MÁJUS 1.

VERSEK

A gödöllői kiállításhoz kapcsolódó  padlizsánkrémes fogadás feltétele - és Erzsi óhaja - hogy verseket olvassak a műhelyben. (A fénykép Tóth Péteré: köszönöm!)

Add, hogy örökre megjegyezzem,

engedd, hogy akkor se feledjem,

ha majd úgy alakulna

a törzsfejlődés útja,

hogy kezdetleges jelbeszéddel,

ízzel, szaggal vagy érintéssel,

vagy ha fejlettebb fázisba érvén

valami metakommunikáció révén

képes lennék továbbadni másnak,

vagy a hangok, amik elhagyják a számat,

értelmes szavakká válnak,

ha fölegyenesedve, ha két lábra állva

kitágult orrlikkal és artikulálva

bele tudnám bőgni a kába,

a csillagtalan, vak éjszakába,

bevésni tíz ujjal a sárba,

karmolni falra, faragni kőbe,

bízni a sercegő betűre,

nyomtatva, bekötve, bármi módon

ott állhatna a könyvespolcon,

függhetne minden tanteremben,

tarthatnám a kompjuteremben,

ha már nem is kéne tudjam,

mert a neten úgyis ott van,

hogy bárkinek kell, megkeresse,

akkor juttasd majd az eszembe,

akkor Uram, ha én leszek még,

vagy bárki más, – hogy emlékezzék.

NÉGY SZÖG NÉGYSZÖGÉBEN...

avagy hány szöget kellett volna rajzolnom? A kalász a termékenységre utaló jelkép, az életnek, Isten jelenlétének a kifejezője, Káin áldozati ajándéka, János evangéliumában Jézus áldozatára utal: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” Mária jelképeként a kalász a középkori Mária-kultusz idején terjedt el.
A szög, illetve a szögek az Arma Christi részei. A passióban szerepet kapott tárgyak (a kereszt, az oszlop, amelyhez Krisztust kötötték, a töviskorona, a kötél és a korbács, Veronika kendője, a létra, a kalapács, a Longinus lándzsája, a nádszálra tűzött szivacs, az ecetes vödör, stb.) tartoznak ide. A keresztény hit ezeket az eszközöket a kegyelem isteni terve részeként, a megváltás rekvizitumaiként tisztelte.
A kereszthalálról mind a négy Evangélium beszámol, egyikben sincs azonban szó a szögek számáról, legföljebb néhány utalás sejteti, hogy négy szöggel feszítették meg Jézust. (A kivégzésben részt vevő négy katona négy részre osztotta a megmaradt ruhadarabokat.) A korai kereszténység Krisztus képein általában négy szöggel, később, a reneszánsztól kezdve hárommal (a keresztbe tett lábfejeket egyetlen szöggel átütve) ábrázolták a megfeszítést.
A címnek választott idézet Paul Claudel Passiójából való:

Rab vagy uram, nem menthet senki meg már,
általütve kezed és lábad a keresztfán.
Eretnekkel, bohóccal dolgom többé nincsen,
négy szög négyszögében elég nekem az Isten.

A magyar irodalomban az Arma Christi szögei Pilinszky verseiben szikráznak legélesebben. „Szög és olaj lehetne címerem” – írja, és valóban a szög emblematikus tartalmi, s olykor szerkezeti motívuma Pilinszky költészetének. Alvó szögek - kezdi híres Négysorosát. A költő életműve alapján sejthető, hogy a Golgota homokjában hevernek ezek a szögek, sőt tudható is, mert Nemes Nagy Ágnes megkérdezte Pilinszkytől: “Azok a szegek alusznak a jéghideg éji homokban, amelyekkel majd Krisztust fölfeszítik”. A vers a kivégzés előtti éjszaka látomása, a krisztusi sors személyes átélése. A címbeli szám nem véletlen. A vers négy sora a négy szög beverésének előképe a négy golgotai pörölycsapás iszonyata.
A kalász és a szög bibliai jelképekre utaló együttese egy különös fordított emblémaként is értelmezhető, hiszen szovjet példát követve a kommunista diktatúrák a sarló-kalapács motívumot, vagyis éppen a kalász-szög pár ellentétét tették meg címereik fő motívumául.

