2018. január 10., szerda

+




Szomorúan olvasom a Typotex Kiadó honlapján a gyászhírt: Votisky Zsuzsa, a Typotex Kiadó alapítója és vezetője január 5-én elhunyt. Talán nem vagyok nagyon elfogult, ha azt írom, fontos és remek könyvműhelyet működtetett. Már mielőtt megismerkedtünk volna, izgalommal figyeltem a kiadó könyveit, különösen miután Douglas R. Hofstadter Gödel, ​Escher, Bach című könyvét Amerikában megvettem, aztán hazatérve megdöbbenve láttam, hogy amíg kint voltam, ő lefordíttatta és kiadta - vagyis nem kell tovább szótároznom. Aztán ott volt még Joseph Brodskytól a Velence vízjele és Daniel Arasse több könyve is.

Naná, hogy igent mondtam, amikor sok évvel ezelőtt megkért, hogy rajzoljak a kiadójának könyvborítókat, aztán amikor elolvasta néhány írásomat fölajánlotta, hogy a kiadójában azok is megjelenhetnek. A fenti három könyvemet neki köszönhettem.

A múlt év vége felé megbízott, hogy egy készülő könyv címlapjára rajzoljam le az extravagáns francia matekzsenit, Cédric Villanit. Amikor átküldtem, annyit válaszolt: Király!!!  Utolsó levélváltásunk Velencéről és a rinocéroszokról szólt. Nyugodjon békében, Zsuzsa!

2017. december 26., kedd

2018


Évzáró - évnyitó feladvány. A kép nem kérdés, a jövő év nyolcasának karikáiból kanyarintottam, ám találtam egy hozzá illő költeményt is. Vajon ki írta? Az első helyes megfejtőnek (ha-ha!) eljuttatom a fenti rézkarc egy példányát. Vagy alkalomadtán eljöhet érte. És persze minden Utisz Blog olvasónak boldog új évet kívánok!
Az időt nem lehet
koordinátákkal jelölni,
képzelt tengellyel térbe-tenni,
mivel a térre nézve
legföljebb egy pont, vagy semmi,
bár önmagában végtelen
és mégis kiterjedéstelen,
mert hogyha kiterjedése volna,
jövő, jelen, múlt egybe folyna
és két tengellyel … ezt még
elgondolni is képtelenség
és ha három tengelye volna,
időtlen – ezért képtelen
térré változnék a jelen.
 ***
(Post scriptum december 30-án) A vers címe Az idő analízise, Weöres Sándor írta 1931-ben. A Helikonnál 2013-ban Elhagyott versek címmel megjelent kötetben találtam rá, a diákkori versek című részben. Nyilván nem tartotta nagyon fontos versnek, én sem hiszem annak, valami vázlatszerű befejezetlenséget is érzek benne, mégis megfogott. Köszönet az összes megfejtési kísérletért (az Utisz blogra és a fészbukra egyaránt érkeztek megoldások), néhányuk, noha nem talált, mégis érdekes áthallásokra, távoli rokonságokra figyelmeztetett. Kedves ötlet azoké, akik azt hitték, hogy én írtam a verset, bár a felvezető szövegből kiderülhetett volna, hogy csak a grafikáért vállalom a felelősséget, meg egyébként sem vagyok annyira furmányos, hogy saját versemre így próbáljam fölhívni a figyelmet. Külön köszönet Tóth Valériának, aki lefordította angolra Az idő analízisét és Valek Tündének, aki a vers és a rajz apropóján önálló költeményt írt. Utóbbit közlöm itt is, a blogjegyzet post scriptumának folytatásaként, sőt ha már így benne vagyok, idemásolom Weöres egy másik időmagyarázó versét is, ami persze feladványként aligha jöhetett volna szóba, hisz a Két táska könnyedén kiguglizható. Természetesen nem maradhat győztes nélkül a pályázat, Ruzics Ibolya legyen az, tucatnyi tippje között ugyanis, igaz, hogy nem túl határozottan, megemlítette Weörest – „Weöres Sándorra is gyanakodtam még, de sehol sem találtam nyomát”.
 
Weöres Sándor: Két táska

A múlt és jövő csak két táska az emberiség
hóna alatt: egyik az emlékeket, a másik
a jóslatokat tartalmazza, nyilvánvalóan
mindkettő valótlan.
Az idő nem halad, mozdulatlan:
amióta és ameddig a világ létezik, változatlan a
jelenvalóság, mindig MA van.
De a lények a jelenben úgy keringenek, rohannak,
hogy az idő illónak, változónak látszik,
pedig örök-mozdulatlan.

*

Valek Tünde: UTISZ-SZITU
Töprengés az ődi-időről

Töprengek egy képtelen képen, ó!
Különös gazos rom, elhagyatott
Amfiteátrumnak tűnő mőbiusz
Nyolcasnak látszatát kelti úgy,
Mint eltaposott cilinder vagy
Kályhacsőből egy megunt darab
Fekszik akár egy fél Olimpia,
Mert hiányzik még három karika
Pedig csak az Idő járatja velem bolondját
Tegye komollyá egy elvonatkoztatás!
Úgy tesz, mintha személyesen létezne:
Pedig csak a lineáris elme szüleménye
Tér rezdülése, energia marás
Ideje van, amíg birtokol a látás
Pásztázik szemem az ódon köveken
S addig a kép- idő életre kel
Pedig alkotásának is ideje volt
Térmoccanat, ahogy halad a toll
Űrben a Nap halad diadalmasan
Rajzol útján spirálkarokat
Aki a Nap mögül nézi útját
Felismeri: matyó hímzést lát!
Napút rajzos ideje végzetig
Az erő a teret ráncba szedi
És csak sejtem a nagy összhangzatot
Az idő rejt egyidejű magot
Ami fraktálként ott kígyózik
Sárkányként kordinálva tekeredik
Ami lent az fent, ami kint az bent
Egyszerre vagyok a tegnap, a jelen
A talányos jövendőt csak képzelem
Mikor reá úgy-ahogy emlékezem
Pontosan vagy pontatlanul
De minden út oda fut:
Jelen, jele, jel, je-el: élet!