HM...

Azért ez a kerítés dolog nem túl elegáns. Van, akinek a kifejezés - magyaros vendégszeretet - még jelent valamit, és akad, aki talán a Családi kört is tudja idézni: „Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, / Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”, de olyanok is lehetnek, akik számon tartják, hogy a magyar történelem mindig is a nagy emigrációk és immigrációk története volt. Nem akarok a népvándorlás koráig visszamenni, de a kereszténység felvétele érdekében nyugatról behívott papok, szerzetesek, lovagok és parasztok, meg a keletről olykor beengedett, olykor visszavert, gyakran legyőzött, ám mégis letelepített besenyők igencsak hozzátettek ahhoz a képlethez, amit valaha országnak kezdtek nevezni. Aztán jöttek a szászok, a jászok a kunok akiknek a hiányát (mert a befogadás után rögtön el is üldözte őket a felsőbbrendűségét éppen demonstrálni kezdő „nemzeti oldal”), igencsak megéreztük a tatárjárás idején. IV. Béla bölcsességét a hospesek behívásával szokták igazolni, országmentőnek is tekinthető a gesztus, hiszen kihalt területekbe kellett újra életet vinni: jöttek újra a kunok, a morvák, a cipszerek, a románok, akiknek egy része be is olvadt a magyarságba. A török elöl menekülve aztán görögök, zsidók, örmények, szerbek, bosnyákok menekültek Magyarországra. Amikor vége lett a hódoltságnak, hatalmas kihalt területeket kellett újra feltölteni, az új jövevények leginkább svábok voltak. Természetesen Magyarországról is elmenekültek sokan, volt aki életét féltve, volt aki a jobb élet reményével. Két nagy politikai emigrációról, Rákócziéról és Kossuthéról minden tankönyv tud, a történelem alatt zajló folyamatokról azonban kevés szó esik. Magam legtöbbet a 20. század elején zajló nagy kivándorlási hullámmal foglalkoztam, azzal, amelyben „kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk”. Ah, Amerika! (1984) címmel animációs filmet rendeztem, és Dániel Ferenc barátommal könyvet szerkesztettem a felkutatott dokumentumok alapján. Aztán elmentek 1919, 1945, 1956 emigránsai, és jöttek, amíg jöhettek Trianon immigránsai is. A világ többnyire ismerte és tiszteletben tartotta a külföldre menekülők szándékát, nem firtatták a kiűzöttek és a maguktól távozó magyarok közötti különbséget, hogy életüket védve menekültek, vagy csak az otthoni hatalom keretei között való életet utasították el; és sokáig a betelepülők iránt is erősebb volt a rokonszenv, mint a féltékeny indulat. És most itt ez a kerítés. Négy méter magas. A vasfüggöny és a berlini fal lebontásának 25. évfordulójára időzítve. Hm.