A brüsszeli Leonardo-meeting eredménye egy új, eleddig ismeretlen Leonardo da Vinci kép "felfedezése".
Tudomásunk szerint I. Ferencről legalább két anamorfikus portré készült a 16. század elején, vagyis olyan, amelyet elvileg a király is láthatott. Az egyik egy ismeretlen festő munkája, gyaníthatóan egy meglévő Ferenc portré anamorfikusan torzított változata (mellékelem), a másikról csak egy leírás alapján értesülhetünk, az egy VIII. Henriknek küldött ajándék volt, amelyről a velencei követ titkára készített feljegyzést. Létezik azonban egy majd’ másfél évszázaddal későbbi is, amelyről azt gyanítom, hogy egy Ferenc korabeli munka reprodukciója. A minimus rendi szerzetes, Jean-François Niceron könyvében bukkanhatunk rá, a La Perspective Curieuse-ben. Ez az 1638-ban kiadott mű tekinthető az anamorfózisokkal foglalkozó nyomtatott szakirodalom első komoly darabjának. Tabula scalata, vagy csatorna anamorfózis, így hívják azokat a lépcsős képecskéket, amelyeken szemből nézvést csak harmonikaszerűen összeragasztott csíkok látszanak, más szögből azonban, illetve egy jól elhelyezett tükör segítségével már megjelenik az ábrázolat, esetünkben, a könyv harmadik részének 18. ábráján a francia király portréja, illetve egy felirat, amely tudatja, hogy tényleg őfelsége látszik a tükörben. De mit keresett Ferenc a tükörben, pontosabban abban az 1638-as könyvben, hiszen a többi ábrán Niceron atya saját korának figuráit rajzolta meg, köztük az aktuális uralkodót, XIII. Lajost, illetve a pápát. Minden bizonnyal egy meglévő, I. Ferenc korabeli anamorfózis fametszetes másolatát emelte be a könyvbe, ráadásul egy a 16. század elején készült munkát, hiszen a király igencsak fiatalnak látszik a képen. És vajon ki más szerkeszthetett anamorfózist az ifjú Ferenc képével, ha nem a király személyes pártfogoltja, az optika és a perspektíva kutatója, az elmés szerkezetek konstruktőre, Leonardo da Vinci? Ha így történt, megoldódna végre a talány, vajon nem próbálta-e meg a hiú uralkodó rávenni öreg barátját, hogy megörökítesse magát vele, és a festészetbe beleunt Leonardóhoz is sokkal jobban illene egy játékos varázskép konstruálása, semmint egy hagyományos táblakép. Talán az 1600-as évek elején még megvolt Leonardo I. Ferencet ábrázoló anamorfikus tabula scalatája, Niceron atya még láthatta, kipróbálhatta működés közben – és lemásolta.
Tudomásunk szerint I. Ferencről legalább két anamorfikus portré készült a 16. század elején, vagyis olyan, amelyet elvileg a király is láthatott. Az egyik egy ismeretlen festő munkája, gyaníthatóan egy meglévő Ferenc portré anamorfikusan torzított változata (mellékelem), a másikról csak egy leírás alapján értesülhetünk, az egy VIII. Henriknek küldött ajándék volt, amelyről a velencei követ titkára készített feljegyzést. Létezik azonban egy majd’ másfél évszázaddal későbbi is, amelyről azt gyanítom, hogy egy Ferenc korabeli munka reprodukciója. A minimus rendi szerzetes, Jean-François Niceron könyvében bukkanhatunk rá, a La Perspective Curieuse-ben. Ez az 1638-ban kiadott mű tekinthető az anamorfózisokkal foglalkozó nyomtatott szakirodalom első komoly darabjának. Tabula scalata, vagy csatorna anamorfózis, így hívják azokat a lépcsős képecskéket, amelyeken szemből nézvést csak harmonikaszerűen összeragasztott csíkok látszanak, más szögből azonban, illetve egy jól elhelyezett tükör segítségével már megjelenik az ábrázolat, esetünkben, a könyv harmadik részének 18. ábráján a francia király portréja, illetve egy felirat, amely tudatja, hogy tényleg őfelsége látszik a tükörben. De mit keresett Ferenc a tükörben, pontosabban abban az 1638-as könyvben, hiszen a többi ábrán Niceron atya saját korának figuráit rajzolta meg, köztük az aktuális uralkodót, XIII. Lajost, illetve a pápát. Minden bizonnyal egy meglévő, I. Ferenc korabeli anamorfózis fametszetes másolatát emelte be a könyvbe, ráadásul egy a 16. század elején készült munkát, hiszen a király igencsak fiatalnak látszik a képen. És vajon ki más szerkeszthetett anamorfózist az ifjú Ferenc képével, ha nem a király személyes pártfogoltja, az optika és a perspektíva kutatója, az elmés szerkezetek konstruktőre, Leonardo da Vinci? Ha így történt, megoldódna végre a talány, vajon nem próbálta-e meg a hiú uralkodó rávenni öreg barátját, hogy megörökítesse magát vele, és a festészetbe beleunt Leonardóhoz is sokkal jobban illene egy játékos varázskép konstruálása, semmint egy hagyományos táblakép. Talán az 1600-as évek elején még megvolt Leonardo I. Ferencet ábrázoló anamorfikus tabula scalatája, Niceron atya még láthatta, kipróbálhatta működés közben – és lemásolta.
Mire alapozható
a feltételezés? Leonardo maga is foglalkozott a ferde szög alól nézendő anamorfózisokkal, a
Codex Atlanticus két ábráját, egy szemet
és egy csecsemőfejet ábrázoló rajzot általában az első anamorfikus kísérletként
tartja számon a művészettörténet. Foglalkozott továbbá tükrökkel is, 1513-ban
Rómába költözve egy német tükörkészítő mestert és egy német kovácsot alkalmazott, igaz, hamarosan ellenük
fordult, mert azt gondolta róluk, hogy kémek, akik az ötleteit akarják ellopni.
(Hat piszkozata is megmaradt annak a Giuliano Medicinek írt levélnek, amelyben
bepanaszolja a németeket.) Az ötletei ellopásától való félelem miatt elrejtett,
vagy el sem készített vázlatok zöme feltehetően épp a tükrökkel volt kapcsolatos,
így aztán nem meglepő, hogy a tabula scalatának nincs konkrét előzménye a
vázlatok között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése