A nagyszülők, kik egymást nem tegezték,
ott várnak majd a pályaudvaron;
az őszi égről pereg már a festék,
a térdükön térképnyi Balaton.
A szendvicseket csöndben bontogatják,
s a gyűrött újságpapírból szavak
hullnak szét a széles sakktáblára,
amely az enyészpont iránt halad.
És lassú, lomha haltestek között
korsó por áll a resti asztalán,
s egy szovjet űrhajósnak öltözött
özvegy tanár a légypapírra száll.
S a porlepett petúniáknak lassan
az alkonyat a szívéig hatol,
és leoltatlan, végeérhetetlen
begördül majd az árva lámpasor.
Az állomásban föl-le jár az álom,
és voltaképp nem látni semmi mást,
s a hangszóróból ismeretlen nyelven
ígéri isten a föltámadást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése