Kruppa Zoli, ma ötven éves barátom (Isten éltesse!) sütötte
a mellékelt fényképen megörökített (a valóságban viszont megsemmisített, vagyis
jóízűen elfogyasztott) ételkölteményt. Az esemény Zoltán lakóhelyén, Amszterdamban
történt, vagyis a H duplán funkcionált: Hollandia és Hungária. Hogy a nagy H
másról is szól, arra egy korábbi írásom és rajzom idemásolásával utalok.
I have drawn the capital letter “H”, the first letter
of the name of my homeland,
its internationally known symbol in the logo you can
see here above these brief comments.
Optical illusion, impossible object - these are the
phrases people tend to use referring to strange figures like this, or we can
simply say that the designer having drawn the letter “H” is aiming at cheating,
leading the viewer by the nose.
As it happens the words for “advertisement” and “lie”
also begin with the letter “h” in Hungarian and it is hardly by chance that I
mention the notion of telling a lie when writing about advertising graphics.
There is no use to be euphemistic: advertisements show certain things more
beautiful, more desirable than they really are - in other words: spectators are
lead astray. I admit this is a rather serious dilemma of a profession, of a
field of art - but in the meantime a possible solution also comes to my mind:
what if the designer makes it clear right from the very beginning that we step
into the world of illusions, what if he calls the attention to the fact that
the viewer should expect being mislead by a simple visual paradox already in
the heading. Can it offer a solution of the problem? When I have drawn the
above seen letter “H” as an impossible object, I did hope everybody would
understand my intention, the intention of a Hungarian designer at the end of
the 20th century who does not tell the truth just in order to be
caught in the act.
2 megjegyzés:
Ezt az ételt egy kicsit magam kísérleteztem ki, bár tulajdonképpen semmi igazán új nincs benne; zöldségek (padlizsán, cukkini, paprika, hagyma, fokhagyma és tulajdonképpen bármilyen éppen szezonális finomság, ami illeszkedik a kicsit mediterrán jellegbe), bárányhús, fetasajt. Fűszerezésként oregano, bazsalikom és rozmaring. Mindezt egy tésztadekoráció fedi le, amit az aktuális vendég tiszteletére lehet alakítani.
Így történt ez azon a kissé hűvös januári estén is, mikor Orosz Istvánt volt alkalmam vendégül látni.
István első kérdése az volt, miután elismerően szólt a díszítésről és megkóstolta, hogy pontosan mi is ennek az ételnek a neve?
Mire azt válaszoltam, hogy neve az éppen nincs, mert egyrészt én találtam ki, másrészt meg mindig kicsit másként csinálom...
erre megragadta az alkalmat, engedélyt kért, hogy ő nevezhesse el az ételt, ami a 'keresztség'ben az UTISZ nevet kapta.
Nyilván a blog olvasóinak már nem kell elmagyarázni, hogy ez mit jelent...
Nekem annyira megtetszett a mögé szőtt történet, hogy azóta is bárkinek készítem, elmondom a névadás történetét is.
Hozzátéve azt is, hogy ezzel István a képzőművészeti, filmes, írói, költői, sakkozói, művészettörténész és számtalan egyéb kvalitásai mellé a gasztronómiába is beírta a nevét 🙂
UTISZ recept.
Hozzávalók: Padlizsán, krumpli, cukkini, paradicsom, paprika, hagyma, fokhagyma, póréhagyma, gomba - a zöldségeket ízlés szerint lehet változtani, vagy elhagyni. Bárányhús, fetasajt, hájas tészta levelek, só, bors, oregano, bazsalikom, rozmaring.
A zöldségeket 'rusztikusan' felkockázzuk, olajon kicsit előpároljuk.
A húst csíkokra vágjuk, serpenyőben kérget sütünk rá, hozzádobjuk a züldfúszereket és a fetasajtot.
Az egészet összerázzuk a zöldségekkel és egy mélyebb tepsibe tesszük, a tetejére illesztjük a tésztalapot, a kimaradó tésztával dekoráljuk.
Sütőben 150 fokon kb fél órát (ameddig a tészta aranybarna lesz) sütjük.
Az UTISZ történettel tálaljuk, megemlékezve Orosz Istvánról :-)
Megjegyzés küldése