2024. május 13., hétfő

BODRUM...HALIKARNASSZOSZ

 

Bodrum, itt folytatódott a törökországi kiállítás-sorozat. A város ókori neve Halikarnasszosz volt, itt állt az ókori világ hét csodája közé sorolt mauzóleum, Mauszólosz perzsa király síremléke. Noha a 19. század közepén kiásott maradványok zöme a British Múzeumban van, a helyszín is impozáns. És a környék. Leírom, míg el nem felejtem az egy hetes csatangolás helyszíneit. Gümülsük: a félsziget legnyugatibb pontján volt a szállodánk, mivel a száz méterre hullámzó tenger csak 19 fokos, így többnyire a szálloda medencéjét használtuk. Kızılağaçban, Sehnaz műterme közelében, állítólag a környék legjobb strandján azért tettünk egy tíz perces próbaúszást. Brrrr… viszont kristálytiszta víz. Egy előadást tartottam az anamorfózisokról a Muğla Sıtkı Koçman University művészeti fakultásán, illetve ugyanott másnap a Kemál a kiállításon szereplő művészeket mutatta be – mivel csak én voltam ott személyesen, engem egy kicsit részletesebben.  Maga a kiállítás egy Yakaköy nevű településen volt, a bodrumi félsziget közepe táján, viszonylag nagy érdeklődéstől övezve.










2024. április 18., csütörtök

KÜTAHYA... AIZANOI


Hogy a törökök mennyire élvezik az öt magyar képzőművészt bemutató kiállítást, azt legföljebb sejteni lehet, az azonban biztos, hogy a két magyar, aki az öt közül személyesen is részt vesz a tárlatokon (Kőnig Frigyes és jómagam), remek élményekkel gazdagszik. Ezúttal a kétszázezres, középnagynak számító város, a Nyugat-Anatóliában található Kütahya (görögül Kotiaion, a római korban Cotyaeum volt a neve) volt a célpont. A város egyetemén rendezett kiállításról nincs mit mondani, az anyag ugyanaz, mint Rodostóban, illetve Nevşehirben volt, inkább az egyéb látnivalókról írok, illetve azokról mutatok képeket. 1850 és 1851 között itt élt az emigráns Kossuth és a vele tartó szabadságharcosok egy csapata. Az ő memoárjaikat (Battyány Kázmér, Szemere Bertalan, Mészáros Lázár, Perczel Miklós) olvasgatva készültem az útra. A ház, ahol Kossuth feleségével lakott, ma szépen ápolt múzeum, igaz a „vezetés” nem oly nagyszerű, mint Rodostóban, ahol az érdeklődőket tájékoztató bej kifogástalan magyarsággal mesél, s lehetetlen olyat kérdezni tőle, amire ne tudna válaszolni. Meglepő dologra hívta fel a figyelmünket egy váratlanul felbukkanó fiatal építész, aki a környéken dolgozik. Egy szomszédos bontás során földalatti folyosókra bukkantak, amelyek az egész környéket behálózzák, s a közeli várba is fölvezetnek. Kossuthék idejében is ott voltak már, persze azt, hogy a magyar emigránsok, vagy osztrák üldözőik használták-e a mélyben húzódó titkos útvesztőket, azt nem tudhatjuk. 


A másik helyszín meglátogatására viszont nem készültünk, sőt nem is tudtunk róla. Aizanoi (örögül: Αἰζανοί, latinul Aezani), egy közeli fríg település kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban. A római korban fontos központ volt, amit sok maradvány tanúsít,  köztük egy Zeusz-templom. A majd’ kétszáz éve kezdett ásatás ma is folyik, a török régészek vezettek körbe, s szinte magunk voltunk – néhány szelíd házőrző társaságában – a csodás területen. 



Kütahyában a művészek leginkább kerámiafestéssel múlatják az időt (vagy nekünk volt szerencsénk csak kerámiafestővel találkozni), ők viszont a kiállításunkra, illetve az előadásunkra is eljöttek: Hamza Üstünkaya és Mehmet Gürsoy.



 

 

MEGHÍVÓK...



 

2024. március 29., péntek

A PLAKÁTOKRÓL MEGINT...

"A plakát curriculum vitae-jébe nem csak az tartozik bele, hogy megrajzolják, kinyomtatják, fölragasztják, hanem az is épp olyan alapvető, hogy, átragasztják, lefestik, vagy leszaggatják." 

Vajon miért jutott eszembe ez a 8 éve tartott előadás? Kattints IDE!

2024. március 23., szombat

MAGYAR HIMNUSZ A "VENDÉG" SZEKTORBAN.



Magyarország - Törökország 1:0 - Kemal és Attila társaságában. Azért ne aggódjatok, a baráti meccsen baráti volt a hangulat, a török szektor is vigyázzba vágta magát himnuszunk alatt, és a végén tapsoltak is, igaz én meg egy kis "hazaival" kínáltam őket, azzal a díszcsomagolású tökmaggal, amit Nevşehir kormányzója ajándékozott nekünk egy hete az ottani kiállítás után.  

2024. március 19., kedd

GRIMM MESÉK

Nincs okom rá tovább titkolózni, hisz egyre többen tudják, mivel foglalkozom. Grimm Vincéről írok… mit is. Tán regény lesz belőle… film… vagy színdarab. Az elmúlt napokban két Grimmes szösszenet jött – mellékszálai a műnek, vagy már részei – még nem tudom. Az Országútban közölt írás a címre kattintva olvasható: Feladat sakkozók számára, a Hitelben megjelent hosszú novellának csak záró részletét teszem ide, a teljest még nem illene, hisz most kerül csak a boltokba. (Írók Boltja, Püski, Libri…)

 

A világkiállítás sakkversenye (részlet)

– Ösmered Petőfit? – nyitott rám húgom, a bittét meg se várva.

– A költőt? Ismertem személyesen. Sakkoztam is vele. Nem játszott épp ügyetlenül.

– A konyhában ül. Szalonnát früstüköl.

– Petőfi!? De hisz…

– Nem esett el. Bujdosik. Hozzánk tévedt be épp. Schlezingernééknél evett a múlt napokban. Étvágya jó, a szaga, nem tudom… Jellasics igen morogja. Menj ki hozzá, kérlek, ha úgy is ösmered. Biztos örülni fog.

    A früstükből annyi volt való, hogy reggeli órában történt az étkezés, a fölhozatal azonban a legfényűzőbb püspöki vacsorával vetélkedett. Szalonna, gyöngyöző kolozsvári sonkaváltozatban valóban volt az asztalon juhsajt, rőfkolbász, pástétom, tálcányi fürjtojás, pecsenye, savanyított ugorka s a fonott kosarú diópálinka mellett. Böske, a soroksári cselédlány keményített kötényben leste, mint ürül a metszett üvegpohár, hogy újratölthesse a drágábbik Furminttal, melyből magamnak is csak gyűszűnyi jutott megérkezésemkor. Jellasics, húgom öreg drótszőrű lakáskutyája izgatottan nézte, hogy tűnnek el vendégünkben a fentebb felsorolt tételek.

– Adjon az úristen szerencsés jó estét…

– Estét? Reggelt talán? – törölte le a bujdosó bajszáról a gesztenyelekvárt – Adjon kendnek is.

– A nagy költő valóban? – tettem be az üveges ajtót magam mögött, ellenfényben érkeztem tehát, de bólintásnál többre amúgy sem méltatott. – Magam csak kőrajz nyomtató… –  vártam kicsit, hogy ha János vitézből ismert köszöntésre nem is, de szakmám nevét kimondva végre fölkapja fejét, hisz én rajzoltam  egykor két könyve címoldalát. Nem tette. – Litográf készítő... Illusztrátor... –  Semmi. – S a közkegyelem révén újra végre itthon. Kegyedre nem vonatkozik?

– Reám? Mit képzel ön? Ha adnák, sem fogadná azt egy Petőfi el.

– Úgy? Megértem önt. S azt is, ha megvet, hogy én éltem vele. – Közömbös tekintetébe ekkor villant belé a gyanakvás halvány sugára, mit ravasz mosollyal nyomban eltüntetett.  

– Maga a vérükből való. De a nyelvünk bírja, látom.  Mondják, egy németnek nehéz.

– Nem könnyű, de meg lehet szeretni. Higgye el, nagyon. Én már magyarul álmodom… Az álom ablak, melyen által lelkünk szeme jövőbe néz…

– Azt a sót, ott, ha volna szíves… – próbálta terelni a beszélgetést, de tudtam, hogy megismert. Én már elébb, bár az a tizenöt év egyikünkön sem múlt el nyomtalan.    

– Hallottam, jól is sakkozik.

– Hát. Kiváltam abban is.

– Magam is játszom néhanap, ha végre partner találtatik. Ha kedve van, fáradjon át velem a pipázó szalonba, a kávét ottan is elköltheti.

    Te is tudd, olvasó, bár gyanítom, rájöttél magadtól is, vendégünk az Aleppóban megismert ficsúr volt – minek nevezzem, spionnak, édesemnek – ott Rákóczi sarjként mutatkozott be, most a bujdosó Petőfit alakítja. Külsőleg még csak-csak Petőfi, de önön költeményeiből máris szekundára áll.  A partiról nincs mit beszélni. Igencsak kapkodott, mit helyzetében furcsállni nem nagyon lehet. Vezérgyaloggal nyitott, parasztját és tisztjét gyorsan lenyertem, s afelől, hogy erősebb állásban vagyok nem lehetett kétség tovább. Ajánlatom, hogy cseréljünk oldalt, rögvest elfogadta. Átült a sötét figurák mögé, de ott sem vitézkedett. Az imént még vesztesnek látszó világos sereg lett most a jobb. A végjáték következett. Cseréljük vissza, volt javaslata, mert a fény úgy jobban imponál neki. Legyen mondtam, tudván, magam győzöm le így magamat. Vereségem pillanatában lépett a szalonba húgom, ki gyászöltözetét levette. Azt a jelmezt vette föl, melyben a német színházban a szerelmes Opheliát játszotta egykoron. Ah-jában nem volt csodálkozás. Sakk-tudorként ismert fivérét bemattolva látni magától értetődő volt neki, elvégre a kiváló vendég, a hős poéta a sakk terén is csak győzhetetlen géniusz lehet. A bosszúság, mit arcomról leolvasott, hitét erősítette csak. 

– Mi volt a tét? – kérdé színházi pillarezgetéssel.

– Valóban – emelt föl egy szivart a fomózus költő, bár úgy tűnt, igencsak reszketett keze. – Mi is?

    Közelébb húztam a díszes szivardobozt, s fölpattintottam a titkos fenékrekeszt. Az üldözött Kossuth bankók lapultak ott. Elé számoltam száz ropogós forintot.

– Fordulatos egy parti volt. Most ím, uram, végképp kvittek vagyunk.

– Kvittek? Hogy érti kend?

– Uraságod azt tudja jól. Szerencsémnek tartanám, ha utolszor láttam volna önt.

   Nehéz dönteni, jelmezes húgom pirult-e jobban, vagy inkább a vendég fehéredett, ki – a szivart zsebébe ejtve – menten távozott.

 

     Három napra rá, hogy bujdosónk tovább állt, egy Friedrich Dachgeschossforscherként, vagy miként bemutatkozó egyenruhás tiszt szalutált ajtónk előtt. Övén kaszperd, oldalán fekete-sárga szalag, fején csókaorrú kalap. Árkus nagy ívpapírt lobogtatott s házmotozást kiáltott. Paulina ijedten kapta ölbe Jellasicsot, ő meg tessékelést sem várva a pipázó szalon felé vette útját nyomában három kardcsörgető fogdmegével.

– Meg is van – emelte föl a még mindig a sakkasztalon álló intarziás szivardobozt. 

– Tűzzel is szolgálhatok?

– Álljon most félre kend – taszított mellbe, s tanult mozdulattal nyomta meg a rejtekzár kikattintó pöckét (ami különben a fedélbe karcolt turbános basa pirosló orra volt), s kapott ki onnan két ujjal csippentve föl valami barnult furcsa dolgot. – Izé… Mi légyen ez?

– Mi? Hát csak fitymabőr.

– Ah! – ejté undorral vissza nyomban – És aztán kié?

– Pssszt – szorítottam ujjam ajkaimra, majd bizalmasan mutattam a házkutatási végzés alján lengő viaszpecséten díszlő portré felé. – Bizony! Akarja, hogy jegyzőkönyvbe diktáljam nevét?

Herr Dachgeschossakárki sípjába fújt, majd a vigyázzállásba pattanó pandúrjaira kiáltott. – Eins, zwei… Wir gehen! – Ami annyit tesz: indulunk.

     Jellasics hosszan csaholt utánuk.

                                                                 Zsófia főhercegasszony és Jellasics horvát bán (újságrajz a szabadságharc idejéből)

 

 

KÖNYVSAROK