2016. április 30., szombat

FÉNYES-NAP




Anyák napi sírrendezés Kecskeméten, utána Andi meghív egy fagyira (pisztácia – mák), én pedig cserébe' megmutatom neki Baska Jóska mozaikját a felújított moziban (most épp színház), és mert a szomszéd utcában van, azt is, hol született Fényes Adolf. A koincidencia minősített esete: az emléktábla szerint, épp most van a születésnapja. A száznegyvenkilencedik. A tábla alatt ugyan három koszorúkampó is van, de mind a három üres. Vajon a város híres író és zenész fiával megeshetne-e ilyen? Na ja, morfondírozunk, nyomják a képzőművészeket, mindig is így volt (egyébre gondolni sem merünk, vagy inkább nem akarunk), veszünk hát egy csokrot, olyat, ami Andi szerint tökéletesen utánozza a művész színvilágát és feltornázzuk a középső akasztóra. Két helyes járókelő ajánlkozik, hogy lefényképezik az eseményt, én meg megírom Utisznak, csak azért, hogy a levél mellé tehessem kedvenc Fényes-csendéletemet és emlékezhessem a Czollner téri rajzszakkörre (60-as évek), ahol mindenki tudta, hogy hol áll „az alföldi táj és dolgos népe nagy festőjének” a szülőháza. (Ha valaki még most is tudja, írja meg,  cím: Utisz Blog.)

1 megjegyzés:

István Orosz írta...

Fényes Adolfot a Tanácsköztársaság idején beválasztották a Kommunista Művészek Végrehajtó Bizottságába, sőt főiskolai katedrát is kapott, csakhogy mire elkezdődött volna a tanítás, véget ért a proletárdiktatúra. Ez persze nem lehet komoly érv Fényes ellen, hisz a város zenei nagysága, Kodály is exponálta magát a Tanácsköztársaság alatt. Ő a zenei direktórium tagja lett, meg is hurcolták 19 után, fegyelmi vizsgálat folyt ellene, ráadásul a Zeneakadémiáról is kitették.