2019. augusztus 17., szombat

75 ÉVE


Nem érhető el leírás a fényképhez.A Szegedi Új Nemzedék című újság 1944. augusztus 17-i számában jelent meg a városi asztalitenisz hölgyversenyről szóló hír. A második helyezett – állítólag meglepetésre, de megérdemelten – az én 19 éves anyukám lett. Én is láttam pingpongozni, tényleg remekül játszott, ráadásul balkezes volt, ami komoly előny a jobbkezesekhez szokott versenyzőkkel szemben. Az első egyébként a testvére, a keresztanyám lett, a negyedik helyezett pedig az unokatestvérük, szóval nagy családi diadal volt. A férfiverseny elhalasztásának oka alighanem az volt, hogy Szegeden éppen nem voltak férfiak. Eltűntek valahol a Don kanyarban. :-(
...

2019. augusztus 6., kedd

OLGÁK




Oroszországban utazgató kiállításom ötödik állomása Uljanovszk. Úgy mondom inkább, hogy a négy és feledik, mert Szentpéterváron, Jekatyerinburgban, Nyízsnij Novgorodban és Kazányban a teljes anyag ki lett állítva, az előzőeknél jóval kisebb uljanovszki tárlaton viszont csak plakátok vannak. Első Olgával, aki kiválasztotta a helyszíneket és a kiállításra vállalkozó galériákkal lelevelezte a részleteket, úgy találtuk ki a megnyitókat, hogy mindegyikhez tartozzon egy könyvbemutató is. Egy éve, épp a szentpétervári tárlat megnyitója előtt jelent meg ugyanis Vjacseszlav Szereda fordításában és a Tri Kvadrata Kiadó gondozásában a Sakkparti a szigeten című könyvem orosz változata. A bemutatók úgy zajlottak, hogy a megnyitó előtti napon vagy a megnyitót követő estén levetítettem a Sakk! című rajzfilmet, aztán a könyvből vett fotók, rajzok és idézetek segítségével beszéltem a könyvről – Első Olga fordított –, majd az ilyenkor szokásos és többnyire élvezetes kérdezz-felelek fázis után dedikálgattam.

      A könyvet azért említem, mert szoros összefüggésben van magával a kiállítással, megkockáztatom, ha a könyv nem létezne, talán kiállításom sem lenne Uljanovszkban. Az én korosztályomnak bizonyára nem kell magyarázni, a fiatalabbaknak azonban talán fogalmuk sincs, hogy miről nevezetes a település. Itt született Uljanov. Vlagyimir Iljics Uljanov. Róla lett elnevezve Uljanovszknak a város, amit eredetileg Szimbirszknek hívtak. Ja igen, az álnevét, amit az illető a mozgalomban használt, lehet, hogy jobban ismerik: Lenin. Lenin városában egy Leninről szóló, ráadásul Lenint csak mérsékelten ajnározó, hogy ne mondjam, ellenajnározó könyvvel megjelenni…  –  hát van némi kockázata a dolognak. Talán én sem gondoltam komolyan, amikor a kazányi kiállítást szervezni kezdő Első Olgának tréfásan odavetettem, ott van a közelben Uljanovszk is, de ott ugyebár elképzelhetetlen lenne egy Orosz kiállítás. Pláne egy könyvbemutató. Első Olgát azonban (aki nem is orosz, hanem igazi udmurt leányzó) nem olyan fából faragták, hogy bármit is elképzelhetetlennek tartson. Kazány után Uljanovszkba vonatozunk, közölte néhány napos szervezkedés után. Így fordulhat most elő az a különös helyzet, hogy a Volga mentén egyszerre két városban is látható kiállításom. Kazányban a Szmena Kulturális Központban egy nagyobb tárlat kb. 100 munkával, és Uljanovszkban, a Kvartal Galériában egy kisebb kiállítás kb. 40 plakáttal, köztük a cirill feliratos Továrisi konyeccel és az 1917-es forradalom századik évfordulójára készített „Zombi Leninnel”. Beismerem, ezeket eredetileg tapintatosan mellőzni akartam, de a kiállítás orosz kurátora üzent, jöjjenek csak a „veszélyes” munkák is. Hát mentek, ráadásul a kiállítás úgy lett megrendezve, hogy a mauzóleumból kilépő, alvajáróként előtámolygó Lenin a főhelyre került.

      A tárlatnak helyt adó Kvartal Galéria egyébként a Leninről elnevezett utcában van, a 78-as számú épületben, az Uljanov család múzeummá átalakított háza pedig, ahol Lenin felnőtt, a 68-as szám alatt található. A távolság 137 lépés (új mobilom lépésszámlálója szerint), vagyis kb. 70 méter. A kiállítás megnyitója előtti „sajtóbejáráson” persze jöttek a kérdések, mit gondolok Leninről. Ekkor jutott eszembe Második Olga. Ő tanított oroszra Kecskeméten és akkoriban nem is ment rosszul a nyelv, de mára szinte semmi nem maradt meg. Mindegy, a megmaradt szinte semmiből azért valamit megosztok a jegyzetelő, fényképezgető újságírókkal: „Lényin ragyilszja v Szimbirszke, tyipér Uljánovszk”.  Igen, ilyesmiket kellett bemagolnunk akkoriban, ahelyett, hogy kérek egy pohár vizet, vagy tetszik a szőke copfod, te kékszemű lány. Alighanem mindkét mondatnak több hasznát vettem volna, az utóbbinak különösen, hisz tanulmányaimat egy olyan iskolában kezdtem (Kecskemét, Zója Kozmogyenszkája utca), amelynek egyik szárnyában a hazánkat megszálló szovjet hadsereg tisztjeinek gyermekei jártak. Második Olga (kedvesen, kissé szlávosan törte a magyart) megtett ugyan mindent, hogy megszeressük Puskin gyönyörű nyelvét, de a hivatalos tanterv, a kötelezően bebiflázandó Lenin életrajzzal, bizony ellene dolgozott. Könnybe lábadt szemmel nyugtázta ellenállásunkat és a legkisebb eredményért is hálás volt. Pityorkákra, legföljebb csitvjorkákra emlékszem. Messze a legszelídebb tanárom volt, aki úgy gondolta, eleve elrendelt küldetése, hogy személyesen tegye jóvá a szovjet hadsereg városszerte hírhedt rémtetteit.

      Mielőtt Harmadik Olgára rátérnék, meg kell említenem a Leninnel való spontán találkozást. Na jó, legyen inkább így: megjelenik Lenin szelleme. A kiállítás megnyitója után a galéria egyik termét vetítőteremmé alakították, hogy bemutassák Sakk! című rajzfilmemet (ami Lenin és Bogdanov híres sakkpartiját dokumentálja), majd elkezdődhessen a játszma alapján írt könyv, a Sakkparti a szigeten bemutatója. A film végén, amikor fölkattintották a villanyt, a közönség széksorai és az előadói asztal közti sávban egy nagy, álmos kandúr kezdte nyújtóztatni a tagjait. Nem csak a visszaemlékezések, sok híres fénykép, sőt egy filmhíradó is tanúsítja, mekkora nagy macskabolond volt Lenin. Utolsó, Gorkijban töltött hónapjai során meg nem vált volna fényesre simogatott szőrű gyönyörű cirmosától. Az uljanovszki kandúr hunyorgott egy kicsit a hirtelen fényben, végigmérte az előadót (engem) és tolmácsát (Első Olgát), majd farkát függőlegesre állítva méltóságteljesen elvonult a döbbent közönség előtt.

      A közönség soraiban ott volt Harmadik Olga; az előadás végén odajött bemutatkozni, ő lesz másnap a vezetőnk, aki bemutatja a várost. A beszélgetés első mondatait az óvatos puhatolózás jellemezte: vajon a lenini örökségen ironizáló, léha fickó vagyok-e, vagy inkább az eszme harcos megszállottját tisztelheti bennem. Azt hittem, a kiállított plakátok és a bemutatott könyv alapján, elég nyilvánvaló az első változat, ám Harmadik Olga biztosra akart menni. Kisvártatva kiderült, ő sem kedveli túlzottan Lenint, hazugságnak tartja az Uljanov család puritanizmusáról, szociális elveiről és elhivatottságáról szóló legendákat és viszket tőle, hogy jobb sorsra érdemes városában minden Leninről szól. Tényleg olyan a város, mintha megállt volna benne az idő, sőt vissza is fordult volna. Nota bene, valóságosan is visszafordult, hiszen az órát is vissza kellett állítanunk Kazányhoz képest, ami csak kétszáz kilométerre van, ráadásul ugyanazon a délkörön. A kétszáz kilométert egyébként öt óra alatt teszi meg a vonat (a 650 kilométeres Moszkva–Szentpétervár táv négy óráig tart). Harmadik Olga tesz egy reménytelen kísérletet, hogy Lenin nélkül mutassa be a várost; beszél a szintén szimbirszki Goncsarovról és kulcsregényéről az Oblomovról, akinek neve Oroszországban a semmittevés szinonimájává vált, Karamzinról, a történetíróról, akinek klasszicista emlékműve a gimnázium előtti park dísze, Arkagyij Plasztovról, a Rjepin epigon szocreál festőről, akinek a múzeumát föltétlen meg kell néznünk, továbbá Kerenszkijről, a szocialista politikusról, akit 1917-ben épp a Lenin vezette bolsevikok puccsoltak meg. Na tessék, mégis csak vissza kellett kanyarodnia Leninhez. Hogy van az, kérdezzük Harmadik Olgát, hogy az 1917-es forradalom két legfontosabb embere idevaló volt, hogy a harmadikról, a II. Sándor elleni merényletkísérlet miatt kivégzett Alekszandr Uljanovról, Lenin fivéréről már ne is beszéljünk. A magyarázat elég meglepő, nem is értem meg pontosan, de azért leírom, hátha a nálam haladóbb gondolkodással könnyedén felfogható lesz. Szimbirszken (a mai Uljanovszkon) két folyó folyik keresztül. A Volga és a Szvijaga. A két folyó egymással párhuzamosan fut, de ellenkező irányban. A Volga északról délre, a Szvijaga délről északra. Akik a folyók közti területen születtek, eleve a folyók dialektikáját és dinamizmusát örökölték, szóval az ilyenekből könnyebben lesz forradalmár. Leninék utcája, az egykori Moszkovszkaja ulica ráadásul merőleges mindkét folyóra. Érezvén, hogy szükséges még valami megerősítés, elmondja, hogy a középső Uljanov fiú azért választotta titkos mozgalmi névként a Lenint, mert folyónevet akart magának, a lehető legnagyobbat. A Lénát választotta, a Volga ugyanis már foglalt volt, Plehanov lestoppolta (Volgin álnéven írogatott), a kézenfekvő nevet a Szvijagint pedig azért vetette el, mert az túl kicsi folyó, ráadásul előbb-utóbb belefolyik a Volgába. Világos, ugye?!

      De jöjjön a többi Olga. Harmadik Olga elvitt a fiúgimnáziumba, ahol Vlagyimir (akkor még inkább Vologya névre hallgatva) tanult, hogy átadjon a ma is működő gimnázium múzeummá alakított baloldali szárnyában Negyedik Olgának, a Munkácsról származó, de magyarul állítólag nem értő (?) idegenvezetőnek. Akkoriban a gimnázium igazgatója az öreg Kerenszkij volt, a már emlegetett miniszterelnök papája, aki természetesen tanította Vologyát, ő vezette az érettségi bizottságot, sőt ő fogalmazta a fiatalembert útra bocsájtó jellemzést is. A jellemzésben a fiú bezárkózó voltát emelte ki, csupa olyasmit írt, ami végül így összegződik: „általános társaságkerülés”. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy az érettségi vizsgák éppen akkor folytak, amikor a bátyja elleni per zajlott, és mire megszületett az egyébként majdnem színjeles bizonyítvány (Kerenszkij logikából négyest adott), Alekszandr Uljanovot föl is akasztották, akkor Vologya „általános” bizalmatlansága, gyanakvó természete és hajlama a magányosságra igencsak érthető.  A Kerenszkij és az Uljanov család egyébként már régóta jó kapcsolatban volt egymással, olyannyira, hogy Vologya apjának halálát követően szinte természetes volt, Kerenszkij igazgató úr legyen a fiú gyámja. Ha így olvassuk újra az egyetemi felvételhez írt támogató jellemzést, a „társaságkerülés”, amelynek egy egész bekezdést szentelt, új értelmet nyer. Visszavonultság, távolságtartás, bezárkózás; egy ilyen fiatalembernél aligha kell attól tartani, hogy gyanús társaságokkal, illegális csoportosulásokkal, ellenzéki körökkel kerüljön kapcsolatba, pláne hogy ilyeneket szervezzen. Lássuk be, egy cármerénylet miatt fölakasztott testvérrel terhelt életrajzzal nem lehet kopogtatni semmilyen egyetem kapuján. A Kerenszkij-levél azonban a maga fondorlatos észjárásával megoldotta a lehetetlent. A bizonyítvány egyetlen négyese (logika!) pedig jelezte, az elfogultságnak halovány gyanúja sem merülhet föl.

      Harmadik Olga révén jutottunk el Ötödik Olgához is, aki a Lenin utcai Uljanov ház – a galériámtól 137 lépésre található Lenin Múzeum vezetője. Neki már úgy lettem bemutatva, mint igazi piszátyel, vagyis író, aki ráadásul Leninről írt könyvet. Ellentétben Harmadik Olgával, az Ötödiken látszott, hogy igazi Lenin-fan, aki mindent tud szerelme tárgyáról, sőt mindent jobban tud. Lelkesen vezetett végig az épületen, megengedte, hogy kipróbáljam az Uljanov család sakk-készletét (sajna csak rekonstrukció) és eldicsekedett vele, hogy magát Kádár Jánost is ő kalauzolta, amikor itt járt. A látogatás végén megajándékozott egy angol nyelvű könyvvel – néhány fejezetét ő maga írta –, amelyben helyre rakják a Leninnel foglalkozó szakirodalom rosszindulatú feltételezéseit és eligazítanak a közkeletű tévedések labirintusában. Cserébe én is adtam Ötödik Olgának egy orosz nyelvű Sakkpartit… azt hiszem remek nyersanyag lesz a kezében egy bővített kiadás, de akár egy második kötet számára is. Láttam, ahogy kiléptem a kapun, hogy máris olvasni kezdte. Hogy is van az első mondat? 

– Mi a faszt vár még? Mi az apja faszát, Alekszandr Alekszandrovics?








2019. augusztus 5., hétfő

ULJANOVSZK

Na ki ül a tábla másik oldalán?

KAZÁNY - KIÁLLÍTÁS ÉS KÖNYVBEMUTATÓ







SZVIJAZSSZK


A kazányi kiállítás rendezése során fedeztük föl Szvijazsszk városkát Kazántól kb. 25 km-re nyugatra, a Volgába ömlő Szvijaga folyó torkolatában. Eredetileg a szárazföldön, a Szvijaga bal partján állt, de az 1957-ben épült Kujbisevi-víztározó a Szvijagát annyira visszaduzzasztotta, hogy Szvijazsszkból sziget lett. Az egykori orosz erődítményt 1551-ben Rettegett Iván hozta létre seregének előretolt bázisaként Kazány ostromához. Később Szvijazsszk az orosz ortodox egyház egyik helyi központja lett. A 18–19. században három kolostor városa volt, melyek mindegyikéhez több falu és nagy földterület tartozott. A szovjet korszakban Szvijazsszkban is számos tragikus esemény történt (Trockij vérengzése kapcsán egy pici múzeumot is létrehoztak), a templomokat bezárták és lerombolták vagy pusztulni hagyták. Lágerek, javítóintézetek voltak a területen, az egyik kolostorban pszichiátriai kórház működött. Amikor a volgai víztározót feltöltötték és Szvijazsszk szigetté lett, gyakorlatilag megállt az élet. 1997-ben a kolostorok épületeit visszaadták az egyháznak, a szigeten egy női és egy férfi kolostor létesült és elkezdődött a műemlék épületek rendbe hozása. Ma 242 lakosa van a településnek.











2019. július 20., szombat

A HOLDRÓL, A KIELRŐL, A PERSPEKTÍVÁRÓL...


… és egyebekről Európa ürügyén.
Egy passaui szimpóziumra (Künstler über Europa) írt dolgozat
Július 20. Ma van a holdra szállás napja van. Éppen ötven éve szállt le az Apolló 11. Pontosan emlékszem a percre, valahogy összekapcsolódott későbbi életemmel is, azzal, hogy ilyen művészféleség lettem, mert épp egy magyarországi, ráadásul egy Duna parti diák festő-táborban (Zebegényben) időztem. Eredetileg azért jelentkeztem, mert a szakkörben, ahová jártam, a nagyobb fiúk azt mondták, ott lehet végre női aktot rajzolni – naná, hogy érdekelt a dolog (18-adik évemhez közeledtem) sokkal jobban, mint az addigi kockák meg korsós csendéletek, de most a holdra szállásról akarok beszélni. A holdra szállást – igaz, homályosan, akadozva és rossz minőségben, de végül a magyar tévé is közvetítette. Tudtuk, hogy három nappal korábban fölszállt egy űrhajó és ott kering valahol a Hold körül a leereszkedési parancsot várva, az azonban, hogy láthatjuk-e a leszállás pillanatát, bizonytalan volt. Inkább hittük, hogy nem. Kelet Európában az 1960-as évek elsősorban a szovjet űrkutatás fényezésével teltek, az amerikai siker bemutatása nem nagyon illett a képbe. Az azonban tudható volt, hogy a nyugat-magyarországi régióban bejön az osztrák tévé, továbbá a fél ország (a bátrabbik fél!) követi a Münchenből sugárzó Szabad Európa rádiót, az Amerika Hangjáról nem is beszélve, vagyis titokban azért nem lehet tartani az eseményt. Szóval ott Zebegényben, a Duna parton, egy kultúrház árnyképes, zsizsikes fekete-fehér televízióján tényleg láttam valamit, amiről el lehetett képzelni, hogy a Hold felszíne, azt is, hogy a holdkomp közeledik hozzá, aztán odaér. Persze szükség volt a képzelőerőnkre, de abban nem volt hiány. Nem csak azt képzeltük el, ahogy Neil Armstrong megteszi azokat a bizonyos első lépéseket ott fönt a fejünk felett (tiszta, csillagfényes égbolt ragyogott fölöttünk), de a képzelet jóvoltából hirtelen közösség teremtődött az esemény tanúi között, távoli hangokat hozott és vitt a víz, az öröm hangjait a Duna hosszán, végig a Fekete erdőig és a Fekete tengerig és tovább… Azt éreztük, fiúk, lányok, akik az adás végén lefutottunk a partra és hanyatt dőltünk az áradó folyóban, hogy ugyanazt gondoljuk, hisszük, reméljük mindnyájan, bárhol is éljünk, Európában, Ázsiában, Amerikában, mint a többi ember. Hogy része vagyunk valami szívderítő közös élménynek, ami jó lenne, ha nem múlna el.
Talán kellene arról is beszélnem, hogy a Hold napja (1969. július 20.) majdnem pontosan egy évvel követte azt a szomorú napot, 1968. augusztus 20-át, amikor a Varsói Szerződés tankjai – köztük a magyar tankok is – támadást indítottak Csehszlovákia ellen, nehogy a kis közép-európai állam megpróbáljon kiszakadni a szovjet blokkból. Nehogy már önállósítsa magát. A Hold-nap persze nem tett jóvá semmit, de valahogy kitágította a képet, távlatot adott a jövőnek. A csehszlovák 68-at otthon, Magyarországon mindenki 56-hoz, a magyar forradalomhoz hasonlította, amiről nekem alig volt emlékem, ha volt, azok inkább a szüleim elbeszéléséből táplálkoztak, meg persze abból, hogy renitens szülők gyermekeként én is megbélyegzett lettem, vagyis komoly nehézségekkel kellett számolnom, ha tovább akartam tanulni, ha el akartam helyezkedni, mert akkor olyan világ volt.
1989-re, a határnyitások évére – Magyarországon többnyire a rendszerváltás szót használják – úgy szoktunk gondolni, mint az újrakezdésre, holott a történelemben nincs újrakezdés nincsen tabula rasa. Pedig milyen egyszerű is volna olykor fölkapni a történelem sarkát és sebtében, amúgy heribertilligesen alásöpörni néhány évet, évtizedet, évszázadot. Ahogy nem törlendő például a magyar történelemből a mohácsi vész és a Buda visszavétele közti 160 esztendő, nem lehet negligálni a szovjet típusú negyven évet és a rákövetkező harmincat sem. Ha a poklok fenekére kívánjuk, akkor sem, sőt bizonyos értelemben szükségünk van rá. Nem áltatom magam azzal, hogy a tanulságai majd hasznosulnak, anatómiailag van rá szükség, élettanilag kell, akár a púpos tevének kell a hátára a púp.
1989-et azért mégiscsak úgy éltük meg mi magyarok, mint a kettészelt Európa egyesítését, az Európába való visszatalálást, szóval újrakezdést. Lázasan igyekeztünk bepótolni az elvesztegetett időt. 1989-ben három másik grafikussal Csehszlovákiába mentünk. A cél egy brnói tárlat lett volna, de a megnyitó elmaradt, mert éppen kitört a bársonyosnak nevezett forradalom. Akarunk-e segíteni, kérdezték vendéglátóink. Akartunk. Plakátokat rajzoltunk egy éjszakai tornateremben, terveket, vázlatokat, amelyeket a cseh diákok másnapra fölnagyítottak és teleragasztották velük a várost. A kelet-európaiak hirtelen érdekesek lettek és meghívásokat kaptak azokra a rendezvényekre, amelyek addig nélkülük zajlottak. Számomra az első egy Hágában rendezett grafikai konferencia volt. Egy lengyel kollégával autóztunk oda, útközben Németországban kilyukadt a benzintartályunk, csöpögni kezdett, ciki volt, megálltunk egy szerelőnél, mutogattunk, s ő miután kicserélte, amit ki kellett, mosolygott és jó utat kívánt. Ja ez itt Európa néztünk össze a lengyellel, mert otthon ez nem ment volna ilyen flottul. A berlini fal emlékére rajzoltam egy luftballonos plakátot. Ezzel a plakáttal vettem részt a Berlini AGI (Alliance Graphique International) kongresszuson. Egy elszálló lufi volt a képen a fal nehéz köveiből összerakva. Szeretném hinni, hogy a plakátom adta az ötletét a 25. évfordulóra emlékező projektnek (Lichtgrenze), a lebontott fal vonalára világító léggömböket telepítettek, majd egyszerre eresztették őket szélnek. Ott Berlinben egy plakáttervező kolléga (az egyik lábán fehér, a másikon fekete cipő volt) elhívott a Reichstag épületéhez, hogy kezet rázzon velem a tábla előtt (fotó van róla), ami a magyar határnyitásra emlékeztet, a határnyitásra, ami megnyitotta az utat a német egyesítéshez. A kétnyelvű táblára ez volt írva: „1989. szeptember 10. A magyar és a német nép barátságának jelképeként, az egységes Németországért, a demokratikus Európáért.” Most itt ez a passaui tárlat; kitalálta valaki, hogy az én 89-es plakátomra Tschüss feliratot tesznek. Otthon még az volt odaírva, hogy konyec, hogy a szovjet hadsereg is értse. Annyit jelent vége – elvtársak, vége. A tschüss könnyedebb, játékosabb szó, mert már vidámabban gondolunk akkori életünkre is, észrevesszük a nevetni való pillanatokat is, nem csak a tragikusakat. Eszünkbe jut a határon az átvágott szögesdrót, amit újra és újra kifeszítettek, hogy a fotoriporterek kedvéért újra és újra átvághassák a politikusok.
Európa tágabb dolog, mint az aktuális EU adminisztráció. Homérosz és Dante, Leonardo és Rubljov, Erasmus és Rembrandt, Bach és Einstein, Bartók és Picasso, Fellini és Bergman, Szolzsenyicin és Pamuk… Igen, az EU-n kívüli oroszok, sőt törökök is, mert az ugye világos, hogy Shakespeare a Brexit után is Európa jelzőlámpása lesz. Európára úgy gondolok, mint közös kultúrára, melyet a nemzeti kultúrák éltetnek. És persze a nemzeti nyelvek. Tudom, sokan inkább a különböző kormányok politikáját azonosítják Európával, de én másról beszélek. A kormány ide-oda tekereg, néha eltörik, olykor ellopják, de a hajó valahogy mégsem borul föl. A kiel miatt van. Kiel – nálunk német jövevényszó, itt önöknél bizonyára sokkal jobban ismerik, bár lehet, hogy Schiffbaunak mondják, úgy is jó, a lényeg, hogy a tárgyra mint jelképre is gondoljanak. Kiel. Egyszerűbben úgy mondhatnám, hogy a kultúra, a nemzet tőkesúlya. A kielt más szóval ballasztnak is hívják. A kultúrát olykor ballasztnak hiszik, vagyis fölöslegesnek. Voltaképp érthető, hiszen nem is látszik, jóval a felszín alatt van, sőt épp az a lényege, hogy a kiel révén a hajó súlypontja is a víz alá kerüljön. Amúgy, hivatalosan a hajó gerincvonalából lefelé nyúló nehéz, áramvonalas test a kiel, mely a szükséges visszaállító nyomatékot szolgáltatja a szelek dühe meg a hullámok pofonjai ellenében.
Európában a politikai rendszerek jönnek és mennek, az állandó bennük csupán az ideiglenesség, s ha akad köztük, amelyik egyáltalán tudomást vesz a kultúra, a tudomány, a művészetek, az irodalom létezéséről, az csupán azok kiparcellázására (még jó, ha nem agitprop felhasználására) gondol. Kevés olyan hatalom volt, már maga a hatalom kifejezés is kétségessé teszi ilyesmi feltételezését, amelyik képes lett volna a társadalomépítéshez nélkülözhetetlen alapkutatásként tekinteni a kultúrára, s amelyik fölfogta volna, hogy e nehezen kiismerhető másik világ palimpszeszt rétegződése nélkül már önmaga sem létezhetne. Igaz, ami igaz: nem is olyan könnyű megérteni, hogy akkor van rendben a dolog, ha valami nagy, súlyos-iszamós, drótos-csavaros kolonc lóg alattunk, azt meg végképp nehéz belátni, hogy minél zordabb idők járnak (értsd: minél tajtékosabban csapkod az ár), annál fontosabb az a bizonyos kiel, az ellensúly, olyankor nem lefaragni kell belőle, hanem éppen növelni ildomos. Kellemetlen valami, legalábbis fentről nézvést az. Gazsulálni nem szokott, az elvárásokra nem reagál, s ha olykor lojális, akkor sem parancsra. (Ha most, sebtében ide kéne, a papír sarkára skiccelnem, valami gerinc-formára hajazna leginkább.)
Az európai kultúrában sem volt pauza, a zivataros századokban sem, akkor sem, amikor népei egymás ellen fordultak, országai alig jutottak levegőhöz. Diktatúrákban nem hallgatnak a múzsák, eszük ágában sincs, sőt némelyik akkor van igazán elemében, ha megorrontja a hazugságok illatát. “Olvass a sorok között!”, “nézz a kép mögé”! hányszor lehetett hallani ilyesmit. Sok éve, még a budapesti főiskola plakátrajz stúdiumain jutott eszembe, hogy éppen a plakát, amelyet olykor nagyon messziről látunk meg, máskor viszont szinte beleütközünk, különösen alkalmas médiuma a kettős jelentésű ábrázolásoknak. Egyik kép a távoli szemlélőnek, a másik meg annak, aki hajlandó közelebb jönni. Tartalmi okokból is izgalmas volt akkoriban az egy képben megjelenő több ábrázolat, hiszen az elrejtett üzenetekre vadászó cenzorok korában éltünk. Vagy már a cenzorok bosszantásának korában? Létrejött egy hallgatólagos megállapodás alkotók és közönség között, s e paktumnak előbb-utóbb a cenzúra szende és szundi képviselői is részesévé váltak. Elfogadták, hogy a lényeg a felszín alatt van, s az első pillantásra nyilvánvaló mondanivaló mögött illik keresni egy fontosabb, csak kiválasztottaknak szóló másikat is, s ennek megtalálása egyfajta katarzis volt, cinkos összekacsintás a hatalom háta mögött.
Az úgynevezett alkalmazott művészetek esetén, (könyvillusztrációt és plakáttervezést tanultam valaha), gyakran merül föl a csorbuló önállóság problémája. Nos, azt hittem, lehet naivul, a második, az elrejtett ábrázolat álcájában nagyobb szabadságot élvezhetek. A szabadság fogalmának tágasságába persze beleértendő a választás lehetőségében megbúvó kényszer is: döntenünk kell, itt nem kész panelek vannak, csupán lehetőségek. A néző voltaképpen alkotótárs: állást foglal a kép jelentéseinek egyike mellett. Talán nem véletlen, hogy Hamletet, ezt a hatalommal szembefordulni kényszerülő egzisztencialista-előfutárt is azzal jellemezte Shakespeare, hogy szabálytalan felhő-formákban képeket láttatott vele. Menyét? Teve? Cethal?
Az egymásra figyelés nagy hálója, így képzelem, ha jobban tetszik egy web a kultúra, atomi kötések sűrű hálózata és szinte mindegy, hogy egy tárlaton a képem mellé akasztott fotográfia ezüstrétege mögül sandít rám valaki kortárs, vagy mondjuk Albrecht Dürerrel akad össze a tekintetünk egy fametszetének vonalhálózatán keresztül. (Zárójelben azért idemondom, hátha a migránsokról is akarnak hallani valamit – naná, hogy akarnak – a legnagyobb német grafikus apukája valaha Magyarországról emigrált Nürnbergbe). Ha Európáról kell beszélnem, egyből a kultúrára gondolok, és ha a kultúrát emlegetem, általában (és zsigerből) a művészetek jutnak eszembe, ilyesmivel foglalkozom, ilyen körökben mozgok, néhány szeletéhez tán konyítok is, de persze ideértődik az a szélesebb környülállás, amelyben a tudomány, a technika, a vallás konstellációja is bent foglaltatik. A kultúra az, ami az egyedeket személyiséggé formálja, vagyis ami különbözővé teszi az embereket. A különbözőség vonzalmakat és ellenszenveket indukál, ezekből a vonzásokból és taszításokból születő mágneses erőtér működteti Európát, a világot. Ilyen egyszerű…. Mért olyan nehéz mégis felfognunk?
Az uniós szabályzók és a piaci kényszerek bármily bölcsen eszeltetnek is ki, önmagukban nem sok hatással vannak a társadalmi kohézióra. Belső, spirituális törvények azok, amelyek Európát teszik. Azt hiszem – talán inkább szeretném hinni, hogy Európa a kultúrához való kapcsolatán keresztül identifikálja magát, úgy, ahogy a hagyományokhoz viszonyul, és ahogyan jövőképet vizionál. Ez az a fogalom, amely képes összefogni a társadalmat, sokkal szélesebb gyűrűt rajzolván az emberek csoportja köré, mint a politikum által kijelölt körök. A közösen megszenvedett sorsoktól az együtt megtanult dalokig, az együtt gyakorolt hitektől a közösen látott filmekig, a közösen megélt történelemtől az együtt megtapsolt gólokig, az együtt vállalt kockázatoktól a közösen elkövetett vétkekig, a közös emlékezetbe gyűlő élményektől az együtt megbűnhődött múlt és jövendő elviseléséig kanyarognak ezek a varázskörök. Lehet, hogy csak az egyszerűség kedvéért nevezem kultúrának ezt az élő organizmust, az emlékezés és a feledés véletlen szálaiból szőtt, az idő pólusai között zizegő természetes mintázatot, amely egyáltalán nem hasonlít a kulturálisnak nevezett minisztériumok képernyőin pulzáló webtérképre. Nincs persze ellenemre, ha valaki a pénzosztó hivatalok csúcsán a homlokára csap, és mondjuk képzőművész műtermek iránt kezdi csörgedeztetni az euróit, de igazából a kultúrát éltető, és az azt megélő középosztály, csúnya szóval a felvevő közeg épülése lenne fontos. Azé a középosztályé, amelyet a háborúk, a holokauszt, a kommunista diktatúra kivéreztetett, amely a levert forradalmak után disszidált, amely például a legvidámabb barakkban (ez volt Magyarország állandó jelzője) amnéziás lett, amelyet a bankok bedaráltak. Szép és fátumos természete a kultúrának, hogy miközben történelmi sodra egy egész kontinenssel hajóz, mégis mindenkiben külön kell megfogannia, egyenként kell hullámot vetnie. Egyedeken keresztül terjed, burjánzik, rajzolja ki láthatatlan mágneses erőtereit és rendeződik újabb formációkba. Ebben az értelemben persze az újrakezdés fogalma is megáll, sőt a konstans újrakezdés, a folyamatos megújulás paradoxonja is. La nave va a múlandóság ellenében is hullámzanak itt az ablakunk alatt a folyók, a Duna, az Inn az Ilz.
Ha számon kérjük a katarzist, ami a 30 évvel ezelőtti  politikai átrendeződésből kimaradt, szóval ha a közösen megélt, a vállakat egymáshoz billentő, a sóhajtásokat elegyítő, (vagy már csak a porokat összeszitáló) katarzist keresnénk, ami az újrakezdés és a felelős folytatás legfőbb, megkockáztatom, egyetlen igazi feltétele lenne, akkor is a kultúra felé kell fordulnunk. Pátosztalanabb dumával ez valami olyasmit jelent, hogy Európán át kéne fusson újra a nagy töredezettségmentesítő program. Mikor volt itten utoljára defragmentáció, csóválja fejét computerem bölcs szerelője. Időről időre kötelező! Hát igen, volt egykor néhány, én a 69-es nagy közös Hold-bámulást is ide sorolom…  de azóta? Hát ne csodálkozz, ha lelassul, ha olykor lefagy, fagy le a mosoly a Nagy Rendszergazda ábrázatáról.
Néhány éve kiállításom nyílt Hágában, az ottani. Escher Múzeum fölső emeletén. Szépséges palota a város közepén, két szinten a mester munkái, a harmadikon meg én. Persze hogy igyekeztem a legjobbat kipréselni magamból a megnyitót követő sajtóbeszélgetésen is, egy kérdésre azonban képtelen voltam válaszolni: mennyire érzem hollandnak M. C. Escher művészetét? Olyan váratlanul ért, hogy újra elismételtettem, majd kitérő válaszomra, sosem jutott eszembe, hogy ebből a szemszögből vizsgálódjam, újabb, egyre makacsabb kérdések jöttek. Bevallom, eladdig én Eschert európai művésznek láttam, nemzettől, nyelvtől független kozmopolita alkotónak. Azok a furcsa téri paradoxonok, amelyekről elhíresült, elsősorban a geometriához köthetők, amely ugyebár egyetemes, földrajzi határokhoz, és korokhoz aligha kapcsolódik. Ráadásul Escher munkái jó részét Itáliában és Svájcban rajzolta, formavilágára az iszlám művészet Spanyolországban megismert elemei voltak hatással, híressé amerikai kiállításai nyomán vált, arról nem is beszélve, hogy izgalmas síklefedéssel foglalkozó grafikáinak alapjait a magyar Pólya Györgytől tanulta el. Keresztneveit, Maurice Cornelis, szinte sosem írta le, így aztán a név alapján sem volt betájolható a származás. Hát mennyire holland ez az ember, ez az életmű? Bevallom, némi provokációt is éreztem a kérdésben, talán volt is benne. Az újságírók persze tovább firtatták a dolgot és elkezdtek rávezetni, az ottani protestáns kultúra puritán formai hagyományain, geometriai és építészeti tradícióin, a Gouden Eeuw festészetére oly jellemző különös perspektíván és térszemléleten, illetve a filozófia és a természettudományok évszázados összefonódásán át arra, hogyan előlegezte meg mindez Escher hollandiai színrelépését.
Na jó, tehát Escher holland, a következő kérdést már csak magamnak tettem föl, jó-e az, ha holland, jobb művész-e attól, ha hollandabb, mint eddig hittem? Egyáltalán ciki-e, hogy ott a művelt nyugaton ilyesmin rugóznak a polgárok? Egyszerre több közöm lett Escherhez, emberibb lett, kevésbé éteri, talán kicsit kevésbé tökéletes, de szeretni valóbb. Közelebbi. Észrevehetőbb. Teljesebb. Most már arról is lehetett beszélni, hogy mennyire jó a tejeskávé a büfében és mekkora giccs a csillár az amúgy kifogástalan múzeumban. Később, amikor Leuwarden környékén bicikliztem, a tükörlap sima táj és a csatornahálózat komplikált labirintusa, illetve e kettő kontrasztja nyilvánvalóvá tették, hogy az Escher-oeuvre tényleg csakis ott születhetett meg.
Tudtam én, persze, hogy is ne tudtam volna, hogy ki kell hallani azt is a kérdezősködésből, hát vajon én mennyire vagyok magyar? Amit csinálok, ugyan betagozható-e az otthoni tenyészetbe. Mondják, hogy egy művésznek nem kell figyelnie arra, hogy a genius loci megjelenjék a műveiben, ott lesz az magától is. Talán így van, vagy inkább így volt sokáig. A kommunikáció szintjén színesnek és változatosnak tudott Európa rohamosan homogenizálódik. Persze nem az áhított irányba, hogy tudniillik gazdasági téren tűnjenek el a különbségek. Éppen a kultúra terén a leggyorsabb a változás. Egyazon Pomádékirály konfekcióban divatozik mindenki, s a digitalizált eszmék a bináris számrendszer redukciójában egymáshoz szürkülnek.  Csekélyke vigasznak is csak ironikus felhanggal nevezhető a trend, melynek mentén az európai kultúra is feloldódni látszik egy még általánosabb világmasszában. Egyre kevesebben vannak, akiknek az európai nem csak földrajzi, a keresztény nem csak archeológiai fogalom, a kultúra pedig nem több mint valami poros fosszília. Ma már nem diplomáciai vagy katonai eszközökkel győzedelmeskednek a nemzetek fölött álló pénzügyi nagyhatalmak; a média segítségével szereznek befolyást az emberek gondolkodása felett, s innen már csak egyetlen lépés a „megdolgozott” tömeg piaci meghódítása. A kulturális gyarmatosítás megelőzi, sőt tulajdonképpen fölöslegessé teszi a politikai gyarmatosítást.
Rajzolóként van némi fogalmam a perspektíváról, önálló magyar szó is van rá: távlattan. Németül hogyan mondjátok? Olykor azt hiszem, hogy az üres rajzlapon elkezdett vonalak irányát ismerem a látómezőn kívül is, képes vagyok megsaccolni, hol metsződnek majd össze, és azt is, hogy mikor. Tudok az ortogonálisokról, a horizontról is, és persze tudok, hogyne tudnék az enyészpontról, bár olykor megpróbálom elfelejteni. Az emlékezés légtornásza meg kell barátkozzon a feledéssel is. Az már nem a térben, az időben zajlik. Ki tudjuk-e hámozni a vanból a voltot. Még csak-csak, de a leszt, a jövőt is? Azt már nehezebb, de meg kell próbálni legalább, és a nagy, töredékesen is szépséges Európa képet türelmesen rendezgetni kell tovább, tovább, amíg csak itt élnünk adatik.