A nevem Bruno. Később ugyan más nevet kapok, de
akkoriban határozottan emlékszem, kizárólag Brunónak szólítottak. Többször
megnézték a Biciklitolvajokat, anyu olykor külön is beült az Árpád Moziba (vagy
a Városi lett volna az is?), mert pont olyan gyereket akart magának, mint a
filmbeli kisfiú. Már fölsős leszek, de a hajamat még mindig Brunósra fésüli
vizes fésűvel, hogy megálljon. (...)
Hó van akkor is, amikor megjön Góliát; kásás,
piszkos, latyakos. Robinzon és Némó kapitány világát már ismerem, de a
preparált óriásbálna más. A Don-kanyar elején parkol le a tréler. A
Nagytemplomtól az egykori Rudolf laktanya irányába húzódó apróházas városrész
kanyargó főcsapását nevezik így. A konflisok közt vacognak a sorállók. Pár
lépcső a bejárat, ami a cet szája, és jókora kört megtéve ugyanott kell
kijönni. Mint egy hall, táncolni is lehet benne; anyu hallnak hívja az ilyen
nagy termeket, elmagyarázva, hogy a hall más, mint a hal, hallom ugye a
különbséget, ráadásul a bálna, noha vízben él, nem is hal, hanem igazi állat,
még ha történetesen meg is van halva, de mindegy, ha jól tanulok, majd
megértem, fussunk inkább, mert tényleg egyre hidegebb van. És futunk, csúszunk,
pocsolyákat ugrunk át, harisnyánk a cserépkályhára tapasztva szárad meg. (...)
A születésnapjaimon persze szó sincs lobogókról,
az anyuén viszont kokárdát is szabad kötni: Március 15. Állítólag a Nicsovics
nagypapa érdeme, ő vette rá a szegedi bábaasszonyt, hogy 14 helyett inkább
Petőfi napja kerüljön az anyakönyvbe. Ki is nyomom a mellem, vedd észre,
drágalátos miniszterelnök, hogy ez nem az az átlagos masni, amit a többi
díszember visel. Olvasd csak: ANYU, ha kérdeznéd, akkor persze elmondanám, hogy
ott ül az üvegkalickás korona mellett (köszönöm Istvánfi Gyula, hogy helyet
cseréltél vele), nagyothalló készüléke ugyan bele-belesípol a ceremóniába, de
nézd el, ez az ő ünnepe is, sőt az övé igazán. (...)
(Három anyáknapi bekezdés a Szülőföld című
írásból; a Kortársban jön majd le az egész hamarosan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése