RÉGI ... ÍGÉR

 

Összekócolt évszakok közt

elodázott életekben

napszúrásos holdkórosként

topogsz egy járókeretben,

múltjaidból felöklendvén

kásás éjszakák alól

álmodatlan álmok érnek

megfejtetlenül utol,

elfeledett teraszokon

régi labdapattogás

kardiogramjába rajzolt

alvajáró hasonmás,

majdnem emlékszel ki voltál,

nyelveden van már neve,

hínárba nyújtóz a lábad,

nincs az éjnek feneke,

széllapozta albumoknak

vízfoltos rézkarcai

ottfeledett kézfejeden

kezdenek átlátszani,

Hullámokra írt szavakban

minden betű megmarad,

visszafelé olvasva, hogy

régi s ígér, ugyanaz.

(Egy rég elfelejtett versike,  mindkét kötetből kimaradt, véletlenül találtam rá, nehéz elhinni: a computerben.)