2011. július 10., vasárnap

VAKSZIMULTÁN


Vesztesz és nyersz, tükörben alszol,
véget nem érő vakszimultán.
Túl minden földrajzatlaszon
ki tartja számon, hogy ki voltál?

Ki tudja, hogy kerülsz ide,
s miféle szállodába zár,
s micsoda vesztegzár alatt,
ki elől rejteget a nyár?

A térítők, a trópusok,
és lombos, lomha, napszúrásos
fellegek döntenek hanyatt
az ólmos hályogszín nyugágyhoz.

Mily kőlapokból és milyen
Körmöket, ajkat és csigát
olvaszt elő e fénytörés,
S mily hajat, minő éjszakát?

S honnan ez az ismerős dallam,
s mért érzed mégis, hogy ma más
e fölpolcozott párnasorra
odakészített zuhanás?

Emlékszik-e itt valaki,
valaki még a szobaszámra,
s a folyosókon bujdosó,
az alvajáró óceánra,

a leeresztett zsalukon,
ahogyan a gyíkok szaladnak,
tudja-e nevét valaki,
e földnyelvnek s e partszakasznak?

S ingek, vállfák közt lesz-e, ki
keresni fogja névjegyed,
egy szám vagy cím után kutat,
hogy értesítést küldjenek.

Nincsenek megjegyzések: