A FÜREDI KIÁLLÍTÁSRÓL

 

MILYEN LETT O. I. KIÁLLÍTÁSA?

Török Andrásnak a füredi kiállítás kurátorának beszámolója a Vademecum Hírlevélben.

Milyen lett Orosz István kiállítása?
 
Saját portékát dicsérni a legnagyobb illetlenség, most mégis megteszem. Március 22-én megnyílt Orosz István kiállítása a balatonfüredi Vaszary Galériában. Persze, csak nagyon kis részben saját a portéka, a kurátor teljesítménye talán, ha 5-10 százalékot tud hozzáadni a művészéhez. Különösen, ha a művésztől származott az alapötlet: ne időrendben, hanem motívum, illetve műfaj szerint csoportosítsuk a műveket.
Balatonfürednek nem csak a kulturális programja, de intézményrendszere is gazdag. A Vaszary Galéria egy FüredKult nevű ernyőintézmény tagja, ha jól számoltam, tizenegy kisebb-nagyobb intézmény tartozik ide. S bár a szállingózó hírek szerint 2025-ben a 14 ezer lakosú városnak 400 millió forint szolidaritási adót kell befizetnie, egyiket sem akarják bezárni, legalább is eddig nem hallani ilyesmiről.
Azért is jó lett a kiállítás, mert ez a fajta művészet pontosan ide való, Vaszary Kolos egykori nyári pihenővillájába. A művek és a helyiségek mérete éppen jól illenek egymáshoz. 5-15 mű termenként. (Lehetetlen tárgyak, paradoxonok, kettős jelentésű képek.) Akinek van türelme ilyesmihez, az kölcsön nagyítóval is bogarászhatja a rézmetszeteket.
Ahogy végighaladunk a földszinten, egyszer csak beszűkül a tér, majd egy másik épületszárnyba vezető átjáró után ismét kitágul – két teremben a művész plakátjaiból tekinthető meg bő válogatás. A legfeltűnőbb helyen leghíresebb műve, a Távárisi kányec plakát kapott helyet, amely a művész szerint már mindenkinek a könyökén jön ki...
A tárlatvezetésén István hosszan mesélt az In Memoriam Ivan Razin című plakátjáról, amely a kis nyelveket ellehetetlenítő orosz nyelvtörvény (bizony, ilyen is volt!) ellen tiltakozó, udmurt anyanyelvű filozófus és aktivista Razin emlékére készült. Ő 2019-ben Izsevszkben, az udmurt fővárosban a nyelvtörvény elleni tiltakozásképpen felgyújtotta magát, így halt meg.
Az emeletre érve egy hosszú életrajz fogad minket – ebben olyan frivol elemek is szerepelnek, mint hogy mikor kezdett a művész bajusza kinőni, mikor találkozott első ízben Török Andrással, mikor lett gólkirály a Nagy Gáspár Labdarúgó Emléktornán stb. Ide, az emeletre kerültek a művész ínyenceknek való alkotásai. Itt van a rinocérosz-terem, benne az egészen különleges Lisszaboni teknő című szoborszerű alkotással. Az anamorfózis teremben olyan grafikákat láthatunk, amelyek igazi jelentésüket csak egy rájuk helyezett krómhenger palástján nyerik el. Itt veszhetünk el a tükörlabirintusban, amelyben két tucat kettős jelentésű koponya között bolyonghatunk. A vetítőteremben pedig Orosz István rajzfilmjeit láthatjuk végtelenítve, köztük két fontosabb portréfilmmel. És van egy olvasósarok, ott átlapozhatók Orosz István verses-, novellás-, esszékötetei és két eddigi regénye is. A kiállításon a művész összesen 219 grafikai alkotása, 10 rajzfilmje és 20 könyve szerepel. Száznál több (!) eddigi egyéni kiállítása közül, ez az egyik legalaposabb válogatás.
A megnyitó igazi társasági esemény volt. A Széchenyi Terem zsúfolásig megtelt, hátul is sokan álltak. Számos budapesti ismerőst is üdvözölhettem a vendégek között. Az egykori szabványügyi főembert, a félig visszavonult filmproducert, bankszakember-szállodás házaspárt, híres webdesignert és másokat. De a sok helyi csillogó szempár volt a legmeghatóbb.
Orosz István (művésznevén Útisz) társadalmi értelemben mindent elért szakmájában. Beválasztotta tagjai közé a Széchenyi Akadémia (1996) és a Magyar Művészeti Akadémia (2001), a Nemzet Művésze lett 2018-ban. Nem is tudok hirtelenjében olyan díjat, amelyet meg ne kapott volna. Fiatal korában egy évben ítélték neki oda a Munkácsy- és a Balázs Béla-díjat (persze az adott évben csak az egyiket vehette át, a másikat két év múlva). Kossuth-díjat is kapott (2011). Mindezt csak azért sorolom, mert magyarázatra szorul, hogy az utca embere még mindig nem ismeri eléggé a nevét. Ebben alighanem a képzőművészet mostoha magyarországi sorsa a ludas. Mindenesetre Orosz István rajongóinak köre lassan, de biztosan növekszik. Legyen valakinek bármilyen kevés affinitása a képzőművészethez, amennyiben közel megy Orosz István műveihez, nagy valószínűséggel rabul ejtik a képei, a tárgyai és filmjei egyaránt. És ehhez biztosan hozzájárul ez a mostani balatonfüredi kiállítás is.
(Nyitva hétfő kivételével június 22-ig.)

