragadott, össze nem illő látványelemek viszonyaként is. A festészet történetének oly sokszor fölvetett kérdéséhez, a kép és tükörkép, valóság és ábrázolat problémájához kívánt itt hozzászólni Magritte. Vagy inkább a rutin-hozzászólásokon ironizálni.
A festő nemcsak Poe szépirodalmi alkotásait ismerte, átrágta magát A műalkotás filozófiája című esszén is, (azt is Baudelaire fordításában olvasta), amelyben Poe nagy misztikus költeménye, A holló keletkezése kapcsán részletesen elmagyarázta, hogyan kell egy művet mindenféle romantikus téboly vagy ihletnek nevezett gyanús révülés nélkül szinte matematikai precizitással és következetességgel fölépíteni. Poe ugyan az irodalmi kompozíciók létrehozása kapcsán állította föl rigorózus szabályait, ám Magritte, akinek nyárspolgári karakteréhez amúgy sem illett volna a léha művész imágója, úgy vélte, ezek a tézisek a festészetre vonatkozóan éppúgy hatályosak lehetnek.
Magritte könyve, a Poe regény francia változata fekszik tehát a Nem másolható márványlapján és tükröződik a tükörben, nota bene „szabályosan” tükröződik benne, vagyis a könyvet úgy ismétli meg a tükör, ahogy az el is várható egy átlagos tükörtől, nem úgy, olyan megátalkodott módon, ahogyan a háttal álló férfit duplikálja. Edward James alakját nem fordítja meg, a könyvet viszont megfordítja a tükör. Hogy megfordul a könyv? Tessék? Hogy is van ez? A festmény, a La reproduction interdite a tükörről szól, a tükröződésről, ami ugyebár megfordítja a dolgokat, és igen, a fordítás alá a nyelvi lefordítást is oda kell érteni. Ezek a férfiak a szavakkal is játszottak. Szó sincs arról, amit könnyelműen hittem és megpróbáltam elhitetni, szó sincs a megrendelő udvariasságáról, vagy a festő makacsságáról, kettejük megfontolt döntése értelmében fordul a könyv angolból franciára, hogy új értelemmel egészüljön ki a kép „fordítós” tükörjátéka.
Kockáztassuk-e meg, hogy a nem másolható kijelentés a fordításra vonatkozna – a fordításra, mint egyfajta másolásra, a másolás egy speciális válfajára, aminek nyilvánvaló feltétele a megértés, vagyis a másolás és a megértés közt közvetlen kapcsolatnak kell lennie, egymás szinonimájaként is felfoghatjuk őket, s amikor azt állítjuk, hogy nem másolható le, valami olyasmit jelentünk ki, hogy nem is érthető meg Poe könyve? Az állításnak ugyan ellentmondani látszik, hogy ott hever a kandalló márványlapján maga a lefordított, ezek szerint meg is értett könyv, vagyis megvalósul az „ez nem pipa” szindróma, de talán épp ennek a paradoxonnak a felmutatása lett volna Magritte célja. Szívesen iktatnék ide egy anekdotikus epizódot arról, hogy miután James angolul és Magritte franciául végigolvasta Poe regényét, összeültek egy tea mellett James házának tükrös szalonjában, rá is gyújtottak, jó illatú, gomolygó füstfelhőbe burkolóztak, elvégre a pipa nem csak festészeti téma, hanem kontemplációs kellék is – nota bene épp ez teszi alkalmassá, hogy témává váljék – és hosszadalmas csevegés végén megállapították, hogy a könyvvel kapcsolatos élményeik igencsak különbözőek. „Not to be reproduced” – dörmögte az író miközben pipájából kiverte a hamut. “Oui Monsieur, la reproduction interdite” – egyezett bele Magritte, és térdén fekvő noteszébe egy hevenyészett ceruzavázlat került. 
A képfordítás és a nyelvi fordítás összejátszása megfejtés-morzsának ugyan talán elfogadható, mégis valami többre, érdekesebbre számítok. Úgy érzem érdemes még kutakodni. Lapozgatom a könyvet tovább. Poe mindent megtesz, hogy könyvét ne fikcióként olvassuk, hanem azt higgyük, hogy egy valóban megesett történetet csupán tovább ad, ha úgy tetszik, reprodukál. A regény bevezetőjében ez olvasható: „Mr. Poe azzal az ajánlattal fordult hozzám, járuljak hozzá, hogy ő maga szerkesszen elbeszélést az általam rendelkezésére bocsátandó adatok alapján kalandsorozatom első feléről, amit ő a Southern Messenger hasábjain tenne közzé, szépirodalmi műként. Ehhez, mivel nem láttam okot az ellenkezőjére, megadtam a beleegyezésemet, s csupán azt kötöttem ki, hogy valódi nevemet nem fedheti fel.” Ezzel a kvázi reprodukcióval kellene magyarázni a festmény különös címét: La reproduction interdite? Túl kézenfekvő lenne, meg aztán nem is pontosan érthető, miért lenne tilos az ilyen fajta „reprodukálás”. Alighanem ez is zsákutca, de a könyvet eszembe sincs letenni, szívesen merülök el a kalandok tengerében:
„Arthur Gordon Pym, nantucketi tengerész elbeszélése, melyben részletesen beszámol a Déltengerek felé hajózó Grampus nevű amerikai Brig fedélzetén kitört zendülésről, s az azt követő borzalmas mészárlásról – valamint arról, miként sikerült végül az életben maradottaknak visszafoglalniuk a hajót, s hogyan szenvedtek hajótörést, és hogyan viselték az éhezés szörnyű megpróbáltatásait, miként jött segítségükre a Gondviselés a Jane Guy nevű brit szkúner képében, rövid útjukról, melyet a fent említett hajóval a Déli-Jeges-tenger vizein tettek, miként esett a hajó és legénysége vad bennszülöttek csapdájába a 84. délkör mentén elterülő szigetcsoporton, hogyan estek áldozatául társai a vadaknak, végül pedig hihetetlen kalandjairól, melyekre ez utóbb említett gyászos eset folytán került sor, s melyek még délebbi vizekre sodorták, ahol is meghökkentő felfedezéseket tett.” Az izgalmas bevezető csak töredékét árulja el a viszontagságos tengerésztörténetnek, van abban minden, amitől csak borzongani lehet, vihar és hajótörés, fogság és cselszövés, pestis és vérengzés, éhség, szomjúság és kannibalizmus… szóval csupa olyasmi, aminek valóságban történő újraélését, vagyis reprodukálását százszor is gondolja meg a nyájas olvasó, bármily romantikus hevület is fűtse. Na, de nem is ilyesféle reprodukcióra utal Magritte címadása, legalábbis szerintem nem. A borzalomlista legborzasztóbbikánál, a kannibalizmusnál azért ugye végigfutott a hátakon a hideg. Bizony, egy konkrét emberevésről is olvashatunk, ráadásul meglehetős részletességgel Arthur Gordon Pym, nantucketi tengerész elbeszélésében. Nem mondhatom, hogy a gyengébb idegzetű olvasók ugorják át az itt következő részt, mert azt remélem, hogy végre nem érdektelen dolgok következnek a Magritte-festmény megfejtése szempontjából sem. (Naná, hogy folytatódik!)

2017. augusztus 20., vasárnap

KÖNYV A TÜKÖRBEN V.



Edward James gentlemanhez illően válaszolt, négy sűrűn telegépelt oldalon roppant udvariasan mentette ki magát: nem is olyan gazdag, mint ahogy látszik, és a képzőművészek pártolása helyett már inkább az irodalomra szeretne koncentrálni. Őszintén megírta azt is, hogy inkább Miró és Chirico képekre vágyik, fölajánlotta viszont egy itáliai utazás finanszírozását a Magritte házaspárnak (Dalít és Galát többször is megnyaraltatta, legutóbb frissen örökölt ravellói villájában, a Villa Cimbronéban), amiből aztán a háború miatt semmi sem lett. Az igazsághoz tartozik, hogy vásárolt azért később is Magritte képeket, köztük a már említett Üvegházat és A ledöfött időt. Ez utóbbinak mozdony és óra motívumával Giorgio de Chiricót utánozta Magritte, az olasz festő metafizikus  világát , köztük A filozófus meghódítása, Az elválás melankóliája és az Itáliai tér című képeket,
mintha azt üzente volna James-nek, ha éppen Chiricót akarsz, hát nesze, itt van, én is tudok legalább olyat. Chirico mellett azonban, igaz, sokkal áttételesebben, a nagy vetélytársat, Salvador Dalít is megidézi a Ledöfött idő, legalábbis ha az órán beállított időpontot, a 12:43-at megpróbáljuk Magritte észjárása szerint értelmezni. Ehhez elöljáróban meg kell ismernünk Dalí bajuszát. amelyről éppen 1937-ben írja Gertrude Stein: „Európai emberen még soha senki nem látott ilyen gyönyörű bajuszt, kétségtelenül szaracén bajusz és kétségtelenül gyönyörű.” A bajusz egyébként ritkaság volt akkoriban, a Magritte nevezetes fotókollázsán szereplő tizenhat csukott szemű szürrealista közt egyedül Dalínak van bajsza (Nem látom a nőt az erdőben elrejtőzve).  Az ikonikus bajusz szárai egy óra számlapjára illesztve tíz óra tíz percet mutattak volna. Ez a 10:10 volt a Dalí-védjegy. 12:43-nál pont olyan szögben állnak a mutatók, éppen 120 fokot zárnak be, mint 10:10-nél, csak egy kicsit megdöntve, pont úgy, mintha pofon ütötték volna őket. Igen, egy jobbkézzel lekevert maflás után lesz 12:43-es mutatóállás a 10:10-ből. Nincs tudomásom róla, hogy Magritte valaha is elmagyarázta volna, mit jelent a Ledöfött időn beállított idő, de talán nem is véletlen, hogy titokban tartotta. A jelképes pofonig fajuló ellenszenvet indokolhatja, hogy James Dalí miatt hagyta el Magritte-et, nota bene, korábban szívélyesebb volt a két festő kapcsolata, sőt honfitársa, a galériás Camille Goemans társaságában Magritte egyszer még Dalí kedves katalán falujába Cadaquésba is ellátogatott. Barátkozásra gondolt volna, vagy csak tudni akarta, milyen áron jut a belga a Dalí vásznakhoz?

Az esszé magyar olvasói kedvéért idejegyzem, hogy a katalán géniusz magyar bajuszt viselt, legalábbis úgy tartotta számon, hogy „magyar” a bajusza. Egy 1954-es amerikai tévéfelvételen el is magyarázta. „Ez a személyiségem legfontosabb része, szimpla magyar bajusz.” Ha a felvételen látható bajusz szimpla, vajon milyen lehet az, ami nem szimpla? Nota bene, Dalí bajusza nem is hasonlít azokra a bajszokra, amelyeket a nemzetközi bajuszversenyeken a "magyar bajusz kategóriába szoktak nevezni. Azok bozontosabbak, melankolikusabbak és/vagy kackiásabbak, kunkoribbak. Dalí bajsza viszont tökéletesen megfelel a Dalí-bajusz kategória minden ismérvének, bár lehet, hogy 1954-ben Dalí-bajusz még nem szerepelt a hivatalos versenyprogramokban.
James válaszlevelében Dalíról ugyan nem esik szó, de ha már bajusz-ügy kapcsán szóba került, egy bekezdést megér az is, hogyan működött a Magritte-ével párhuzamosan zajló Dalí-szponzoráció. James a harmincas évek közepén döntött úgy, hogy képzőművészeket fog pártfogolni. Túl volt egy sikertelen diplomáciai megbízatáson (a római brit követségről eltávolították miután egy titkos jelentésben – kémjelentés? – három helyett háromszáz olasz csatahajó hadba állításáról számolt be) és túl volt egy sikertelen házasságon is (Tilly Losch, az öt évvel idősebb osztrák táncosnő a válóper során kiteregette a homoszexuális szennyest). Az 1936-os nagy londoni szürrealista kiállításon környékezte meg Dalít egy kétéves szerződés ajánlatával, de megállapodás csak egy évvel később, 1937. június elsején lépett életbe. 2400 font járt Dalínak (havi 200 fontos részletekben), aminek fejében az adott évben született minden munka – a festmények mellett a rajzok is – James-et illették. A britnek a vérében volt a korrektség, a katalán festőnek meg a délies felelőtlenség, egyszóval viták, sértődések és persze kibékülések is színezték az együttműködést. James alapvetően rajongott Dalíért, Dalí pedig igyekezett minél több pénzt kiszedni James-ből. Az időszak első két komolyabb műve James-szel személyesen is kapcsolatba hozható, de talán A tiltott másolással is. Az Elefántokat tükröző hattyúk és a Nárcissus átváltozása. Mindkét festményen fontos szerepet kap az ismétlődés, a repetició, az első képen személyesen is feltűnik James, egy apró, a témától elforduló, a kompozíció szerkezetéből kilógó mellékalakként, a második kép arcát elrejtő alakjában pedig ugyanazt a rejtőzést véljük felismerni, mint A tiltott másolás hátát mutató alakjában. A Nárcissus átváltozását egyébként James és Dalí elcipelték a Londonba emigrált Freudhoz is, Dalí talán a szürrealista paranoia módszerének tudós megerősítését remélte a festészet iránt nem különösebben fogékony öregembertől, James pedig gyötrelmes belső lélek-duplumait szerette volna analizáltatni, de egyikük sem járt sikerrel.
Amíg a főkérdésen töprengek, hogy tudniillik miért van ott a képen Poe regénye, megpróbálok megválaszolni egy könnyebbnek tűnő mellékkérdést, hogy a megrendelő vagy a festő elhatározásából került-e a kandallópárkányra a könyv? Rendelt képek esetén az szokta kiválasztani a képre kerülő fontosabb tárgyakat, aki fizet, esetünkben azonban másként kellett történnie, hiszen az angolul írt könyv francia fordítása látszik a képen, tehát világos, hogy itt Magritte könyvéről van szó. Úgy tűnik, az angol mecénás udvariasan lemondott arról, hogy saját anyanyelvén írott könyv látsszon a képen, elegánsan átadta a festőnek ezt a lehetőséget. Magritte egyébként oda volt Poe-ért, Az arnheimi birtok című novella tájleírása például annyira megfogta, hogy legalább tíz festményen próbálta megidézni a látványt. Ezek azok a képek, amelyeken egy kőteraszról vagy széles párkányzatú ablakból alpesi hegyormot lehet látni, a párkányon, illetve a párkányra helyezett fészekben tojások vannak, a távoli hófödte csúcsok és zord gleccserek közül pedig óriási madárfejet formázó sziklaszirt emelkedik elő.

La reproduction interdite. Eszembe jut róla egy másik Magritte-kép címe: La Lecture Defanse, vagyis A tiltott irodalom. Más címen is szokták emlegetni a képet: Iréne, ez a név jelenik meg ugyanis a festményre pingálva, egy padlóból kiemelkedő mutatóujj alatt, úgy komponálva, hogy a név kezdőbetűje, a nagy „I” maga az ujj legyen. Történetesen Poe egyik legszebb költeményének, a The Sleepernek (Az alvó) eredeti címe is Iréne volt, a cím megfejtéséhez azonban sokkal könnyebb út vezet egy másik Iréne irányából. A szürrealista irodalom nevezetes darabja volt egy bizonyos Albert de Routisie nevű író 1928-ban megjelent erotikus könyve, a Le Con d'Irène (Irén pinája), amelyre ugyebár a tiltott irodalom szó tökéletesen illik, lévén valóban betiltott olvasmány volt, s a cím alapján ítélkezve nincs is rajta különösebb csodálkoznivaló, mármint azon nincs, hogy betiltották. Hogy ki volt Albert de Routisie az hamar kitudódott, az akkoriban még a szürrealizmussal kokettáló, később azonban a sztálini kommunizmus Lenin-renddel is kidekorált igehirdetőjévé váló Louis Aragon rejtőzött az álnév mögött. Na persze sokkal izgalmasabb kérdés, hogy ki lehetett a címben megnevezet Iréne, illetve kinek a pinája jelent meg Magritte képzeletében a kép festésekor. Szívesen kanyarítanám Poe Irénéje, az Alvó című költemény szépséges halottja, a hulla pinája felé az iromány fonalát, de miután a versben megidézett visszataszító férgek is megjelennek a képzeletemben (Soft may the worms about her creep …), talán megbocsájtják, ha most mégis inkább másfelé veszem az irányt. A másik szóba jöhető Iréne a belga szürrealizmus egyik vezéregyénisége Irène Hamoir, aki ráadásul csak a keresztnevét, az Irène nevet használta, amikor publikált. A La Lecture Defanse festése évében, 1936-ban Magritte Irène Hamoir-t is lefestette, méghozzá úgy, hogy a hölgy arca egy kézitükörben jelenjék meg. Irène Hamoir pinája mellett érvel egy fénykép is, amelyen a hölgy egy másik képpel, a La Représentation című 1937-es Magritte festménnyel pózol, méghozzá úgy emelve maga elé, pucér térdei fölé a meztelen női altestet ábrázoló vásznat, hogy az ominózus testrész épp ott helyezkedjen el, ahol az ő combjainak is találkozniuk kell. Noha nem Iréne a neve, eredeti elemzésünk szempontjából nem mellékes személyiség, pina-ügyben pedig szinte kulcsszereplőnek mondható Miss Shelia Legge.
A tiltott másolás című kép megfejtését első kézből ismerhette, Magritte 1936-os londoni hónapjai ugyanis nem csak, sőt megkockáztatom, nem is elsősorban az Edward James által fölajánlott kvártélynak és apanázsnak köszönhetőek, hanem a Sheliával kezdett liezonnak. 1936. június 11-én, a Trafalgar tér galambjai és szökőkútjai közt látták meg először egymást, ahol a 22 éves brit művésznő látványos performansszal nyitotta meg a New Burlington Galleries nagy nemzetközi szürrealista kiállítását, amelyen Magritte nyolc képpel szerepelt. Hogy első látásra egymásba szerettek volna, azt azért nem mondanám, lévén a hölgy feje helyén, egy Dalí képet idéző hatalmas viráglabda volt, így az arcából semmi nem látszott, és a virággömb mögül ő sem sokat láthatott a belga festőből. A többek közt David Gascoyne-nyal és Dylan Thomassal is hírbe hozott Shelia szemszögéből különben is kisebb megrázkódtatás volt a szerelem, mint az amúgy papucsférjként ismert Magritte-éből. Feleségével, Georgette-tel való, kívülről eszményinek látszó kapcsolatát igencsak meglepő módon próbálta konzerválni, az új szerelem idejére ugyanis partnert keresett Georgette számára, sőt meg is találta a házibarát és szürrealista költő, Paul Colinet személyében. Colinet alkalmasnak tűnt a helyettes státuszra, éppen egyidős volt a festővel és Georgette oda is adta magát neki. Nem gondolom, hogy a festmény két szemérmesen elforduló alakja nyomán Georgette férjére és szeretőjére kellene asszociálnunk, azt persze nem állíthatom, hogy a történet három szereplője közül egyiknek sem fordult meg a fejében ilyesmi. A házasság a fondorlatos óvintézkedés dacára (vagy tán épp azért) meglazult, szóba került a válás is, igaz Magritte új házasságon nem törte a fejét. Az ugyanis … nem reprodukálható. Alighanem az a bizonyos itáliai utazás, amelyet James fölajánlott, az elromlott kapcsolatot hivatott volna erősíteni, noha azt, hogy a Legge-liezon miatt volt-e James-nek is valami jóvátenni valója, arról nincsenek információink, legföljebb sejtéseink lehetnek. (Hamarosan folytatódik.)

2017. augusztus 19., szombat

KÖNYV A TÜKÖRBEN IV.



Megmaradt James és Magritte levelezése, tudható belőle, hogy három képet festett Londonban Magritte, mindhármat a ház nagy báltermébe szánta James, aki biztosra akart menni ezért első körben korábbi festmények többszörös méretűvé növelt remake-jeit kérte Magritte-tól. A Le modèle rouge (A vörös modell), az Au seuil de la liberté (A szabadság küszöbén) és La Jeunesse Illustrée (Illusztrált ifjúság). Egy jó, egy közepes és egy rossz kép, ebből a válogatásból aligha ítélhető meg az arisztokrata James kényes ízlése. Talán a bőkezűsége sem, legalábbis ha A vörös modell földre szórt aprópénzét Magritte zúgolódásaként értelmezzük. De beszéljünk inkább a három festmény elhelyezéséről, három óriási tükör függött a bálteremben, azok mögé akasztották a képeket, úgy, hogy csak akkor váltak láthatóvá, amikor a fényáteresztő tükrök mögötti világítást fölkapcsolták.
A komissió három további darabját már Brüsszelbe visszatérve kellett elkészítenie Magritte-nak. Az első, a Le Monde Poetique (Költői világ) szintén egy régi kép reprodukciója volt, de James két portréja már két igazi új mű. Lehetséges, hogy mindkettőt, de A tiltott másolást majdnem biztosan, szintén a londoni bálterem tükrei mögé szánták. Azt a szürreális, szinte színházi effektust, aminek a valódi tükörben megjelenő festett tükör révén kellett megjelenni, bizonyára alaposan megbeszélték és talán a helyszínen ki is próbálták. Mivel nincs tudomásom róla, hogy Magritte más munkáin használt volna hasonló optikai fortélyt (távoli asszociációként legföljebb a … idézhető föl), gyanítható, hogy a hatásvadász tükör- és fényjáték James ötlete volt. Szívesen odaképzelem James-t, a báltermi tükrök elé: megáll és magát látja a tükörben. Kisvártatva fölgyúlnak a tükör mögötti fények, és a szembe néző költő képe átváltozik a hátulról látszó költő képévé. Lenyűgöző élmény, nem lehet megunni még a sokadszori lámpagyújtás után sem.   
A két Brüsszelben készült portrét egyébként, mivel James maga Londonban maradt, fotó alapján lehetett csak megfesteni. Az egyik fényképet, a háttal állót még maga Magritte csinálta, mielőtt hazautazott volna, a másikat pedig, amelynek alapján az Örömelv készült Man Ray készítette el, de Magritte instrukciói alapján.

Volt már szó róla, hogy Sigmund Freud Túl az örömelven (Jenseits des Lustprinzips) című könyve, sokak szerint főműve ihlette a kép címét. Érdemes felütni, hátha a mi képünkre, az Örömelvvel egy időben festett A tiltott másolásra vonatkozó utalások is kiolvashatók belőle. Felütöm és nem is csalódom. A könyv egyik legfontosabb motívuma az ismétlés. Az ismétlési kényszer. Freud szerint a lelkek a fájdalmas, traumatikus eseményeket úgy próbálják meg feldolgozni, hogy újra és újra lejátsszák azokat különös pótcselekvések, repetitív játékok és legtöbbször visszatérő álmok formájában. Az ismétlés Freud felfogása szerint egyfajta transzcendentális időszintézist jelent, egyszerre történő „ismétlését” az előttnek, a közbennek és az azutánnak, a múlt, a jelen és a jövő egybejátszását a fájdalmas tudattartalmak, a tudatmélyi feszültségek kiradírozása érdekében. A lélek célja a feszültségmentes állapot, amelynek azonban nincs tökéletesebb megvalósulása, mint a halál. Halálösztön igazgatja tehát az életet, ez Freud konklúziója, s a vele szemben működő életösztön, illetve a kettő közti bonyolult összjáték ad ritmust a földi létnek. Freud, hogy elmélete követhetőbb legyen, megszemélyesíti e fogalmakat.  Erószról, a szerelmi vágy istenéről és Thanatoszról, a halálistenről beszél, én meg némi elégtétellel idézem föl – „ismétlem meg” – azt bizonyos, a San Luis Potosi egyetemen elhangzott képelemzést, amelyen „halálképként” mutattam be Magritte festményét, a Nem másolhatót.
1937. május 18-án Magritte levelet postázott James-nek: „Elkészült a portré, amelyen hátulról látszik, és kész van a Költői világ is, már csak azt várják, hogy alaposan megszáradjanak, mielőtt elküldeném őket. Szerintem nagyon meg lesz elégedve a portréval, amelynek A tiltott másolás a címe. Kíváncsi vagyok, hogyan hat majd önre, és arra is, mit szól hozzá Dalí (akiről föltételezem, hogy már egy ideje Londonban van).”

A tiltott másolás. A levélből nem derül egyértelműen ki, hogy Magritte adta a címet, vagy már korábban megállapodtak James-szel, hogy ez lesz a kép címe. Ahogy már láttuk, a Londonban festett képek mind korábbi munkák másolatai voltak, ahogy az épp száradófélben levő Költői világ is meg volt már korábban, vagyis nem kellett törni a fejüket a címeken. A tiltott másolás viszont eredeti mű, nem festette meg újra és a parafrázisát sem készítette el sosem Magritte. James feltétele lett volna, hogy nem teheti meg, az ő kívánsága volt, hogy ne legyen másolható? Ebben az esetben a Londonban kötött szerződés egy cikkelyének, vagy a szóbeli gentlemen’s agreement egy záradékának kissé ironikus címmé emeléséről lenne szó. Túl szimpla lenne? Tényleg az. Nota bene, míg a másik James-portré, a kevésbé kvalitásos Örömelv két változatban is létezik, a Vörös modellt négyszer is megfestette, hogy például az Arnheimi birtokról, aminek legalább tíz változata van, most ne is essék szó.   
Azt persze, hogy a Nem másolhatót tényleg nem másolta le soha, azzal is lehet magyarázni, hogy annyira meg volt elégedve vele, hogy nem tartott szükségesnek semmi javítást. Annyira elégedett volt, hogy a már emlegetett tükrös párdarab, az egy évvel később festett Ledöfött időt leszámítva tükröket sem festett a későbbiekben, holott az életmű előző szakaszában egyre másra tűntek föl a tükörábrázolások, illetve az olyan képek, amelyeknek legalább a címében szerepelt a tükör. Le faux miroir (A hamis tükör, 1928), Le palais d'une courtisane (A kurtizán kastélya, 1928), Le Miroir magique (A mágikus tükör, 1929), Le Miroir Vivant (Az élő tükör, 1929), L'Evidence Eternelle (Az örök bizonyság, 1930), En hommage à Mack Sennett (Tisztelet Mack Sennettnek, 1934), Les Liaisons dangereuses (Veszedelmes viszonyok, 1935).
