2018. október 12., péntek

PRESIDENTS


Olvasom pesti barátaim fészbuk háborgásait, leállt a város egy külföldi delegáció (a török elnöké) jövés-menése miatt. Szerencsére kimaradtam belőle, a Balatonnál voltam két napig, Kari Piippo grafikus barátom kért meg, hogy Szigligeten tartott plakáttervező műhelyéhez csatlakozva tartsak előadást. A pesti hírek hallatán felidéztem egy közös emlékünket, bennem jobban megmaradt, neki talán annyira természetes volt, hogy már csak nagy vonalakban emlékezett rá. 
2002 nyarán egy közepes méretű finn városban, Mikkeliben volt kiállításom. A városi múzeumban (úgy mondják finnül:Taidemuseo) rendezett megnyitó után, ahogyan az szokás a világ minden táján, vacsorát rendeztek a külföldi kiállító (aki ugyebár én voltam) tiszteletére. A dolog úgy zajlott, hogy egy nyolc-tíz fős társaság a múzeumból átsétált egy közeli vendéglőbe, ahol már jó előre lefoglaltak számunkra egy nagyobbacska asztalt. A vendéglő azonban tele volt, a mi asztalunknál is ültek. Pirjo, a múzeum igazgatónője szólt az egyik pincérnek (talán szólnia sem kellett, mert a pincér tudta, mi járatban vagyunk), aki máris intézkedett, odalépett a nekünk szánt asztalhoz jelezve, megérkezett a múzeumi társaság, akiket vártak. Az asztalnál ülőknek nyilván előre jelezték, hogy csak addig maradhatnak, amíg meg nem érkezünk, fizettek, fölálltak és udvariasan átadták a helyüket. Az egyik hölgy, magas vöröshajú, még valami közhelyes udvariassággal is megpróbálkozott a magyar finn rokonság ürügyén. Happy, mondta angolul, hogy egy magyar művész állít ki a városban. Láthatólag egy csöppet sem zavarta őket, hogy miattunk kényszerültek elhagyni a helyiséget, úgy tűnt, az asztalnál zajló beszélgetés fonalát újra fölvéve léptek ki a fehér éjszakába. Csapatunk finn tagjai (Dórán és rajtam kívül mindnyájan finnek voltak) láthatólag élvezték a helyzetet, amiben mi semmi szokatlant nem észleltünk, hacsak azt nem, milyen fényesen árad be az ablakokon a napfény a kései óra ellenére. A dolog nyilvánvaló volt, a kiebrudalt kompánia azzal a feltétellel ülhetett be, ha elhagyják a vendéglőt, ha megérkeznek azok, akik korábban lefoglalták az asztalt. Vagyis ha megérkezünk mi. Kari Piippo mellé kerültem, aki miután elhelyezkedtünk, és talán a rendelést is föladtuk, mosolyogva megkérdezte, tudom-e ki volt a vörös nő, aki szóba elegyedett velem. Honnan tudnám, válaszoltam, hiszen először vagyok Mikkeliben. Tarja Halonennek hívják, ő Finnország elnöke.

2018. október 7., vasárnap

A KÍNAI ELEFÁNT


Eldöntetlen művészettörténeti probléma: hol készültek az első tükrös anamorfózisok.  A kutatók meglepve tapasztalták, hogy Kínában és Európában körülbelül egyszerre jelentek meg, valamikor a 16. század vége felé. Akik úgy vélik, hogy előzményként a perspektivikus ábrázolás fortélyainak ismeretére volt szükség, Európára szavaznak, akik a tükörkészítés sok évszázados hagyományából indulnak ki, biztosak a kínai eredetben. Jurgis Baltrušaitis litván származású francia történész, a téma egyik legjobb ismerője azt is sejti, hogyan került át Kínából Európába az anamorfózis készítés technikája. I. Ahmed török szultánnak volt egy nevezetes kínai művészeti gyűjteménye, amelyet Konstantinápolyban láthatott egy fiatal francia festő, Simon Vouet (1590-1649), aki országának követe társaságában járt a Portán 1611-ben. A gyűjteményben volt egy elefántot ábrázoló tükörhengeres anamorfózis, amelyről Vouet másolatot készített, illetve festett egy jelenetet, amelyen ördögök táncolják körül az asztalon álló anamorfikus ábrát. Sajnos a kínai anamorfózsiról készült másolat nem maradt meg, sőt tulajdonképpen az ördögök körtáncát ábrázoló festmény sem, csak Vouet egy előkészítő vázlatos krétarajza, illetve egy rézmetszet, amelyet a kész kép alapján Hans Troschel nürnbergi grafikus készített. Ha igaz az elmélet, az anamorfikus kínai elefántról készített másolatot, az ördögfiókás festményt, illetve a nagy mennyiségben előállított rézmetszetet látva kezdtek el az európai művészek is anamorfózisokat szerkeszteni. Talán tényleg így történt. Vouet vázlata és Troschel metszete alapján elég jól rekonstruálható az I. Ahmed szultán gyűjteményében lévő kínai anamorfózis – nem is tudtam ellenállni a kísértésnek, elkészítettem a „Kínai elefánt” című rajzot – azt remélve, hogy a rajz alapján talán egyszer egy isztambuli raktár mélyén rábukkan majd valaki az eredeti képre is.

Májusban egy pekingi előadáson vetítettem le először az anamorfikus „Kínai elefánt” rekonstruált képét, most zajló ankarai kiállításomon pedig magát a háromdimenziós anamorfózist is láthatják az érdeklődők. (Noha azzal kapcsolatban, hogy a tükrös anamorfózis ideája valóban Kínában született-e meg, vannak kétségeim, a szultáni gyűjteményben látott „Kínai elefánt” ugyanis Európából Kínába került minták alapján is készülhetett, de mivel a téma kutatása tartogathat még érdekességeket, szívesen folytatnám azt kínai és török művészettörténészek társaságában.) - Az alábbi török szöveg fordításáért köszönet Sipos Áronnak.







2018. október 3., szerda

CIPRUSOK


Na, vajon hol nőhetett ez a karcsú ciprus? Természetesen Ciprus szigetén. Itt az északi részen ugyan úgy hívják, Kibris, hivatalosabban Észak Ciprusi Török Köztársaság. Most nem a Sakkpartiban idézett és Nabokov által Puskinnak tulajdonított mondat miatt vagyok itt („Egy művésznek mindig szüksége van szeretőkre és ciprusokra…”), hanem azért, mert hamarabb megfestettem az ankarai teknőket a vártnál és jutalmul kaptam a néhány napos tengerparti pihenőt. A pénz ugyanaz a török líra, mint odaát, de az autók a baloldalon járnak, útlevéllel lehet átjönni, az emberek beszélnek angolul is és mindenki roppant barátságos. A városka neve: Girne. A főutca Atila (minden második sarkon így: Atilla) Igen a mi Attilánkra tessenek gondolni, de lehet Észak-Ciprus 1974-es török megszállására is, amelynek Attila hadművelet volt a neve (görög barátok előtt jobb nem emlegetni). Egyébként nem ritka török személynév, Kemal kisfiát is így hívják. Amikor megérkeztem, a határőr hosszasan forgatta az útlevelemet, nem tetszett neki, hogy nincs bajszom a fotón, a valóságban viszont, hát igen, az elmúlt hónapban alaposan megnőtt. Látszott, hogy valami megoldáson töri a fejét. Magyarisztán - kérdezte. Magyarisztán - mondtam. Attila - kérdezte. Attila - mondtam. Felderült az arca, beütötte a piros pecsétet és beleírta, kilencven napig maradhatok. Hát addig azért nem fogok.