2016. május 18., szerda

RAJZOLNI SZABAD?




Közhely, hogy véget ért egy korszak. De most tényleg. Az, hogy grafikus lettem (na jó, Bruno papájának is volt benne része … meg is írom majd egyszer), a Lúdas Matyi miatt van. Kecskeméten, a szomszéd utcában lakott Mariska néni és Ambrus bácsi, nekik járt az újság, s hogy a felnőttek komoly beszélgetését ne zavarjam,  egész évfolyamokat  lapozhattam át. Az olvasás még csak szótagolva ment és főleg a képaláírásokra korlátozódott, de a rajzolók nevére máig emlékszem:  Szűr Szabó József, Schwott Lajos, Endrődi István, Kassowitz Félix, Balázs-Piri Balázs, Várnai György, Hegedűs István (Hihi), Sajdik Ferenc, Brenner György, és a Kaján;  Kaján Tibor. Sok éve, a könyvhéten láttam, épp megjelent valami könyvem, mély lélegzetet vettem és megszólítottam, megajándékozhatnám-e egy példánnyal. Meglepett, hogy tudja, ki vagyok, de még inkább, hogy kisvártatva ő jött oda hozzám: megvásárolta egy saját könyvét, hogy ő is megajándékozhasson: Orosz István barátomnak nagy örömmel dedikálom – írta a címoldalra.  Leültünk a Gerbeaud teraszán kávézni. Az volt a leghosszabb beszélgetésünk. Szellemes volt, bölcs és tapintatos. Nem találkoztunk sűrűn később sem, de távoli jelzései azért el-elértek. Öt éve, akilencvenedik születésnapján ott toporogtam én is az Örs vezér téren, lakótelepi ablaka alatt, az éljenző barátok, ismerősök, kollégák között. Vajda Béci barátomnak említettem, hogy megyek megtapsolni a Kajánt, s Béci már vette is a kabátját: oda ő is velem tart (utolsó közös kirándulásunk volt). Ahhoz sokan voltunk, hogy a lakásba bemenjünk, Tibor inkább átjött velünk az áruház kávézójába s angyali türelemmel vette tudomásul, hogy a biztonsági emberek ráförmednek a fényképező kollégákra. Tilos a Sugár teljes területén – szajkózták. De rajzolni esetleg … azt ugye szabad – kérdezte mosolyogva. Rajzolni? A kérdés értelmezhetetlen volt, mert rajzolás nevű renitencia nem szerepelt a sillabuszban.  Ja, rajzoljanak csak, jött a távoli utasítás a walkie-talkien.  Derűsen emelte föl a mutatóujját Tibor: Rajzolni? Uraim, rajzolni, azt még lehet!

2 megjegyzés:

fefe írta...

Mindig is ilyen angyali pasas volt!
Nagyon szép történet :-)

Lenke Farkasné Tompa írta...


Meghatódtam a nagyszüleimre való megemlékezéstől!