UFF-UFF-UFF

Háromszoros uff a győztesnek: már a dakotákhoz is eljutott a hír. Extra öröm, hogy az AMI öko-grafika tantárgya mostantól az ország házában is képviselve lesz (hacsak a márc. 27-i jegyzetben ajánlott bontás vagy költözködés be nem tesz neki).

MEGHÍVÓ GÖDÖLLŐRE

A Gödöllői Új Művészet Közalapítvány meghívója április 24-én, szombaton 5 órára, a GIM-Ház kiállítótermébe Orosz István Tíz labirintus című kiállításának megnyitójára.
Köszöntőt mond Krassay László, megnyitja Gärtner Petra, zongorán közreműködik Csúr Gábor
A kiállítás június 6-ig, szombatokon és vasárnapokon kettőtől hatig lesz nyitva, de előzetes bejelentkezés alapján máskor is meg lehet nézni.
GIM-HÁZ, 2100 Gödöllő, Körösfői utca 15-17,
telefon/fax: 28/419-660, e-mail: gimhaz@invitel.hu
*
A hivatalos meghívóban ugyan nincs benne, de a kiállítás kurátora, Katona Szabó Erzsi azt ígérte, hogy lesz a megnyitón padlizsánkrém is, ha hajlandó vagyok felolvasni az új verseimből. Aki ismeri Erzsi legendás padlizsánkrémét, az sejtheti a választ. (Szerencsére Erzsi nem tudja, hogy padlizsánkrém nélkül sem lett volna reménytelen a kérés:-) Egyébként állítólag finiszsázsa is lesz a tárlatnak, amikor majd rajzfilmeket vetítenek.

UTAK

The Road. Az út. A nagy csinnadrattával beharangozott filmet a Titanic zárásaként vetítik. A fesztivál végére időzítik az Eyjafjallajökull (előbb-utóbb megtanuljuk a nevét!) kitörését is, bizonyára azért, hogy a választott mozi világvége hangulata átélhetőbb legyen. Kedvenc kulturális hírlevélíróm szófordulatát elorozva: Az útat csak akkor szabad megnézni, ha egy töltött pisztoly csövét szorítják a halántékukhoz. De inkább akkor se. Ebben a filmben ugyanis annyit fenyegetőznek a halántékhoz fogott pisztollyal, hogy egy idő után a legnaívább néző is immunissá válik az ilyesmire. Hatásvadász apokalipszis-giccs az összes ismert panel fölsorakoztatásával és kétségbeejtően primitív befejezéssel. A valóság mostanában vitathatatlanul szórakoztatóbb: egy világvégi kis vulkán fölébred, és az európai közlekedésnek (egyelőre annak, de bizonyára jön a gazdaság többi ága is) annyi. Na ki az úr? - kérdi e-mailben R. Zsófi.
Mozi helyett százszor inkább megéri ellátogatni mondjuk Hauser Bea kiállítására a Forrás Galériába, megnézni Kelle Anti munkáit a MOME tech-tea délutánján, belefeledkezni M Tóth Éva Aniráma című új rajzfilmes könyvébe, vagy ámulni Theo Jansen széllel bélelt strandbestiáin a melbourne-i AgIdeas online nézhető programjában.

EYJAFJALLAJÖKULL = ALFA JAJ LYUK JELÖL

AZ IDŐ LÁTKÉPEI (2)

Az április 12-i jegyzet folytatása

Filmjeimben, amelyeknek valódi idejük is van, olykor történelmi kérdések is fölmerülnek, s így a történelmi idő problematikája is megjelenik. Az idő lineáris áramlását próbáltam megfordítani az Ah, Amerika! című filmemben, a közelmúlt eseményeire reflektáltam a Vigyázat lépcső! című filmmel, és az idő individuális megjelenítése Az idő látképei című filmnek volt sajátja. Az idő szaggatottsága, és az erős, embléma szerű tömörítés az animációs filmtechnikára általában jellemző. Az események egymás mellett, egymással összekapcsolva történnek meg, valahogy úgy sűrítve össze az időt, ahogyan erős teleobjektív keresőjébe nézve a tér is összepréselődik, és egymás mellé kerülnek közeli és távoli dolgok. Amikor a pályát elkezdtem ugyanebben a különös idő nélküli állapotban léteztem. A történelmi múlttól mesterségesen emelt cezúrákkal igyekezték elválasztani generációmat, a történelmi jövőben pedig nem illett kételkedni. Minthogy fiatal voltam, egészséges, ezért a személyesen megélt időkoordináták sem voltak rám túl nagy hatással. Abban az időben sokan emigráltak Magyarországról. Más országba mentek lakni. Fölmerült bennem a kérdés, meg lehet-e ugyanezt az időben is tenni: más korokba plántálódni át valahogyan. Szívesen képzeltem el magamat a történelmi idő folyamatában. Reneszánsz, barokk, manierizmus….

