997 ÓRA ODAÁT

– Akár 1000 órát! Áll az alku? – Rendben, megegyeztünk. Az előzmény az volt, hogy valami grafikát vásárolt volna, el is jött, kiválasztotta, én meg készülvén épp egy kiállításra, azt ajánlottam, hogy fizetség gyanánt énekeljen egy kicsit a megnyitón, s persze kísérje magát azzal a legendás kobozzal, amiről a nevét kapta (ha jól emlékszem, Buda Feri volt a keresztapa). Az ezer órát ő ajánlotta, én meg naná, hogy elfogadtam. Eljött énekelt, megtette később is, de azért az ezer órától messze vagyunk. Tartozik kb. 997-tel, és akkor még nagyvonalúan számoltam. Éppen egy új kiállításra készülök, csütörtökön nyílik, igaz, a világ másik végén, Mexikóban lesz (Guadalajara, Av. Juárez 638, este 8, ha valaki véletlenül arra járna…), már megérkeztem, a jet lag miatt nem tudok aludni, itt sötét éjszaka van, otthon fényes nappal, kinyitom a computert, olvasom, hogy meghalt. Tamás! Tudom, hosszú betegség, várható volt, utoljára már úgy szorítottuk meg egymást, hogy talán utoljára…. mégis nagyon szíven üt. Édes barátom, azért ne hidd, hogy megúszod! Odaát időmilliomosok leszünk. 997 óra az örökléthez képest potomság. Jövök és behajtom. Ölellek. Béke!