TIBOR

Délután a városmajori templomban gyászmise Szentiványi Tibor emlékére. Amikor utoljára láttam, már betegen, egy könnyed paradoxonnal oldotta a hangulatot: milyen jó hogy pont most találkozunk, hisz éppen ma kezdődik életem hátralevő része. A 80-as évek elején ismertem meg, Tokióban látta a bogárábécét egy kiállításon, hazatérve azonnal megkeresett, ami abban a telefontalan világban nem is lehetett könnyű vállalkozás. 85-ben a Tévé Galériája című műsorba őt ajánlottam, hogy vendég szakértőként beszéljen a munkáimról, Dóra pedig Nagy Gazsit kérte ugyanerre. Gazsi épp szilenciumon volt, Tibor meg kórházban, nem sok hiányzott, hogy elmaradjon a műsor. Szegény sosem épült fel teljesen, de játékos kedvét és humorát mindvégig megőrizte. Egy kicsit úgy tekintettem rá, mint M.C. Escher alteregojára: mindent tudott a matematikát a grafikával pároztató hollandusról, ráadásul külsőleg is egymás hasonmásai voltak. Az általa alapított Pro Ludo gyűrűnek talán én vagyok az utolsó kitüntetettje. Na most aztán vigyázhatok, hogy szét ne essen az ördöglakatos rafinériával összepászított három karika, mert nincs már, aki segíthet összerakni.
Nyugodj békében Tibor!

Rajzfilm-est az Uránia moziban. A Faludi Akadémia filmklubjában másfél órás összeállítás Dóra munkáiból és az enyémekből, illetve a közös filmekből. A 85-ben forgatott Ah, Amerika megy elsőként. A vetítés végén beszélgetés Gerbei Anitával és a közönséggel.