Fiatal koromban sokat hallottam azt a kifejezést, hogy olvass a sorok között, vagy nézd meg a dolgok másik oldalát is. Nyilvánvaló volt, hogy a fontosabb műalkotásoknak több jelentése van, de legalább kettő, és még ennél is nyilvánvalóbb volt számomra, hogy az a fontosabb, amelyik nehezebben vehető észre. A kettős jelentésű képek összefüggése az idővel nyilvánvaló. Mást jelentenek, ha közelről és mást, ha távolról nézik meg őket. Ha az egyik nézet egy portré, a másik már egy tájkép. Ezekben az esetekben a néző alkotótárssá válik, neki kell megkeresni a helyes nézőpontot. Miközben ezt keresi, saját időbeli és térbeli koordinátáit is meg kell tapasztalnia. Magát is identifikálja. Ez néha nem is olyan egyszerű. Valódi három dimenziós tárgyak is jelenthetnek mást, ha máshonnan nézünk rájuk. Térbeli festményeim zöme egyúttal valódi lépcső. Ez a téri forma az ismétlődés megjelenítésével eleve az időről szól. Fokai billentyűk az idő klaviatúráján. Ugyanezt a szerepet töltik be az oszlopok, oszlopsorok is, amelyek visszatérő elemei a képeimnek, de repetitív volta miatt egyfajta idő-képlet az árnyékvetés és a tükröződés is. Ismerjük a víz és az idő folyása közti összefüggést – nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba – és természetesen a vizekben lakozó tükörképek is az idő őrizői. A tükörképektől a szimmetriákhoz már csak egy lépés kell. Többes számot használok, mert sokféle szimmetria létezik, de közös tulajdonságuk, hogy mindnyájan közvetlen rokonságban vannak az idővel.

Amikor hasonló építészeti lehetetlenségeket rajzolok, tulajdonképp olyan téri paradoxonok megjelenítésével kísérletezem, amelyek sosem függetlenek az időtől. A valóság és a képzelet egymásra épülő szintjei, egymással összefonódó különös hurkai gyakran keltik a végtelenség – vagy az időtlenség - illúzióját. Munkáim zömén – bevallom többnyire öntudatlanul – az idővel kapcsolatos képzeteim rajzi megjelenítésére tettem kísérletet. Újra és újra átlapozva, és együtt látva őket, számomra is csak így, egymásutániságuk metafizikus aurájában vált nyilvánvalóvá az idő, a láthatóvá tett idő meghatározó szerepe. Az is lehet azonban, hogy csak jobb híján hívom időnek. Azok, akik rádöbbennek, hogy Herakleitosz folyójába nézve már nem a saját tükörképük arcába tekintenek, talán melankóliának fogják nevezni, vagy a geometria enigmatikus szomorúságának, a szimmetriák fenséges társtalanságának, a tükörképekben lakozó örök kétségnek, vagy észreveszik a perspektívák reménytelen, plátói kapcsolatát a végtelennel.
Miközben saját munkáim és az idő összefüggéseit kerestem, nekem is szembesülnöm kellett az augustinusi dilemmával: mi az idő? Ha nem kérdezik, pontosan tudom, hogy micsoda, de ha el kell mondanom, képtelen lennék rá. Képzőművész vagyok, tehát ha szóban nem megy, megpróbálhatom lerajzolni. Az alábbi grafikával erre tettem kísérletet. Azt szerettem volna megjeleníteni, hogy az emberi test alig érzékelhető ritmusai, a pulzuson tapintható véráram lüktetése, és a csillagrendszerek bonyolult képletekkel leírható mozgásai ugyanahhoz a mércéhez igazodnak. Igen, most már sejtem, hogy más szót is használhattam volna az idő helyett, csak hát vannak olyan nevek, amelyeket hagyományosan tilos szájunkra venni, s az írásban is jobb, ha kipontozunk …