Talán úgy érezte, hogy a Nem másolhatón, na jó, maradjunk A tiltott másolásnál, sikerült valami végérvényeset megfogalmaznia, és nincs többé szüksége rá, hogy foglalkozzon a tükrökkel. Ha így történt, nekünk is illik megfejteni, mi lehet Magritte tükör-filozófiája. A művészet célja nem a valóság ábrázolása – ha tetszik, másolása – hanem a „másik oldal”, egy láthatatlan és rejtett világ felfedése – amit látni nem, legfeljebb megsejteni lehet. A nézőben támadó feszültségre alapoz, arra hogy az látni akarja, amit nem láthat, esetünkben a háttal álló férfi arcát. A tükör, ami elhelyezése folytán éppen azt a célt szolgálná, hogy megmutassa, elrejti az arcot. A tükör, amit ugyebár évszázadokon át a művészi reprezentáció jelképeként tartottak számon – föladata, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek – visszájára fordul, Magritte festményén a tükör maga a testet öltő figyelmeztetés, rosszul tetszettek értelmezni, a valóságot fölmutató reprezentációnak nincs köze a művészethez, az elrejtés misztériuma fölülírja a látványt. A világ „nem másolható”.  

Fellapozom újra a James-nek festett képek reprodukcióit, nem nehéz dönteni, A tiltott másolás lett a hat festményből álló megrendelés messze legjobb darabja, de azt is megkockáztatom, hogy az életmű egyik csúcsa. Játszom még egy kicsit velük, fölcserélem a képaláírásokat, A tiltott másolás alá ezt írom, Örömelv, az Örömelv alá ezt, Tiltott másolás. Hm. Alkalomadtán tessenek kipróbálni. A három Brüsszelben festett kép, különösen a Jamesről festett portrék után Magritte további megrendeléseket remélt, sőt számított is azokra. Tudomására jutott, hogy James már inkább az ő szürrealista vetélytársát Salvador Dalít szponzorálja (az imént idézett levél zárójeles félmondatában utal is rá), akinek a munkáiért ráadásul többet is fizet, aránytalanul többet, és akinek – úgy hírlik – nemi orientációját is vonzóbbnak találja. Idemásolom azt a levelet, amelyet Magritte 1938 júliusában küldött Jamesnek, mert majdnem olyan pontosan tükrözi a festő személyiségét, mint a képek. 
Drága James-em,
úgy érzem, mintha hirtelen elvesztette volna az érdeklődését a szerep iránt, amelyet játszania kell. Ez nem morál és nem is kényszer kérdése, hanem egyszerű tény: Ön néhány ritka individuum társaságában, akik között az egyik én vagyok, egy kivételes közösséghez tartozik. Számunkra a pénz csupán használati eszköz és semmi több. Véletlenül úgy alakult, hogy Önnek az igényeihez képest túlságosan sok van belőle, nekem viszont túl kevés. Teljesen helyénvaló és „normális” lenne, hogy engem, ahogyan az korábban már megtörtént, időről-időre ellásson valamennyi pénzzel. Én a magam részértől olyan extrém fontosságú tárgyakat állítok elő, amelyeket az ostoba népek elgondolni sem képesek.
Hogy a későbbiekben felmerülő minden „kommerciális” megfontolást eleve kizárjunk, a következő eljárást javasolom: Ön átutal nekem minden év augusztusának elején 100 fontot 19…-ig, és cserébe megkapja azt a munkámat, amelyet az adott időszakban a legjobbnak tartok. Úgy írok Önnek, ahogyan festek, megvetem az udvariaskodó mellébeszélést és csak a lényegre koncentrálok, engem a világnak ugyanis még nem sikerült teljes mértékben elnyomnia.
Remélem, hogy jól szolgál a kedves egészsége, és hogy a „megrendelésre” vonatkozó elképzelésem az Ön válaszában teljes mértékű visszaigazolásra fog majd találni.
Tisztelettel és barátsággal köszöntöm Önt, legkedvesebb James-em,
Magritte. 
(Rövidesen folytatódik.)