A gazdasági válság szőrös keze Nyíregyházára is betette a lábát. Bár elmarad az ottani nevezetes fametsző művésztelep, én azért megcsinálom a magam pszeudo-Dürer dúcait. A mérés tankönyvében (pontosabban
A mérés tudománya körzővel és vonalzóval, vonalakban, síkokban és egész testekben, ahogyan Albrecht Dürer összeállította és a hozzá tartozó ábrákkal együtt az összes tudni vágyók hasznára kinyomtatta az MDXXV. esztendőben című könyvben) található női aktot rajzoló kajla bajszos figura a kiindulási pont. Neki is a perspektíva-kabinet gyújtópontjába illesztett és kükloptikusan guvadó fél szeme. Az ábra azt próbálja megjeleníteni és a könyv olvasóinak megtanítani, miként lehetséges az ábrázolás során objektívnek maradni. A metszeten a művész és modellje közt egy rácsos ablak áll. Ezen keresztül nézik egymást. A nézőpont fixálását egy obeliszk szerű nézőoszlop segíti, ehhez illeszti a rajzoló azt a bizonyos balszemet, a másikat pedig akár be is csukhatja. A széles panorámaképen a modellt és a rajzolót is úgy ábrázolta Dürer, hogy a legszokványosabb, úgy is mondhatnánk, a legunalmasabb szemszögből szokás. Mindketten a kép síkjával párhuzamosan helyezkednek el. Ha valaki egy percnél tovább nézi a metszetet, óhatatlanul elképzeli, mit láthatnak ők. Mit a bajszos, és mit a lány. Természetesen nem, vagy nem csupán a tessék-lássék odavetett lepel kicselezése, inkább a perspektivikus rövidülésben látszó testrészek ábrázolástani izgalma az, ami lázba hozza a szemlélődőt. Ha valaki még ennél is tovább foglalkozik a képpel, az már nem csak elképzeli a látványt, ceruzát, tollat, fametsző kést ragad, és meg is jeleníti azt.
Érdekesség, hogy a sokat reprodukált fametszet a müncheni Bayerische Staatbibliothek-ben őrzött példányból hiányzik, helyette Dürer vázlatrajza van beragasztva, amelyen úgy tűnik, mintha egy férfiaktot rajzolna a fickó. Én azért inkább maradtam a hölgynél, az egyik metszet az ő nézőpontjából készült, a másik a bajszoséból. (Ja és ráadásul bajsza sincs az illetőnek a müncheni vázlaton).
A gazdasági válság szőrös keze Nyíregyházára is betette a lábát. Bár elmarad az ottani nevezetes fametsző művésztelep, én azért megcsinálom a magam pszeudo-Dürer dúcait. A mérés tankönyvében (pontosabban A mérés tudománya körzővel és vonalzóval, vonalakban, síkokban és egész testekben, ahogyan Albrecht Dürer összeállította és a hozzá tartozó ábrákkal együtt az összes tudni vágyók hasznára kinyomtatta az MDXXV. esztendőben című könyvben) található női aktot rajzoló kajla bajszos figura a kiindulási pont. Neki is a perspektíva-kabinet gyújtópontjába illesztett és kükloptikusan guvadó fél szeme. Az ábra azt próbálja megjeleníteni és a könyv olvasóinak megtanítani, miként lehetséges az ábrázolás során objektívnek maradni. A metszeten a művész és modellje közt egy rácsos ablak áll. Ezen keresztül nézik egymást. A nézőpont fixálását egy obeliszk szerű nézőoszlop segíti, ehhez illeszti a rajzoló azt a bizonyos balszemet, a másikat pedig akár be is csukhatja. A széles panorámaképen a modellt és a rajzolót is úgy ábrázolta Dürer, hogy a legszokványosabb, úgy is mondhatnánk, a legunalmasabb szemszögből szokás. Mindketten a kép síkjával párhuzamosan helyezkednek el. Ha valaki egy percnél tovább nézi a metszetet, óhatatlanul elképzeli, mit láthatnak ők. Mit a bajszos, és mit a lány. Természetesen nem, vagy nem csupán a tessék-lássék odavetett lepel kicselezése, inkább a perspektivikus rövidülésben látszó testrészek ábrázolástani izgalma az, ami lázba hozza a szemlélődőt. Ha valaki még ennél is tovább foglalkozik a képpel, az már nem csak elképzeli a látványt, ceruzát, tollat, fametsző kést ragad, és meg is jeleníti azt.
Érdekesség, hogy a sokat reprodukált fametszet a müncheni Bayerische Staatbibliothek-ben őrzött példányból hiányzik, helyette Dürer vázlatrajza van beragasztva, amelyen úgy tűnik, mintha egy férfiaktot rajzolna a fickó. Én azért inkább maradtam a hölgynél, az egyik metszet az ő nézőpontjából készült, a másik a bajszoséból. (Ja és ráadásul bajsza sincs az illetőnek a müncheni vázlaton).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése