NG

BarlaNG, bolyoNGó gyertyaláNG,
üzeNGet a reNGeteg teNGer:
pillaNGók aNGyala eNGedj,

eNGedj el riNGató katángNG!

NG.szellemét akartam megidézni ezzel a naivnak tetsző ráolvasással, tőle véve kölcsön a mágiát, az Öröknyár… módszerét. Abban az „elhíresült versben” (ahogy ironikusan emlegette) a mártír miniszterelnök monogramja volt elrejtve. A hűség emblémái voltak azok a cenzor-dühítő, rendszer-döntögető infinitívuszok: hűség a forradalomhoz, ’56-hoz, októberhez. Kell-e mondanom, mennyire megindított, amikor egy nevemre költött hasonló technikájú, akrosztichonos versben engem is október gyermekeként aposztrofálva maga mellé emelt. Én persze inkább a képzőművészetben igyekeztem valami hasonlót művelni, második üzenetet rejteni a képbe, a grafikai lapba, és hinni, lesz, aki észreveszi majd, hogy az a nehezebben megtalálható pótjelentés fontosabb, mint a nyilvánvalónak tetsző primer tartalom. Lehet, ezeket a rokon szándékokat látva bízta rám NG versei illusztrálását, könyvcímlapjainak rajzolását, megsejtve talán, ám korántsem bánva, hogy a versek mellett majd a rajzok is betiltatnak olykor.
(NG épp öt éve halt meg.)