2018. augusztus 14., kedd

BAGHET ISKANDER 75


Jó, persze, tudom, milyen ciki, ha az ember úgy fog egy kiállítás megnyitóba, hogy magáról kezd beszélni, a pokolba az ilyenekkel, de most mégse bírom megállni. Emlékszem, valamikor a hatvanas évek közepén – tizenöt lehettem – apám azzal jött haza, hogy magyart fog tanítani. Nem kellett volna meglepődni, apám ugyanis magyar szakos tanár volt, magyar–latin, ráadásul akkoriban már taníthatott is magyart, újra taníthatott, korábban, ötvenhatos ügyei miatt ugyanis egy időre el lett tiltva az ilyesmitől. Ez más magyartanítás lesz, magyarázta, igazán az, olyanokat fogok magyarra tanítani, akik egyetlen szót sem tudnak magyarul. Néhány hónapja, amikor már elég régen eltemettük, és elég bátorságot szedtünk össze a húgommal, hogy a személyes dolgai közt turkáljunk, előkerült a naplója: „A gépipari főiskolán – Szekér Bandival  együtt – arabokat (szíriaiakat) tanítottunk magyarra” – silabizáltuk ki az apró, dőlt  betűket.
Megpróbálom elképzelni, hogyan zajlott a nyelvtanítás, igaz, megkérdezhetném Iskandertől is – mert mondjuk ki végre, róla lesz szó, az ő kiállításának, Bahget Iskander 51 éve Magyarországon élő szír fotográfus kiállításának az ürügyén ragadott el az emlékezés. Nyilván kellett valami közvetítőnyelv, ami alighanem a német volt. Azt olvasom Iskander életrajzában, hogy mielőtt a magyar ösztöndíjat megpályázta, Aleppóban – ó, istenem, Aleppó! – egy németek által létrehozott és vezetett gépipari főiskolára járt. Apám beszélt németül, szóval Iskander rendben, na de a többi hallgató, mind máshonnan jött, lehet, hogy kezdetben tényleg hallgatók voltak.
Iskander tehát jól megtanulta a nyelvet (naná, hiszen az apanyelve magyar – szoktam vele viccelődni), de a tanulásban az itt megtalált feleségnek (kézcsók Sárika!) azért komolyabb része lehetett, a gyerekekről nem is szólva. A nyelv persze nem csak a szavakat jelenti, a mondatokat meg az ilyen textusokat, amilyennel épp untatom önöket, létezik vizuális nyelv, (tessenek elképzelni: szemüregből kinyalintó nyelv, sőt nyelvezet), sőt létezik, léteznie kell vizuális anyanyelvnek is. Na, ide akartam kilyukadni! Oda tudniillik, hogy másként néz, lát, mutat, ábrázol, exponál, kinagyít, előhív, képkivág, gondolattársít, satöbbizik egy magyar, meg ahogy példánk (példaképünk) mutatja egy szír. Hogy ő szír szemmel lát. Szírszem. Egyik szemem szír, a másik meg… De most komolyan: ki ne vágyna arra, hogy megtudja, hogyan látják mások, mit vesznek észre benne, hol érzik különlegesnek, milyen tulajdonságait magasztalják, és melyek azok, amin csak mosolyogni tudnak, vagy inkább sírni. Van erre jobb hely, kérem szépen, mint egy fotográfiai kiállítás? Iskander munkáit nézegetve azon kapjuk magunkat, hogy nem őt keressük a képek mögött, hanem azt, akik mi volnánk… lennénk … vagy lehettünk volna. Soroljam: mi magyarok, európaiak, kecskemétiek és hetényiek, írók és olvasók, vályogvetők és dollárkeresők, libakopasztók és terhesanyák, árvalányhajak és naplementék, gémeskutak és satöbbik. 
Két porosz von, egy Johann von Herder meg egy Wilhelm von Humboldt nevű kábé kétszáz éve beültették a fülünkbe, hogy a nyelvek különbözősége nem „hangok és jelek”, hanem „világnézetek” különbözősége. A népek azért beszélnek másképp, s azért gondolkodnak eltérően, mert nyelvük a körülöttük levő világ tükrözésének más-más módját kínálja fel számukra. A nyelvek sokféleségéből származik a kultúrák sokfélesége, és ebből a szempontból szinte mindegy, hogy az intellektussal hivalkodó „magas" kultúrával, vagy a társadalmi szerveződések (merjek-e nemzetet mondani?) mindennapi tevékenységét, szokását, identitását, sőt kohézióját adó ún. antropológiai kultúrával példálózunk. Most, hogy a nyelvről papolok, már a képes nyelv jár az eszemben, s nincs ellenemre, ha önök is arra gondolnak. Így aztán már együtt kezdhetjük firtatni, vajh’ mit látunk meg a világból, amit mások nem látnak, illetve mi az, amit mások látnak és mi meg nem látunk, nem nézünk, nem veszünk észre? Egy kicsit tovább fontoskodva: otthon tudunk-e lenni mi, agglutináló nyelvű magunkfajták, a flektáló arabon felnőtt Iskander képeiben?
Aki a fényképekről beszélni kezd, eleve vesztes, hiszen tudjuk az idevágó közhelyt, egyetlen kép többet ér ezer szónál. Meg ott a másik frázis, a nyitott szemről… A nyitott szem persze lényeges (s a látszattal ellentétben egyáltalán nem adott mindenkinél, akinek nyitva van a szeme), de fontosabb a nyitott szemnél, Buda Ferenctől idézem ide: a nyitott szív. Buda a tekintet nyitottságán azt érti, hogy barátja soha sem titkon, alattomban próbálja kifürkészni a látvány mögötti tartalmakat (ritka fotográfus erény), a szív nyitottságán pedig azt, ahogyan barátja a sorsok, tájak és lelkek fájdalmait és sebeit képes felmutatni. A nyitott szemhez és a nyitott szívhez képest a nyitott blende már csak technikai részletkérdés, a szír sivatagok és az alföldi szikesek (Baghet Iskander képeit elnézve, nem is oly irdatlanul távoli világok) fölötti mennybolt fénymérővel meghatározható világosságának függvénye.
A fényképen megjelenő tárgyak, arcok, jelenségek, attól, hogy kiválasztattak, elhagyják eredeti tulajdonságukat, többek lesznek és kevesebbek, mások, - valahogyan úgy, ahogyan egy versbe bekerülő szó sem az már, ami a köznapi beszédben volt. S hiába ismerjük őket, a tárgyakat, az arcokat, a jelenségeket, minél tovább nézzük, annál több olyan asszociáció ébred bennünk, ami nem juthatott volna eszünkbe a primér találkozáskor. Jól is van így, még ha nem is lehetünk benne biztosak, hogy a bennünk fonódó gondolatlánc arra csavarodik, amerre a fotós elméjében kijelölt csigapálya halad. Földművesek, puszták, messze futó alföldi utak. Burnuszos sivatagiak, tengert idéző homokhullámok. Anyák babákkal vagy még csak áldott állapotban. Alkotótársak, barátok, zömük Lakitelek meg a Forrás vidékéről. Címeket próbálgatok a Cifrapalota termeihez társítani. Születésnaphoz illő, nagy, összegző, tárlat, de egy félévszázados életmű bemutatása eleve csak töredék lehet.
Van egy gémeskút fotója 1975-ből. Lent lesz jobbra, a második szobában. A gém végén a kolonc annak a fának a terebélyes gyökérzete, amely fának elnyúló törzse maga a hosszú gém. Egy elmesélhető átváltozás részese maga a tárgy. Az élő fából használati eszköz lett, a gazdagon strukturált gyökértuskóból pedig a használatot megkönnyítő ellensúly. Az idő mélységesen mély kútja fölött himbálózó ballaszt. (Csak zárójelben teszem ide, kiállítónk otthonra találását magyarázó széljegyzetként, hogy az Alföldünk talán legősibb jelképeként számon tartott gémeskút ókori arab találmány, ott sadúfnak hívják, s csak a törökökkel érkezett hozzánk valamikor a középkor végén.) De vissza a fotóhoz, ami maga is, hasonlóan ahhoz, amit megörökített, egy átváltozás részesévé tesz, egy életfilozófia elfogadójává. Nevezzem gondolat-libikókának: minél súlyosabb az emelintés odatúl, annál könnyedébben lendül meg emez ideát. Fekete-fehér kép, pontosan fogalmaz, kell-e magyarázni: áldozathozatal nélkül nincs alkotás, nincsen művészet, nincs kultúra, nincsen élet.
Kérem, fogadják szeretettel a holnap 75 éves Baghet Iskander kiállítását.
(Elhangzott 2018. augusztus 13-án Kecskeméten, a Cifrapalotában.)


2018. augusztus 10., péntek

A PERSPEKTÍVA ÜRÜGYÉN


A szem a látás szerve, a művészetek szimbóluma, a vizuális kommunikáció eszköze. A világ megismeréséhez, de félreismeréséhez, a megtévesztő illúziók befogadásához is a szemen át vezet az út. Ablak és tükör egyszerre. Nyílik kifelé és befelé is. "A szem, amellyel Istent nézem, ugyanaz a szem, mint amellyel Isten néz engem". Egy európai misztikus, a német Eckhart Mester írta ezt a szépséges mondatot valamikor a 13. században, de úgy érzem, a zen mesterek buddhista bölcsességei közt is ráakadhattam volna. Persze ha megkérdeznék mit jelent, nem biztos, hogy el tudnám magyarázni, de ha nem kérdezik, akkor értem, mint Ágoston az időt, vagy legalábbis szívesen meditálok róla.
A szem a magamfajta rajzoló számára jelkép és munkaeszköz is, ha a szemszögre gondolunk, a nézőpontra, onnan már csak egy lépés a perspektíva. Rajzolóként van némi fogalmam a perspektíváról, a nyelvújítók így magyarították: távlattan. Olykor azt hiszem, hogy az üres rajzlapon elkezdett vonalak irányát ismerem a látómezőn kívül is, képes vagyok megsaccolni, hol metsződnek majd össze, és azt is, hogy mikor. Tudok az ortogonálisokról, a horizontról is, és persze tudok, hogyne tudnék az enyészpontról, bár olykor megpróbálom elfelejteni.
A perspektíva felfedezése és használatba vétele nem csak a művészetet változtatta meg. „Felerészben geometria, felerészben filozófia” – definiálták már a reneszánszban.  A világ változott meg általa, az addig közösen érzékelt és mindenki számára egyformának tapasztalt világ. Nyilvánvalóvá vált, ha változik a nézőpont, megváltozik a látvány is, fölborul a kép minden eleme – és kiderül, hogy semmi sem örökérvényű többé. Azok az egyenesek, az a sík, azok a metszéspontok, az a tér, mind-mind a magányos szemlélő pillanatnyi helyzetének csalóka függvénye csupán. Oda a világ kényelmes objektivitása: különbejáratú individuális világocskákra hullik szét minden. Mintha a Teremtő felelőssége zuhanna át hirtelen az első perspektivisták gyenge vállára. Átélik, hogy önerőből képesek a teremtésre, ám azt is, hogy a tökéletesség vágya illúzióvá oszlik – vagy legalábbis a végtelenbe húzódik vissza. Ott a festmény síkján, az ortogonálisok találkozási pontjában matematikailag bizonyíthatóan, ám józanésszel alig elképzelhetően ott a világ végtelensége. A perspektívarács – még ma is érezzük, az akkoriak számára még nyilvánvalóbb lehetett – szinte képi szimbóluma a végtelenségnek.  A „végtelennel” éppen szemközt, a gúla csúcsában pedig az a bizonyos pont, a szem, „szemünk szöge”, fölfedeztetik az „Én”. Az individuum, a magára maradó ember.  Elismerem, túlzásnak tűnhet az európai művészet fejlődését meghatározó, és más földrészek ábrázolási szokásaitól merőben idegen perspektivikus ábrázolást okolni azért, hogy a közösségi élet, a társadalmat összefogó erők gyöngébbek errefelé, mint a világ más tájékán. Képzőművész vagyok, nekem ilyesmire jár az agyam. Ha  mondjuk mezőgazdász lennék, akkor bizonyára a gabonatermelő nyugat és a rizstermelő kelet közti különbségben, a kétféle gazdálkodási formához szükséges társadalmi egymásrautaltság eltérésében vennék észre hasonló tendenciát.
Elismerem, nincs könnyű helyzetben, ha valaki a vizuális művészetek tanítására vagy tanulására adja a fejét, vagyis az a bizonyos szem, a perspektíva jele van emblémaként a hátitáskájára hímezve. Paradox helyzettel kell szembesülnie, nap mint nap birkóznia. A művészeti hagyományok közösen megélt tapasztalatait kell továbbadni, továbbvinni úgy is, hogy tudja, ezek a hagyományok, ez a tradíció épp a különbözőség paradigmája. Lehet-e, kell-e egymásra koncentrálnunk, miközben minden tettünk az egymástól való különbözés mentén rendeződik?  
A kultúra az egymásra figyelés nagy hálója, ha jobban tetszik egy web, egy www, atomi kötések sűrű hálózata. Amikor a kultúrát emlegetem, általában a művészetek jutnak eszembe, ilyesmivel foglalkozom, ilyen körökben mozgok, néhány szeletéhez tán konyítok is, de persze ideértődik az a szélesebb környülállás, amelyben a tudomány, a technika, a vallás konstellációja is bent foglaltatik. A kultúra az, ami az egyedeket személyiséggé formálja, vagyis ami nézőpontoktól megosztott, klasszikus perspektíva tanulmányokon iskolázott különbözőségünket mégiscsak közelebb hozza. A különbözőség vonzalmakat és ellenszenveket indukál, ezekből a vonzásokból és taszításokból születő mágneses erőtér működteti a világot. Ilyen egyszerű. Egyszerű?
Az állami szabályzók és a piaci kényszerek bármily bölcsen eszeltetnek is ki, önmagukban nem sok hatással vannak a társadalmi kohézióra. Belső, spirituális törvények azok, amik a nemzetet teszik. A nemzet a kultúrához való kapcsolatán keresztül identifikálja magát, úgy ahogy a hagyományokhoz viszonyul, és ahogyan jövőképet vizionál. Ez az a fogalom, amely képes összefogni a társadalmat, sokkal szélesebb gyűrűt rajzolván az emberek csoportja köré, mint a politikum által kijelölt körök. A közösen megszenvedett sorsoktól az együtt megtanult dalokig, az együtt gyakorolt hitektől a közösen látott filmekig, a közösen megélt történelemtől az együtt megtapsolt gólokig, az együtt vállalt kockázatoktól a közösen elkövetett vétkekig, a közös emlékezetbe gyűlő élményektől az együtt megbűnhődött múlt és jövendő elviseléséig ívelnek ezek a varázskörök. Lehet, hogy csak az egyszerűség kedvéért nevezem kultúrának ezt az élő organizmust, az emlékezés és a feledés véletlen szálaiból szőtt, az idő pólusai között zizegő természetes mintázatot, amely egyáltalán nem hasonlít a kulturálisnak nevezett minisztériumok képernyőin pulzáló honlaptérképre.
Szép és fátumos természete a kultúrának, hogy miközben történelmi sodrán egy egész nemzet hajóz, mégis mindenkiben külön kell megfogannia, egyenként kell hullámot vetnie. Egyedeken keresztül terjed, burjánzik, rajzolja ki láthatatlan mágneses erőtereit és rendeződik újabb formációkba. Na ja, a távlattan, hogy mindenki másként érzékeli, na ja, a szemszög, hogy nem tudhatom, a mellettem álló, az asztalomnál ülő, vagy az ágyamban fekvő társ ugyanazt gondolja-e. Fogadjuk el, hogy különbözünk, hogy mások vagyunk. Olykor nagyon mások. Legföljebb Isten szemében hasonlítunk némiképp. 

