FJODOR MIHAJLOVICS BÁZELBEN

Boldogan írom le, hogy Jurij Pavlovics Guszev elkezdte lefordítani A követ és a fáraó című könyvemet, amelybe már újabb „felfedezéseimet” is beépítettem. A könyvnek van néhány orosz vonatkozása is. A legelső bekezdésben megjelenik például Dosztojevszkij. „Ott állok a nagy kép mellett, olyan közel hajolok hozzá, amennyire csak bírok, át az alacsony kordon fölött, az arcom szinte súrolja a festéket. Dosztojevszkij jut eszembe, ő is attól félt, hogy majd ráförmednek. Történetesen az is egy Holbein-festmény volt. amelyet nézett. 1867. augusztus 12-e, fülledt nyári délután a bázeli múzeumban. »Fjodor Mihajlovics egy székre állt, hogy jobban lássa A halott Krisztust. Tizenöt-húsz percig nézte, teljesen mozdulatlanul. Aggódtam, hogy ezért meg fogják büntetni, mert itt mindenért büntetés jár« – írja memoárjában a felesége. Hiába, szorongásainkat, a kelet-európai kisebbségi érzést nem lehet otthon hagynunk, majd’ másfél század múltán sem lehet.”
Jurij természetesen megkereste a feleség memoárját, azt, amelyben szó sincs arról, hogy székre állt volna Dosztojevszkij. Én viszont megkerestem egy korabeli fotót, amelyet itt láthattok, és számomra világos, hogy ha jól akarta látni a festményt, föl kellett állnia arra a székre.  És szeretném hinni, hogy föl is állt. Később Jurij írt, hogy megtalálta Dosztojevszkaja másik memoárját - kettőt írt ugyanis az özvegy - és a másikban ott a szék. Már előre élvezem, hány izgalmas e-mailt fogunk váltani hasonló fontos – és fontatlan – kérdésekről.

Mellesleg a Magyarországon épp 15 éve megjelent könyv már csak antikváriumban érhető el (legutóbb 29 ezer forintért láttam). 

Na igen, ezt már az AI csinálta, igaz többször átdolgoztattam a képet, mire olyan lett, ahogy elképzeltem.