A Kecskeméti TE focicsapata a magyar bajnokság ezüstérmese. Ott állt szinte a bajnokság elejétől a dobogón, de most az utolsó meccs után is alig merjük elhinni, hogy ott is maradt, a második fokon. Az NB2-ből frissen fölkerülve, idegenlégiósok nélkül lettek elsők, a bajnokság legkisebb költségvetésével gazdálkodva és legkisebb stadionjában játszva, amelynek eleinte még az engedélyezése is gond volt. Mellesleg a bajnok Fradit kétszer is megverték.
2023. május 26., péntek
KTE: EZÜSTÉREM!!!
TERNÓ 80
A 80 éves Ternovszky Bélát a Vigadó Sinkovits Termében filmrészleteket közbeiktatva közönség előtt kérdezgettem pályájáról. A kérdéseket idemásolom, aki ott volt, a válaszokat is ismerheti.
A képzőgimiből, a festészet felől érkeztél a rajzfilmes-világba. Volt-e a környezetedben valaki, aki miatt a művészeti pályát választottad?
Hogyan jutottál a Pannóniába? Kik voltak rád hatással? Kik voltak a pályatársaid, akikkel együtt indultál? csapatszellem, vagy vetélytársak? Jankovics, Dargay, Nepp…
Amikor én 75-ben a Pannóniába kerültem, azt mondták, hogy a világ 3 legfontosabb rajzfilmes műhelyének egyike. Igaz volt-e? Mennyire volt a kultúra része a rajzfilm? Kirakatműfaj?
Az első produkciók, amelyekben dolgoztál, és milyen feladatok? Milyen hamar értél a ranglétrán fázisrajzoló gyakornokból az animátori és a rendezői pozícióba?
Tévés sorozatok rendezőként, vezető animátorként (Gusztáv, Mézga család, Bubó). Melyik áll hozzád a legközelebb?
Filmjeid – és még sokak – forgatókönyvírója Nepp József. NEP-korszak (kettős jelentés csak a mi generációnk érti.) Foxi-maxi. Áthallásos fekete humor.
Modern edzésmódszerek – fesztiválsikerek. Játék, Sport… Tenisz, lovaglás, de fociztunk is együtt.
Tartsunk kutyát. Darvas Iván egy orosz agár képében a „guljájut” szó helyes kiejtését elmagyarázza…
Külföldi megbízások, bérmunkák, koprodukciók. Pl: Pumukli-sorozat. Új minőség: egy nyugat-német stáb, és új technika: a natúr film keverve a rajzzal.
Legsikeresebb a Macskafogó. Nepp Józseffel közös alkotás. Kik voltak a legfontosabb alkotótársak? animátorok? Színészek? Melyik karaktert, jelenetet kedveled a filmből leginkább?
Máig tartó közönségsiker - és a kortárs kritika fanyalgása. Az amerikai filmek utánzásáról beszéltek, holott azok szatirikus parafrázisát érezzük máig.
Milyen kihívásokat jelentett az Egérút, illetve a Macskafogó 2? A digitális technikára való átállásra gondolok.
Pályád során szinte valamennyi műfajban dolgoztál: rövidfilm, sorozat, egész estés... Voltál karaktertervező, mozdulattervező, rendező... melyik áll hozzád a legközelebb?
Szórakoztató film: nézni is az - és dolgozni benne szintén. Sejtem a választ, de azért megkérdezem, megbántad-e, hogy nem festőművész lettél?
2023. május 15., hétfő
DAILY HELLER
2023. május 4., csütörtök
2023. április 11., kedd
41 SAJTÓFOTÓ KIÁLLÍTÁS A CAPÁBAN
– Ami számunkra egy napi gürc, egy heti gálya, egy havi baj, az kegyedéknek egyetlen kattintás csupán.
– Maga viszont azt rajzol, amit akar, nekünk azonban meg kell elégednünk avval, ami elibénk kerül.
A riposzt kétségtelenül szellemesebb volt. Nem maradt választásom, igent kellett mondanom a fotográfia nagyasszonyának – máig nem tértem magamhoz az ámulatból, hogy személyesen hívott föl – vállaljam itt ezt a fontoskodást, szónokoljak egy fényképeket felvonultató tárlaton. Meglehet, azért állíttattam ide, hogy valamit jóvátegyek, hogy vezekeljek a képzőművész-féleségek önsajnáltató mondacsaiért? Az újkori paragone vitában kipellengéreztessek? Aki a fotókról beszélni kezd, ab ovo vesztes: tudjuk, egyetlen kép többet ér ezer szónál. Ráadásul a karakterszám is a lelkemre lett kötve. Na persze hendikeppel indulnék, ha egy milliót kaptam volna, akkor is.
Jó estét kívánok, elnökök és exellenciák, barátok és konkurenciák!
Kezdem is a milliókkal. Sőt a milliárdokkal. Azt olvasom, hogy évente 880 milliárd fotót töltünk föl a világhálóra. Számmal úgy lehet leírni, hogy 88 után kilenc nullát kell fölsorakoztatni. Egy év 31 536 000 másodpercből áll, tehát 2790 kép készül másodpercenként, ergo az idő, amelyet megélünk, tökéletesen le van fedve, mindegyik másodpercünk átlagos, 1/60-as expozíciós idővel számolva, kábé 46-szor van végigfotózva. Megörökítve. És csupán a weben megosztott képekkel számoltam. Ennél sokkal több a valójában elkészülő fotó. Talán százszor vagy ezerszer ennyi. Az idő elfoglaltatott! Birtokba vétetett! Legyőzetett! Láttak már BL-döntőt, olyat, ami tizenegyesekkel dől el? Amikor a rúgás pillanatában egyszerre sül el tízezer vaku? Olyankor a Holdlakóknak is káprázik a szeme.
De hadd hozakodjak elő egy másik megközelítéssel. Ez már saját kalkuláció eredménye, vagyis nekem kell elhinniük, hogy hajszálpontos. Eljött a régen várt, kivételes pillanat. Épp most érkezett, midőn e mondatba belefogtam. Ez az a perc, amikor átfordul a világ. Mostanáig több volt a szemünkbe jutó természetes kép, ettől a pillanattól túltesz rajta a művi. Korábbi életünket az jellemezte, hogy fellegen vagy búzamezőn, délibábon vagy lánykeblen legeltettük tekintetünket, mától monitorok, plakátok, mobilkijelzők, és persze fotográfiák mesterségesen előállított képei helyettesítik mindezt. Legalábbis 50,0001 %-ban. Ott bent, a lelkinek nevezett szemek előtt pörög a digitális számláló már az is művi, és látom, ahogy a tizedesvessző után villognak a nullák, az egyesek…. Igen, beismerem, a magam képkészítő oktondiságával én is a természetes látványvilág ellenében mesterkedem. És persze önök, ti, akik fényképekkel gyarapítjátok a világot, a cinkosaim vagytok. Boldogult úrfi koromban a vörös lobogókra hímzett szakállas férfiakról elnevezett tantárgyak keretében be kellett magolnunk, hogy a mennyiségi változások minőségiekbe csapnak át. Magasztos eseményként hirdették, melynek során megszakad a fokozatosság, és valami magasabb szintű, úgy magyarázták, ünneplendő állapot következik be. Meg sem próbálom igazolni vagy cáfolni, talán nem is ezért állíttattam ide. A képek irgalmatlan mennyiségét is csak azért hoztam szóba, hogy a kiválasztásukról beszéljek. Mit tudjon, az a fotó, amelyet a milliárdok közül megmutatásra, megjegyzésre érdemesnek tartunk? Amit magunkkal viszünk a retina belső falára exponálva? Amit újra meg újra képes előhívni a fényérzékeny emlékezet?
Az élet ártatlan intimitását lassan fölváltja az idő láncára fűzött pillanatok publicitása. Miféle látás képes, micsoda nézés, minő rápillantás, hogy aktuálisból időtlen realitássá transzformáljon egy eseményt; információból igazsággá emeljen egy történetet?
És miféle felelősség terheli a fényképészt? És egyedül csak őt-e? Ideális esetben ugyanis eggyé válik a dokumentáció azzal, aki dokumentál, a tetten érő azzal, akit tetten érnek, a leleplező a leleplezettel, az ítélkező az elítélttel. A képek katarzisa a szerepek összeolvadásának pillanatában üt szíven, s addig sugárzik, amíg az egyensúlyi állapotot képesek vagyunk elviselni. Mi, a nézők. Mert az egyenletben ott vagyunk mi is. Ott vannak önök is, a közönség. A fényképekre is érvényes a Marcel Duchamp féle főszabály – naná, hogy érvényes – az alkotást a néző fejezi be.
Közhely, de itt talán érdemes kitérni rá. A történelem szép lassan átváltozik az eseményeket őrző, azokat megjeleníteni képes dokumentumok gyűjteményévé. Régebben az írásos följegyzések vitték a prímet, de már jó ideje a képeké a főszerep. Amiről nem készült fotó, csendesen kihull a históriából; és akiről nem, az dettó kimarad. Ezt a felelősséget bizony cipelni kell: elviselni, élni vele, de visszaélni nem. Korántsem egyszerű. A látszatok, a sémák, a teátrális dramaturgiák, a szakértői szerepben való tetszelgés helyett tárgyilagosnak maradni. A hűvös tárgyilagosság szikár geometriáját mutatni fel, azt adni tovább. A szakmára való hivatkozás, a mesterség szó mögé menekülés helyett a tiszta, őszinte eszköztelenség spontán erejével – bájával – tüntetni. Elfogadni, hogy a világot nem mi alakítjuk, bármennyire hisszük vagy próbálják elhitetni velünk, a dolgok csak megesnek velünk, az élet csupán megtörténik, s a lelkekbe kódolt bűntudat – nevezzem-e lelkiösméretnek? – ebből az eredendő passzivitásból fakad. Melynek emblémája: az objektív. Irgalmatlan és könyörtelen. Irgalmassá és könyörületessé csak képzeletünk szépíti, ahogy megpróbáljuk a látható mögött észrevenni a valóságot, a tények mögött az igazságot. Az embertelenségben az embert. Ne csak a képeket nézzék, olvassák el, a fotók mellé írva a történetüket is, nézzenek nagyítások mögé, sorsok tárulnak föl. Mert lehet meséje egyetlen puskadördülésnyi pillanatnak, de olyan sorozatokat is fognak látni a kiállításon, amelyek kapcsán hosszú évekig követte alanyát a fotográfus.
Elbírnak-e még egy klisét? Engem az első terem óta nem enged el. Minden művészet valahol az elmúlással babrál. Mímel, enyeleg, alakoskodik, de csak azért, hogy megkísérelje kijátszani a halált. A legnyilvánvalóbb memento mori maga a fotográfia. Öt terem, tizennégy kategória, majd’ száz alkotó… és mennyi pillanat: drámák és tekintetek, hiányok és talánok, legek és másképpenek, reflexek és evidenciák, ittenek, másholok és idestovák… Csak, hogy halandóságunk tudatosítsák. Ó, ha sikerülne egy fotográfiával helyettesíteni, a képek ezüstszemcséi közt rezgő misztériummal azonosítani…, ha a valóságot annak művi mása válthatná ki, azt képzelhetnénk, kiiktatható az elmúlás. Ha az életet annak kópiája, az öröklét édes ámítása helyettesítheti, törlődik, vagy kegyesen elfelejtődik a vég.
Igen. A vég. Na, pont ezt a szót kerestem, éppen klappol ennek a hosszúra nyúlt – bocsánat – fontoskodásnak a végére is. Köszönöm, hogy meghallgattak, de most már inkább a képekkel törődjenek.
(Köszönet a fényképekért Katona Mártának.)
SZÜRVESEMISZ
Harry Graham variációk
Hommage a Kosztolányi Dezső
In the drinking well,
Which the plumber built her
Aunt Elza fell –
We must buy a filter.
A kútba, amelyet
Plumber kifúrt végre,
Elíza beesett,
Vizét most szűrni kéne.
Itt áll a néne kútja,
Mit Plumber fúrt neki,
Elza beléje fúlt,
Ki inna, szűrheti.
Ez itt Elíza kútja,
Szakember ásta ki,
Hogy isszuk-e vizét
Oly mindegy már neki.
Az ott a néne kútja,
Kútásóval fúratta,
De szűrni kell vizét,
Mert ott maradt alatta.
Kész lett a kút, de hallj csodát,
Beléje fúlt Liza,
Most mindünk szűrt vizekre vágy,
Mert nem volt jó ize.
Eltűnt Lizánk
El sem köszönt,
Kutunk mikorra kész lett.
Nem látnánk szí-
Vesen viszont,
Ezért e filter készlet.
A kútja kész lett végre,
de beléhullt a néne.
Ha innád a vizét,
hogy ne érezd izét,
legalább szűrnöd kéne.
Eltűnt a drága néni,
Új kutunk épp hogy kész lett,
Vizét át kell most szűrni,
Nénitlenítés végett.
Ismerték bizonnyal Lizát,
Udvarán fúrtak egy izét,
Well, úgy mondják: kút,
Liz beléje fúlt,
Szűrve igyuk csak vizét!
A kútba, melyet nemrég
kútásónk néki ásott,
nénénk, Eliz beléfúlt,
s lentről izen: beh más ott.
Kész a kút, well- sohajt a néne:
- Költséges, de azért megérte.
Azután béesett,
szomorú az eset,
Drágább egy filterrel a vége.
Érdekes lett kutunk vize,
belefúlt nagynénénk, Liza.
Szűrjük és forraljuk,
mégis úgy gondoljuk,
velünk van nénikénk ize.
Szakember fúrta kútba fúlt
szegény, szegény Elíz.
Egy szűrőt mindenképp veszünk,
vagy szűrőtábort szervezünk,
míg Elízes a víz.
Készen immár a kút,
S oda a jó Liza,
Well, épp a kútba fúlt,
Vizét szűrve igya!
Itt vala a nagy kert, angol – ahogy mondják,
Suttognak felőle költemények, mondák,
Szólnak Elizáról, rejtélyes halála
Egy füszál fonákján leírva igy álla:
Ásata egy kutat, mert hogy inni vágya,
Vagy hogy tükörképét a kútban csodálja,
Mert majd elfeledtem ideírni, de hisz
Bizonyára sejtik, takaros volt Eliz.
Minden történetnek egyszer vége szakad,
Ez itt olyaténképp, hogy a kút beszakadt,
Túloldalról nézi már tükrét az Eliz,
Vizünk szűrve isszuk, ő már szűrve sem isz.
2023. április 8., szombat
IN MEMORIAM RÉV JÚLIA
Rév Júliára emlékezve néhány korábbi írását újra megosztom. Ide kattintva a Sakk olvasható.
Ide kattintva A kapszula jelenik meg.
Itt a B. Saci című írása nyitható meg.
Itt pedig A dublőr című Rév Júlia opus olvasható, amely alapján az azonos című dokumentumfilm is készült In memoriam Rév Júlia alcímmel. A csatolt fényképek a filmből valók, illetve a forgatás során készültek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)