KÉSZÜL...

 
... sőt már a molinó is a helyére került. Kösz a fotókért Török Andrásnak. Szombaton nyílik....

MEGHÍVÓ FÜREDRE: MÁRCIUS 22.

 

ANYU 100

 

Ma, március 15-én lenne épp száz éves az anyu.

HALÁLOM ESETÉN ELÉGETENDŐ!

 

A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában őrzött írói naplókból rendezett „Halálom esetén elégetendő!” című kiállítás részeként naplókról szóló interjúkat is készítettek a múzeum médiatárának munkatársai. Az egyik teremben álló televízión az az interjú is fut, amelyben apám naplóiról, illetve a naplók nyomán készített Apakönyvről beszélek Tóth Szabinának. A kiállítás augusztus 31-ig lesz nyitva. 

42 ÉVES A NAGY UTAZÁS

 

1983 nyarán haza, azaz Lengyelországba látogatott II. János Pál, pápa. A Jaruzelski-féle szükségállapot ideje volt, a betiltott Szolidaritásé, a statáriumé. Hogy megakadályozzák a környező országokból induló hívők odaáramlását, hermetikusan le lett zárva Lengyelország, olyannyira hogy a szovjet blokk országaiból a légy sem repülhetett át. Magyarországról még Csehszlovákiába sem lehetett átlépni. Marici azonban, aki a Siótúr vezetője, Dániel Feri, dramaturg barátom felesége volt, pecsétes papírokkal igazolta, hogy négyünknek: Haris Lacinak, Berecz Andrásnak, Dózsa Tamásnak és nekem egy filmes produkció kapcsán halaszthatatlanul egy bielsko-białai stúdióba kell autóznunk. Még a népgazdasági érdek, a baráti együttműködés, illetve a szocialista kultúra szavakat is sikerült belefoglalnia a többnyelvű okiratba, amelyre minden határon további pecsétek kerültek. Megraktuk Laci Skodáját filmesdobozokkal (amelyekben ugyan film helyett szendvicsek lapultak), Tamásnak (ő volt a legnagyobb) a derekára tekertünk egy nemzetiszín zászlót, és el is jutottunk Częstochowába, a Fekete Madonna városába, továbbá Varsóba és Krakkóba. Az alábbi vers harminc évvel a Nagy Utazás után íródott, ma este pedig Laci lakásán újra összejött a Nagy Csapat, hogy megnézzük végre a házigazda immár 42 éves diáit.

Három pápista meg egy zöld-

fülű, eltévedt kósza eretnek,

ez vagyok én (de igyekszem),

s amazok fölváltva szeretnek.

 

Az ács fia végül is érted

éppúgy…, és elmagyarázzák;

nagy, puha felhők dőlnek a szélnek

s köztük menetelnek a nyárfák.

 

Roadmovie, nyár és nyolcvanhárom;

Tamásra tekertük a zászlót,

András fütyörészte a ritmust,

s Haris is bemagolta a pár szót:

 

anyanyelvén nógatni a kisbuszt;

Skoda volt, ó, nincs az a szín már,

útközbe’ bedöglött néha,

Bielskonál és/vagy Białánál.

 

Adtunk koronát zlotyiért és

beherovkát poharaztunk sörrel

s lepecsételtettük a passzust

már minden cseh határőrrel.

 

Volt, hogy hálózsákban aludtunk,

Częstochowába’ panelbe’,

mindenhol akadt egy lengyel, a buszt,

aki úgyis hitelbe szerelte.

 

Varsó: egy kirugott dramaturg

konyhájában tunkoltuk a lábost,

később láttuk a filmhiradóban,

egy tábla alatt ült: Solidarność.

 

Hoztunk friss szamizdatokat

hűtőtáskába pakolva,

szendvicsek és filmdobozok közt

(ORWO, kifakult pár év múlva).

 

Krakkóban megnéztük a férfit:

Szentatya, mondták mosolyogva,

színrül-színre láttuk, Laci meg,

ahogy az objektívje mutatta.

 

Hazaút, kerek ostya az égen,

alkonyi lassú leblende.

Mért azzal jössz: lehetett volna?,

mondd inkább azt, hogy lehetne.

        Illegális vállalkozásunk persze nem maradt titokban, de talán a Pannónia Filmstúdiót jellemző liberálisabb viszonyoknak köszönhetően minimális büntetést kaptunk; pontosabban kapott Haris Laci, aki a stúdió fotósa volt, s akinek a párttitkár megtiltotta, hogy az eset után a cég fényképezőgépét az épületből – pláne az országból – kivigye. Alighanem a következmények közé sorolható az is, hogy Balázs Béla-díjra történő fölterjesztésemet éveken keresztül visszadobta a kulturális minisztérium (megható volt, hogy az egyik visszautasítás után az egyébként harcosan kemény Macskássy Kati, aki a szövetség animációs szekcióját vezette, elsírta magát), sőt rendezői kinevezésemre is csak a rendszerváltás évében üttetett rá a pecsét.