2009. augusztus 30., vasárnap

HALÁLFEJEK




 Megjelenik Gianni A. Sarcone új könyve, a Curiopticals (Carlton Books), abban is lejön két Narrenschyff-hez rajzolt halálfej-illusztrációm.

Az Ilusionario vagyis az Optikai Illúziók Virtuális Múzeuma (Juan Luis Roldán spanyol matematikus hozta létre néhány éve) új on-line kiállítással jelentkezett: Koponyák. Képeslapok, képregények, plakátok, reklámok, illusztrációk, illetve önálló festmények és grafikák, mind olyan ábrázolat, amely távolról, összehúzott szemmel nézvést halálfejnek látszik. Memento mori rejtvények. Néhány név a kiállítók közül: Charles Allan Gilbert, Bernhard Gutmann, Salvador Dalí, Octavio Ocampo, Orosz István és Norbert Jung. A virtuális kiállítás (valóságos katalógus készült hozzá) augusztusban nyílt és jövő júliusig látogatható. (A mellékelt illusztrációkat Sebastian Brant: Das Narrenschyff/A Bolondok Hajója című könyvének új magyar/német kiadásához rajzoltam, illetve rajzolom folyamatosan (összesen 115 koponyát kell csinálnom, nagyjából a fele van kész, a tempót tekintve épp 100 éves koromra végzek. Ha nem lassulok le közben.) A Könyvet egyébként Márton László fordította és Borda Lajos Antikváriuma adja ki tíz bibliofil kötetben. Dürer úgy jön a történetbe (A következő ábra felső sorának utolsó képének baloldali alakja), hogy ő illusztrálta elsőként a Bázelben 1494-ben kiadott könyvet. Bosszantó, hogy alig fél év alatt elkészült vele, igaz, voltak segédei is, fametsző munkatársai, és nem nehezítette a dolgát azzal, hogy minden képnek kitaláljon egy másodlagos jelentést, mint én ezt a halálfejezést. Ráadásul még egy behozhatatlan előnye volt: 19 évesen bízták rá a Narrenschyffet. A kölyök...

A Bolondok Hajójához készült koponyák egyébként januárig még láthatók a pesterzsébeti Gaál Imre Galériában egy tükörlabirintusban kiállítva, amely majdnem pontos mása az Ernst Múzeumban 2006-ban rendezett kiállításomhoz épített tükrös útvesztőnek.
*
Jöjjön ráadásként egy vidám versike, ami épp ide passzol:

Fényét veszíti, s lassan elfehérül,
majd zöldesbarna lesz és püffedezni kezd,
kelések nőnek felszínén és végül
mind fölfakad és gennyes lét ereszt.

A borosta még pár napig majd sarjad,
s úgy látszik, mintha néhány sejt is élne,
a testben élő organizmusoknak
mert koránt sincsen egy csapásra vége.

A pórusokban megtelepszenek
és kifejlődnek lárvák és peték,
a málladozó hús alól szelek
böffennek föl, s bár nyúlós váladék

gátolja őket, egyre több kukac
indul meg benn, a bőr túloldalán,
azt látni csak, megmozdul egy kupac,
s odébb csúszik két ujjnyival talán.

Jó nagyok is támadnak közöttük,
van példány, ami hernyó méretű,
a felpuhult felszín alatt a testük
kanyargós  útja jól  követhető.

A természetes nyílások iránt
törekszenek, az orrüreg ilyen,
a fül, a szem s a száj, amelybe már
nem fér a nyelv s kibuggyan hirtelen.

A rothadások bűzös gázai,
a puffasztó és feszítő szelek
megnövelik a belnyomást, ami
kifordítja majd mind a két szemet.

Később aztán a bőr elfeketül,
ráköt a csontra vagy majd lepereg,
áttetsző, laza hámladék terül
rétegesen szét, könnyű szövetek.

A csontvázat már nincs, mi összetartsa,
elvál egymástól mindegyik elem,
koponya gördül eltört álkapocsra
s a csigolyák közt sárga fű terem.


Nincsenek megjegyzések: