2016. december 4., vasárnap

AZ IDŐ LÁTKÉPEI / TIME SIGHTS






































Orosz István: Az idő látképei / Time Sights. Utisz kiadás, 168 oldal, 28 x 24 cm, kb. 1 kiló. Előszó: Csanda Máté, tipográfiai tervezés: Keresztes Dóra, nyomdai kivitelezés: Nalors, Vác. 
Egy idézet a könyv elejéről: Vannak dolgok, amiket el tudok képzelni és le tudok rajzolni. Vannak, amiket el tudok képzelni, de nem tudok lerajzolni. Vajon le tudok-e rajzolni valami olyat, amit nem tudok elképzelni? Ez az, ami igazán érdekel. / There are things I can imagine and I can draw. There are things I can imagine but I cannot draw. But, could I draw something that I cannot imagine? That interests me greatly. (Orosz István). 
És egy idézet a könyv végéről: Figyelj rám, te ügyeskedő, akinek büdös a munka, és másokon élősködsz! Enyves kezeidet tartsd távol a munkáimtól! Vigyázz! Talán nem tudod, hogy a leghatalmasabb Miksa császár különleges kegyeként birodalmában e metszeteket nem nyomtathatja ki senki emberfia, és e munkák másolatot sem árusíthatja. Tudd meg, hogy ha gonoszságból vagy mohóságból így teszel mégis, akkor nem csupán földi javaid lesznek elkobozva, de te magad is halálos veszélybe kerülsz! / Hold! You crafty ones, strangers to work, and pilferers of other men’s brains. Think not rashly to lay your thievish hands upon my works. Beware! Know you not that I have a grant from the most glorious Emperor Maximillian, that not one throughout the imperial dominion shall be allowed to print or sell fictitious imitations of these engravings? Listen! And bear in mind that if you do so, through spite or through covetousness, not only will your goods be confiscated, but your bodies also placed in mortal danger. (Albrecht Dürer)
A könyvet Budapesten a Műcsarnok könyvesboltjában és az Írók Boltjában árulják. 

2016. december 2., péntek

H:O:R:K:A:Y



MAGYAR AGYAM, avagy  A KULTÚRA RÚT LUKA … (Horkay István szimmetrikus plakátjairól)
A közhasznú, latinnak nevezett ábécé 26 betűjéből csak 10-nek van tükörszimmetrikus alakja. Ez kábé 38 százalék. Horkay István 12 betűből álló nevében 8 szimmetrikus betű van, vagyis a név kétharmada tükrözhető képlet, a könnyen tipografálható 6 – 6-os szótörésről nem is beszélve. Nomen est ómen – tehát a szimmetria meghatározó szerepéről fogok elmélkedni. Vessünk először egy futó pillantást az alkotóra, elvégre cikkünk célja a bemutatás is. A vizuális művészetekben iskolázatlan szem számára is nyilvánvalóak a két fül közt szabályosan elhelyezkedő gömbölyded fej rekvizitumainak jellegzetességei. A szimmetriatengelyt kijelölő orr, a későbbi duplikációkat finoman előrejelző orrlukakkal, ennek, tudniillik az orrnak határozott függélyességét ellenpontozó horizontálisan (landscape formátumnak aposztrofálja a digitális újvilág) megjelenő száj. Horkay-oldalakat lapozva, Horkay-szájtokon szörfözve a friss ismerős is magától értetődő természetességgel konstatálja, hogy szinte kizárólag szembe néző arcképeken jelenik meg. A jelkép magyarázatokon felnőtt látogató már mondja is a leckét: nyitott, szívesen megmutatkozó, kapcsolatokra kész, extrovertált személyiség. Az imént ígért bemutatás mégsem kerülhető meg, Horkay magyarországi ismertsége ugyanis messze elmarad attól, ami az alkotások alapján megilletné. Képzőművészeti tanulmányait Krakkóban Tadeusz Kantor (igen, a Halott osztállyal híressé vált Kántor) növendékeként, majd a dán királyi akadémián a fametszetkirálynál, Palle Nielsennél végezte. Legfontosabb, vagy legalábbis leghíresebb művei is külföldön készültek, ráadásul nem is őt, inkább Peter Greneway nevét fényezték a kitüntetések, amelyeket ezek a munkák elnyertek. Horkay az angol filmguru látványtervezője volt.
A hetven éves művész szerteágazó pályájának bemutatására aligha vállalkozhatnánk, egy késői korszak, és azon belül is csak egyetlen műfaj, amiről szót kerítünk. A plakátokról lesz szó. Mondhatnánk, hogy egy kicsit azért bonyolítsuk a képletet: a plakátokról és a szimmetriákról. Mindkét dologban van valami rendellenes. Horkay István akkor kezdett el plakátokat csinálni, sőt tette meg a műfajt XXI. századi oeuvre-je főcsapásának, amikor a plakát épp lassú agóniájába kezdett. Új, frissebb médiumok vették át a szerepét. Nem az utcán szerzik be a híreket, s alig hinném, hogy plakátok alapján döntenének jövőjükről az emberek. Szóval van, aki úgy képzelte (e cikk szerzője sem kivétel), hogy nincs is már plakát, valami nosztalgikus szép vágyálom van helyette, plakátszerű képeket fest, rajzol és főleg photoshopol néhány múltszázadból itt maradt néni és bácsi, egymásnak mutogatják őket és könnybe lábadt szemmel idézgetik, amit a főiskolán tanítottak nekik: a XX. század művészete. Csókolom, mondják a gyerekek, ez itt már a huszonegyedik. Aztán jön a mi emberünk és akkora lendülettel újítja meg a szakmát, hogy tátva marad a szájuk. A szánk.
Ez a plakát persze már nem, vagy csak áttételesen nevezhető az „utca művészetének”, önálló kiállításokon, nemzetközi biennálékon és leginkább az internet közösségi oldalain tündököl, és efemer sajátosságai sem a klasszikus plakátok curriculum vitae-je szerint íródnak; a klasszikus „kinyomtatják – fölragasztják – leszaggatják” sorozat helyett Horkay maga tervezi át újra meg újra az opusokat. Vannak plakátjai, amelyek nyolc-tíz verzióban léteznek úgy, hogy kézzel fogható, kiprintelt változatuk talán nincs is, így aztán az értékelést-bírálást feladatul kapó kolléga sem tudhatja melyik tekinthető eredetinek vagy épp véglegesnek.  És valamijük még nincsen ezeknek a plakátoknak: nincsen megrendelőjük.  Nem art direktorok, sztájlisztek és éceszgéberek utasításait követik, igaz nem is várja tőlük senki, hogy egy párt diadalmaskodjék általuk, vagy egy megbízó zsebe degeszre tömődjön. Hogy következésképp az alkotó zsebe sem dagad, azt esetünkben – a függetlenség megváltására gondolva – csak kicsiny rossznak értékeljük.  
Kollázsok, idézetek, újra értelmezett fotó-átíratok, dinamikus képi alá- és mellérendelések, továbbá önállósuló, sajátos rendszerekbe foglalt tipográfia. A Dada és a Posztmodern násza.  A Kurt Schwitterstől kölcsönzött fabetűs idézetet („dada” - kövér Bodonival szedve) facebook-fejléceként választja. A dekonstrukció szabadosságát, a quodlibet anarchiáját hirdető ős-izmus azonban posztmodern regulákat kap, amelyek a plakát tradicionális jellegzetességeiből s persze az alkotó személyes vonzalmaiból fakadnak.  Ezeket a regulák pedig (sejtem én, hogy csak kívülről nézvést azok) szoros kapcsolatban vannak a szimmetriákkal, játékosan megjelenítve, olykor a felmagasztalásig srófolva formai létezésüket, tartalmi megmutatkozásukon azonban évődve, ironizálva, filozófiai hozadékukat jókora idézőjelbe téve. A legszembeszökőbb a plakátok antropomorfizáló hajlama. A tárgyak iparkodása, hogy emberarccá változzanak. Metszet-kivágatok, fotók és valódi tárgyak – zömmel nagyanyáink padlás-univerzumából (ne felejtsük, az a plakát hőskora is!) testté lőnek, hogy megmutassanak egy addigi funkciójuktól merőben különböző diszciplinát. A Lautréamont boncasztalán sorjázó tárgyak üzenete nem túl bonyolult: egy meg egy az három. A szimmetria, különösen, ha a rend és a szabály fogalmával társítjuk összefüggésben áll az ideológiai és a politikai szférával is. Naná: a mindenkori hatalom jelképe a makulátlan szimmetria, akár ötágú csillagként, akár horogkeresztként tündököl. A dölyfös felmutatás mellett a szarkasztikus kétségbevonás meg az ironizáló bölcselkedés egyaránt szimmetrizálva történhet.  És ne csupán a tükörszimmetriát konstatáljuk – mely örök kéz szabta rád … –, de az alkotói kézművességhez kapcsolt kiralitást, a forgási, a csavarodási, a rotálási változatokat is, meg azokat, amelyek a tradicionális geometria szerint ugyan magyarázhatatlanul, mégis közvetítik azt a fenséges misztériumot, amelyet talán jobb híján nevezünk szimmetriának. Minél tovább nézzük, s próbáljuk elemezni a Horkay-féle szimmetria-manifesztációkat, annál biztosabban érezzük, egy filozófus keresett itt magának nyelvet ahhoz, hogy saját koordinátáit bemérje, a való világtól mért távolságát megmutassa. És a plakátban találta meg ezt a nyelvet. Mert az, hogy magáról beszél a Shakespeare-, a Dante-, a Bulgakov-művekhez készített plakátok örvén, az nyilvánvaló; hogy beszél-e a korról is, a huszonegyedik század elejéről, amelyről azt hittük, már nem a plakátok kora leend, az majd az idővel eldől. Az idővel, amely, mint tudjuk szimmetrikus és palindróm: … IN GIRUM IMUS NOCTE ET CONSUMIMUR IGNI.  
(Megjelent a Magyar Iparművészet novemberi számában)

2016. november 27., vasárnap

HARMINC ÉV UTÁN ...



Az egykori Vigadó Galéria három évtizede, 1985. augusztus 1. és szeptember 1. közt rendezte meg Keresztes Dóra és Orosz István első közös kiállítását. A mostani kiállítás, noha az utolsó harminc év tervezőgrafikai munkáiból, főleg plakátokból és könyvillusztrációkból szemezget, de megidéz néhányat az egykor a Vigadóban függő régi képek közül is. Az 1985-ös és az idei plakátot összehasonlítva jól tanulmányozhatók az egykori "szabadkézi" és mostani computeres typográfia különbözőségei. Megnyitó november 28-án, hétfőn 5-kor. Megnyitja Kernács Gabriella művészettörténész. A kiállítás január 22-ig lesz nyitva. Cím: 1051 Budapest, Vigadó tér 2.

EGY NAGY H



Kruppa Zoli, ma ötven éves barátom (Isten éltesse!) sütötte a mellékelt fényképen megörökített (a valóságban viszont megsemmisített, vagyis jóízűen elfogyasztott) ételkölteményt. Az esemény Zoltán lakóhelyén, Amszterdamban történt, vagyis a H duplán funkcionált: Hollandia és Hungária. Hogy a nagy H másról is szól, arra egy korábbi írásom és rajzom idemásolásával utalok.   
I have drawn the capital letter “H”, the first letter of the name of my homeland,
its internationally known symbol in the logo you can see here above these brief comments.
Optical illusion, impossible object - these are the phrases people tend to use referring to strange figures like this, or we can simply say that the designer having drawn the letter “H” is aiming at cheating, leading the viewer by the nose.
As it happens the words for “advertisement” and “lie” also begin with the letter “h” in Hungarian and it is hardly by chance that I mention the notion of telling a lie when writing about advertising graphics. There is no use to be euphemistic: advertisements show certain things more beautiful, more desirable than they really are - in other words: spectators are lead astray. I admit this is a rather serious dilemma of a profession, of a field of art - but in the meantime a possible solution also comes to my mind: what if the designer makes it clear right from the very beginning that we step into the world of illusions, what if he calls the attention to the fact that the viewer should expect being mislead by a simple visual paradox already in the heading. Can it offer a solution of the problem? When I have drawn the above seen letter “H” as an impossible object, I did hope everybody would understand my intention, the intention of a Hungarian designer at the end of the 20th century who does not tell the truth just in order to be caught in the act.