(Megjelent a Budai Rajziskola Alapszínek című évkönyvében.)

2018. augusztus 9., csütörtök

"ORRKOPPINTÓ HEVÜLETBEN ..."


Esti episztola V. Sz. úrnak
Olvasom, hogy Rézkilincs úr tapló, és a Holmi
Ballib maszlag, fekália, rettenetes bóvli.
Kösz Szabolcs, hogy megmutattad, s hogy okuljon más is,
Guglizzák be, wéwéwépont, magyaridok, s máris
Első kézből kapják szemközt a kulturkampf örvén
Kioktatón s fölényesen, mintha volna törvény,
Hogy új kánon alapjai tétetnek le éppen,
Amiből a Péterek majd kipottyannak szépen.
A cikk célja nem lehet más, s benne minden sornak,
Hogy a szerző ajánlkozzék Kanonizátornak.
Árokásó lendületét nincs mi megakassza,
Szíve hajtja, azt remélem (s nem valamely kassza),
Feltűnt neki, azt hiszem, hogy nem fúj már egymásra
Úgy szimás és úgy ememás, ahogy az dukálna,
Észrevetted vajon te is, én régóta látom,
Egy szint fölött költő, festő túllép ilyen jármon,
Fontosságot a középszer tud úgy vindikálni,
Ha látszatát a csatáknak képes demonstrálni.
Gőgöt, dölyföt, kultúrharcot emlegetve folyton,
Mi tagadás, OJéDé úr jól túllő a célon.
Noha később (második rész) mint vitaindítót
Aposztrofálja a cikket, minden olyan írót,
Ki kétséget hangoztathat, pláne ellenérzést,
Megbélyegez már eleve s szórja rá a sértést.
Hadd mondjam ki, vagy leírom inkább, hogy a Holmi,
(Bár nincsen már, így hát nem kell a szekerét tolni,
Meg azután amúgy se a dolgom, hogy méltassam),
Szóval, hogy a Holmi, míg volt, ott volt a magasban.
Pompás lap volt és hát persze Latort is szerettem,
László volt, ki a Holmiba bevezetett engem.
Mindez ugyan mellékes, sőt személyes vonzalom
(Meglehet, a tisztázatból később ki is hagyom),
De azért kösz, megkésve, hogy megoszthattam veled.
Momentán csak ennyi telt, és hogyha nincs új menet,
Üdvözöllek és remélem, hogy majd talán egyszer
Föltámadhat még a Holmi - s kibírja a rendszer.

Orrkoppintó hevületben s jócskán elragadva
Írtam, ma volt az esztendő legmelegebb napja.

2018. július 17., kedd

SAKKPARTI A SZIGETEN - НА РУССКОМ ЯЗЫКЕ


A nemzetközi sajtó hosszasan találgatta, miért épp most rendelte magához Orbánt Putyin: - Что это, пожалуйста?