HALÁLFEJEK

Megjelenik Gianni A. Sarcone új könyve, a Curiopticals (Carlton Books), abban is lejön két Narrenschyff-hez rajzolt halálfej-illusztrációm.

A Bolondok Hajójához készült koponyák egyébként januárig még láthatók a pesterzsébeti Gaál Imre Galériában egy tükörlabirintusban kiállítva, amely majdnem pontos mása az Ernst Múzeumban 2006-ban rendezett kiállításomhoz épített tükrös útvesztőnek.
*
Jöjjön ráadásként egy vidám versike, ami épp ide passzol, illetve egy kicsit túlexponált fénykép, ami a Vigyázat lépcső! című filmből maradt ki.

Fényét veszíti, s lassan elfehérül,

majd zöldesbarna lesz és püffedezni kezd,

kelések nőnek felszínén és végül

mind fölfakad és gennyes lét ereszt.

A borosta még pár napig majd sarjad,

s úgy látszik, mintha néhány sejt is élne,

a testben élő organizmusoknak

mert koránt sincsen egy csapásra vége.

A pórusokban megtelepszenek

és kifejlődnek lárvák és peték,

a málladozó hús alól szelek

böffennek föl, s bár nyúlós váladék

gátolja őket, egyre több kukac

indul meg benn, a bőr túloldalán,

azt látni csak, megmozdul egy kupac,

s odébb csúszik két ujjnyival talán.

Jó nagyok is támadnak közöttük,

van példány, ami hernyó méretű,

a felpuhult felszín alatt a testük

kanyargós  útja jól  követhető.

A természetes nyílások iránt

törekszenek, az orrüreg ilyen,

a fül, a szem s a száj, amelybe már

nem fér a nyelv s kibuggyan hirtelen.

A rothadások bűzös gázai,

a puffasztó és feszítő szelek

megnövelik a belnyomást, ami

kifordítja majd mind a két szemet.

Később aztán a bőr elfeketül,

ráköt a csontra vagy majd lepereg,

áttetsző, laza hámladék terül

rétegesen szét, könnyű szövetek.

A csontvázat már nincs, mi összetartsa,

elvál egymástól mindegyik elem,

koponya gördül eltört álkapocsra

s a csigolyák közt sárga fű terem.