RAJZOLNI SZABAD?

Közhely, hogy véget ért egy korszak. De most tényleg. Az, hogy grafikus lettem (na jó, Bruno papájának is volt benne része … meg is írom majd egyszer), a Lúdas Matyi miatt van. Kecskeméten, a szomszéd utcában lakott Mariska néni és Ambrus bácsi, nekik járt az újság, s hogy a felnőttek komoly beszélgetését ne zavarjam,  egész évfolyamokat  lapozhattam át. Az olvasás még csak szótagolva ment és főleg a képaláírásokra korlátozódott, de a rajzolók nevére máig emlékszem:  Szűr Szabó József, Schwott Lajos, Endrődi István, Kassowitz Félix, Balázs-Piri Balázs, Várnai György, Hegedűs István (Hihi), Sajdik Ferenc, Brenner György, és a Kaján;  Kaján Tibor. Sok éve, a könyvhéten láttam, épp megjelent valami könyvem, mély lélegzetet vettem és megszólítottam, megajándékozhatnám-e egy példánnyal. Meglepett, hogy tudja, ki vagyok, de még inkább, hogy kisvártatva ő jött oda hozzám: megvásárolta egy saját könyvét, hogy ő is megajándékozhasson: Orosz István barátomnak nagy örömmel dedikálom – írta a címoldalra.  Leültünk a Gerbeaud teraszán kávézni. Az volt a leghosszabb beszélgetésünk. Szellemes volt, bölcs és tapintatos. Nem találkoztunk sűrűn később sem, de távoli jelzései azért el-elértek. Öt éve, a kilencvenedik születésnapján ott toporogtam én is az Örs vezér téren, lakótelepi ablaka alatt, az éljenző barátok, ismerősök, kollégák között. Vajda Béci barátomnak említettem, hogy megyek megtapsolni a Kajánt, s Béci már vette is a kabátját: oda ő is velem tart (utolsó közös kirándulásunk volt). Ahhoz sokan voltunk, hogy a lakásba bemenjünk, Tibor inkább átjött velünk az áruház kávézójába, s angyali türelemmel vette tudomásul, amikor a biztonsági emberek ráförmedtek a fényképező kollégákra. Tilos a Sugár teljes területén – szajkózták. És rajzolni esetleg … azt ugye szabad – kérdezte mosolyogva. Rajzolni? A kérdés értelmezhetetlen volt, mert rajzolás nevű renitencia nem szerepelt a sillabuszban.  Ja, rajzoljanak csak, jött a távoli utasítás a walkie-talkie-n.  Derűsen emelte föl a mutatóujját Tibor: Rajzolni? Uraim, rajzolni, azt még lehet!

 (A fenti kép egy papírzászló, sok példányban létezett, ezeket lobogtattuk Tibor ablaka alatt. Néhány ünneplővel alá is írattam. Ott van rajta Vajda Béci, Tettamanti Béla aláírása, ha jól látom, Kemény Gyurié is, és persze Kajáné... máig pirulok belé...)