2020. szeptember 23., szerda

516


Szeptember 23, szerda 

Ma van a születésnapod,

Föltéve, hogy valami ügyetlen hivatalnok

nem szúrta el az anyakönyvet.

516 éves lettél, ami elég komoly dolog,

legalábbis velem összevetve,

hiszen hétszer is beleférnék az életedbe,

sőt hét és félszer, ha jól számolom,

bár biztos elügyetlenkednék valamit

ott a naptárátállítás körül.

Tudod, Julián és Gergely,

plusz-mínusz tíz nap.

bonne fête , mondom,

Éltessen Isten,

hozzátehetném, ugyanő halasszon is,

mert annak is fordulója lesz előbb-utóbb,

bár hogy pontosan mikor, azt nem tudom,

nem tartja számon a mindentudó Wikipédia sem,

holott állítólag csak a halál biztos,

bár arra példát nem ismerek,

hogy egy halott ne született volna meg előzőleg.

Mindegy, ebbe most ne menjünk bele,

inkább valami ajándékot kéne kieszelnem,

de mit is ajándékozhatnék egy csontváznak,

mert mi más lennél

a hálóssá ritkult, szürkévé fakult

prémszegélyes kosztüm

és a sárkányölő szent medalionja alatt,

csontváz és persze koponya, crâne, skull, Schädel,

ahogy a német festőnek magyaráztad.

Persze ha jeleznéd, valahogy finoman utalnál rá,

eleged van már belőlem, megérteném,

nem bosszantanálak ilyen szövegekkel,

tovább lapoznék,

és verset kezdenék, mondjuk a klímaváltozásról,

vagy arról, hogy egy hónap múlva 69 éves leszek,

69, érted, épp, de hogy is értenéd,

hisz a te idődben

még más divatjai voltak a szerelemnek.   

 

2020. szeptember 18., péntek

FÉNYKÉP ABLAKOKKAL


Áll vagy fekszik? Mást jelent és bizony mást is üzen egy kép. Való igaz, nem mellékeltem „használati utasítást”, gondoltam, elegendő a telefonba elhebegett tanács. Nem volt elég, a „Magdikás fényképet” fölakasztották a falra, ahogy általában a képeket szokták. Talán túl természetes volt, hogy a téma fekvő, vagyis cintermi helyzetet igényel (száz éve elfekvő bajunk, Trianon) igaz, az már csak számomra lehetett magától értetődő hagyomány, hogy a Vigadóban fekvő munkákat teszek ki. Legutóbbi plakátkiállításomon nem a falakon lógtak a falragaszok, és nem ott voltak már a megelőzőn sem. Mindegyik lefeküdt, akár egy temetőkertben. Magamra vessek, miért is nem voltam erélyesebb. Most, hogy a fölfüggesztett kép lifegő ablakocskáit nem nyitogathatják a látogatók, idejegyzem, hogy legalább az Utisz Blogra idetévedők elolvashassák, mi van mögéjük írva.

1 Süttő Flóra Ida, ő a nagyanyám. 1900-ban született a Bereg megyei Csetfalván, ahol apja, a dédapám szép, kazettás mennyezetű templom lelkésze volt. (Korábban Móricz Zsigmond nagyapja is ott lelkészkedett, az írót nagymama is jól ismerte, amikor kötelező olvasmányként a Légy jó mindhaláligot tanultuk, nevetve emlegette „Zsigát”.) Csetfalváról Izsnyétére kerültek, Munkácson járt polgáriba, majd magántanuló volt a szatmárnémeti református tanítónőképzőben, 1917-től 1920-ig pedig rendes, bentlakó a debreceni Dócziban. Tanítónői oklevelét Trianon napjaiban, 1920. június 25-én keltezték. Az oklevélben 26 tantárgy van: 9 kitűnő, 12 jeles, 5 jó.

2 Apai nagypapám, Orosz István. (Apámat kivéve minden fölmenőmet Orosz Istvánnak hívtak, és szintén az ő kivételével mindnyájan görög katolikusok voltak.) Mezőkaszonyban született 1981-ben, a munkácsi gimnáziumban érettségizett 1910-ben. Nem volt jó tanuló, latinból pótvizsgáznia is kellett (a fia, az apám latintanár lett), viszont kiváló tornász. Budapesten végezte a községi közigazgatási tanfolyamot. Az Ugocsa megyei Fancsikán volt segédjegyző, amikor kitört a háború. Az orosz harctéren, Ravaruszkánál láblövést kapott. Leszerelték, Magyarkomjáton lett jegyző. A csehek bevonulása után 1919 októberében letartóztatták, mert lázított Ung, Bereg és Ugocsa magyar területeinek elszakítása ellen. Ungváron a vizsgálóbíró azzal fenyegette, hogy kivégezteti. Végül Barkaszóra internálták azzal a meghagyással, hogy a falut nem hagyhatja el.

3 Hogy a lakhelyelhagyási tilalommal sújtott Orosz István karácsony táján mégis elhagyta Barkaszót, az már a családi legendárium alapján is tudható. Azt hallotta, hogy az izsnyétei református papnak szép lányai vannak. Barkaszó légvonalban 6-7 kilométerre van Izsnyététől, de a földúton legalább 10. Úgy látszik meggyógyult a lába. A szíve viszont odalett: azt mondta útitársának, a barkaszói tanítónak: vagy Süttő Duci lesz a feleségem, vagy senki.

4 Orosz István 1920 áprilisában a kaszonyi hegyen szökött át Magyarországra. Nem lehetett nehéz, a csehek örültek neki, ha minél több magyar hagyja el az általuk megszállt területet. A tiszazugi faluban, Csépán kapott munkát, helyettes főjegyző lett, majd „egyhangú felkiáltással” főjegyzővé választották.

5 Valamikor 1921-ben, Szombathelyen tartották az eljegyzésüket, azért ott, mert nagyanyám egyik bátyja odamenekült. Karácsonykor Izsnyétén házasodtak össze. Vajon akkor már „hála” az időközben aláírt trianoni szerződésnek újra lehetett legálisan utazni, vagy a szökevény nagypapa visszafelé is megkockáztatta volna a szökést? 

6 Barkaszó – Csépa – Debrecen - Szombathely – Izsnyéte. Azért írom le újra, hátha sikerül valami szövevényes regény-hátteret kieszelnem ehhez a hosszúléptű szerelemhez. Ma sem lenne könnyű végigcikázni a sokszögön, amelynek a légátlója is legalább 600 km, de akkor, a szétszaggatott országban, a háború, a proletárdiktatúra, a román megszállás után, a spanyolnátha közepette kaland lehetett a javából.  Az atmoszféra adott, a részleteket nekem kell kitalálnom, mert már nem kérdezhetek meg senkit.

7 1922-ben Csépán született Magdika, két év múlva lenne száz éves, de a kettőt sem érte meg. Egy járvány, talán a spanyolnátha utolsó hulláma vitte el. A fényképen egyéves lehet. (Apám csak három év múlva fog megszületni.) 

8 A fénykép Csépán készült, az időpont alighanem 1923 nyara. A tiszazugi falu neve Csépa (ami egyébként az István személynév régies alakját, a Csépán vagy Csépány nevet őrzi) valahogy a menekülés jelképe lett. Ide települtek át Kárpátaljáról származó apai nagyszüleim, Orosz István 1920-ban, majd Süttő Flóra Ida 1921-ben. Ide menekítettek szüleim Kecskemétről az 1954-es nagy gyermekparalízis járvány elől. Ide szökött apám is 1957 nyarán, amikor a forradalom szellemi előkészítésének vádjával le akarták tartóztatni (igaz, csak egy éjszakát nyert a meneküléssel, de van, amikor egy éjszaka is számít). Olykor ide menekülök én is, amikor egyedüllétre vágyom, ide, a csépai temetőbe, és persze jövök azért is, hogy kicseréljem a fotó három szereplőjének sírján az elszáradt krizantémokat.    

2020. szeptember 14., hétfő

URÁNIA-NAP


Izgalmas külsőségek közepette – mindenki maszkban – lezajlott az Uránia-nap. Filmvetítések, kiállítás, dedikálással egybefűzött könyvbemutatók és a persze az Utisz Blog Nagy Galéria Kvízének ünnepélyes díjátadása. Köszönöm mindenkinek, aki eljött, de persze megértem a távol maradókat is, be kell látnom, az időzítés messze nem volt tökéletes, ráadásul nem küldöztem meghívókat a legjobb barátaimnak se, nehogy presszionáljam őket arra, hogy a növekvő pandémia-pánik dacára ott legyenek. Köszönet Buglya Zsófinak és Horváth Balázsnak a könyvek bemutatásáért, köszönet Katona Luciának, Jókuti Györgynek, Mátrai Istvánnak, Szilágyi Varga Zolinak, Rófusz Ferencnek és Hajdu Zsófinak a remek fényképekért (a nap során annyi dolgom akadt, hogy ezúttal az ő fotóikra kell hagyatkoznom), köszönet az Urániának és természetesen
köszönet mindenkinek a türelmes maszkbabújásért!    







 

 

2020. szeptember 4., péntek

MÉG EGYSZER A TAVASZI KVÍZRŐL


Kedves Játszótársak!

Talán van önök közt / köztetek, aki még számon tartja, hogy az áprilisi és májusi Nagy Múzeumi Karantén Kvíznek még nem történt meg a hivatalos eredményhirdetése (mert a Műcsarnok által fölajánlott tiszteletjegyek mellé mégsem lehetett tapsvihart illeszteni:-) Nem kapták meg jutalmukat az elsők (hárman is vannak), Dévényi Nóra, Gabányi Erika és Molnár Imre. Nem lett kitüntetve a második helyezett, Katona Lucia. És harmadikok, Gerő Károly és Mátrai István is várakozni kényszerültek. De ami késik, nem múlik! Annak idején azt ígértem, hogy a Pótszarv című novelláskötetem bemutatójával fogom összekapcsolni a díjátadót. Most inkább úgy mondom, a Nagy Díjátadási Ceremóniához kapcsolja hozzá az Uránia a Pótszarvas könyvbemutatót, továbbá az Örömének örömajkon című könyv bemutatóját, valamint néhány rajzfilmem vetítését. Egy szó, mint száz, szeretettel várom mindnyájukat / mindnyájatokat az Urániába. A részletes program az Uránia Nemzeti Filmszínház honlapján olvasható, ami ha erre a linkre kattintanak / kattintotok egyből meg is nyílik.

Na persze az ördög nem alszik, figyeljétek a híreket az Utisz Blogon, de főleg az Uránia csatornáin, és bízzatok benne, hogy a pandémia miatt nem fújják-e le az egészet. Vagy ha mégis, akkor legföljebb indul a Nagy Kvíz második felvonása…

 

2020. augusztus 27., csütörtök

RÉVFÜLÖPI MEGNYITÓ

Vége a nyárnak, de a révfülöpi Rév-Art Galériában szeptember végéig nyitva marad a kiállítás, igaz, csak hétvégeken lehet megnézni. Akik nem voltak ott a megnyitón, azok számára idemásolom Barabás Márton megnyitóját. Köszönet érte, a fényképekért pedig Lukin Ágnest illeti a köszönet. Egy régi barátom a három-négy éves kislányát átküldte a másik szobába, mondván: „Marcsikám, nézd meg, hogy ott vagyok-e?”A kislány elindult az apját keresni. Játék és kegyetlenség keveredik ebben a történetben. Orosz István képi feladványát elsőre elhiszi a legtöbb kisgyerek, a felnőttekkel együtt. Első látásra magától értetődőnek látszik a látvány, akármilyen „becsapós” is a grafika.

A mi európai, centrális perspektíván alapuló látásunkat a fotó részben megerősítette, részben érvénytelenné tette. A távol-keleti ábrázolás nem használta ezt a reneszánsz óta ismert perspektívát. Más ábrázolási sémákat, fikciókat alkalmazott, így a háttér nélküliséget, az épített környezet ábrázolásakor az axonometriát vagy a fordított, felénk szűkülő perspektívát.

Orosz István grafikáin a tárgyak: várak, kapuk, oszlopcsarnokok elemelkednek a „valóságos” tértől. A fizikai: nehézkedési és optikai szabályok összekuszálása nála nem öncél. A távolságképzés, az átlényegítés eszköze. A nyitott könyv, jegyzetfüzet, rajzmappa fölött elmerengő embert rajta kívül alig ábrázolja valaki. Ezt a szituációt a geometriai csavarás, az anamorfózis révén emeli ki a romantikus én-személetből és láttatja némi távolságtartással. Jó ideje nem használta már a művészetben senki a 20. század első felének gyermek- és ifjúsági irodalmában még meglévő mesés helyzeteket. A 70-es évek nagy grafikus nemzedéke minden avantgárd szempontnak vagy az ábrázolással kapcsolatos gátlásnak hátat fordítva megint mesélt, mert irodalmias, illusztratív lenni az önálló grafikai lapokon is. (Kovács Tamás, Gyulai Líviusz.)

Orosz István szuverén művész. Ő már azelőtt használta, ábrázolta az oszloprendeket, timpanonokat, kváderfalazást és romokat, mielőtt ezek a motívumok a 80-as években a posztmodern építészetből elindulva ismét divatba jöttek. Sőt, Orosz István a posztmodern kifulladása óta is antik és eklektikus oszlopcsarnokokat, falazatokat, kerteket és labirintusokat rajzol. Az antikvitás szobrai, ember-arcai, az antik és későbbi romok, vakolatukat vesztett régi falak visszatérő motívumai. Valaha volt korok építményei cemetálódnak össze művein másodlagos falazatokká, soha nem volt, mégis ismerős építményekké. Az elmúlás miatti szorongást, fájdalmat megidéző és megformáltságával fel is oldó konstrukciókká.

Orosz István vezérmotívuma az anamorfózis. Ez egy Holbeintől Escherig alkalmazott optikai lehetőség. Pista csiki-csukit, fűzőcskét, a látható és láthatalan váltakozását adja elő játszva, az anamorfózist legtöbbször csak mellékesként, ürügyként használva. Nem a sík-dekorativitás érdekli, az ornamentika képzése, hanem ennél sokkal komplexebb régi-új valóságok, tartalmak létrehozása. A látható kép, például egy bronz lovasszobor túl alacsony mennyezetű oszlopcsarnokban áll. A lényeg, a hadvezér arca egy másik térbe szorul. A képi irónia elsőre, a képi lelemények csak közelebbről, a kép tüzetesebb megtekintése után válnak láthatóvá.

A római Pantheon kupolájának gömbbé varázsolt, összetett látványa remekmű. Kívül áll a trendeken, egyetemes. Egyesíti magában a legpuritánabb geometrikus művészetet, az elemi formát és az antikvitás pantheisztikus világszeméletét. A görög-római építészet és gondolkozás remekbeszabott mai átiratát láthatjuk ezen a grafikán.

A „Falak” sorozat kapcsán az időmértékes verselés jutott az eszembe. Az ábrázolás finom belső ritmusa rejtve van bennük, csak a részletek elemző lassúságú végigkísérése tárja fel a rejtett ritmust. „Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már..” Weöres Sándor helyett Orosz Istvánt is idézhettem volna, aki verseiben egyszerre alkamazza az időmértékes és a rímes formát. A képi ábrázolásban is ezt a többszörösen nehezített, de művelője által folyékonyan beszélt (rajzolt) nyelvet műveli. Ilyen eszköz nála a réz- és vasmetszet. A párhuzamos vonalakat kimetsző vésők finom mozgása fényt, árnyékot és egy letűnt kor hangulatát képes egyszerre megidézni.

Amikor először lejöttünk Révfülöpre, még látható volt néhány romos villa, kicsorbult vakolatú, méltóságteljes építmény. Ilyen, a 71-es útról is szembetűnő hatalmas eklektikus villa állt Balatonszepezd Zánka felőli végén, a domboldalon. Új tulajdonosai először belülről kibontották. Azt reméltük, megmarad a homlokzat, érzi az új birtokos, milyen érték bízatott rá. Nem érezte. A házat lebontották. Hasonló tömegű, de megörökítésre már nem méltó épület keletkezett a helyén. A régi villák rokonai az Orosz István Falak sorozatán látható különös építmények. Nehéz megmagyarázni, mit szerettünk, szeretünk bennük. Nézzék, nézzük egy Orosz István grafikáit és remélhetőleg megkapjuk a választ.


2020. augusztus 14., péntek

BEJRÚT... ISTENEM!

Szörnyű képek az interneten, a több ezer tonna ammónium-nitrát robbanása hatalmas pusztítást okozott Bejrútban. Vannak, akik atomrobbanáshoz hasonlítják a 3,3-as erősségű földrengést gerjesztő detonációt. Gyönyörű város, hat éve jártam ott, nagyon megszerettem. Kiállításom volt, és anamorfózis rajzoló workshopot tartottam az amerikai egyetem libanoni diákjainak. Mi lehet velük? Néhány kollégát elértem, nekik nem történt bajuk, de vannak, akiktől még nem jött válasz. Istenem!