Milyen lett Orosz István kiállítása?
Saját portékát dicsérni a legnagyobb illetlenség, most mégis megteszem. Március 22-én megnyílt Orosz István kiállítása a balatonfüredi Vaszary Galériában. Persze, csak nagyon kis részben saját a portéka, a kurátor teljesítménye talán, ha 5-10 százalékot tud hozzáadni a művészéhez. Különösen, ha a művésztől származott az alapötlet: ne időrendben, hanem motívum, illetve műfaj szerint csoportosítsuk a műveket.
Balatonfürednek nem csak a kulturális programja, de intézményrendszere is gazdag. A Vaszary Galéria egy FüredKult nevű ernyőintézmény tagja, ha jól számoltam, tizenegy kisebb-nagyobb intézmény tartozik ide. S bár a szállingózó hírek szerint 2025-ben a 14 ezer lakosú városnak 400 millió forint szolidaritási adót kell befizetnie, egyiket sem akarják bezárni, legalább is eddig nem hallani ilyesmiről.
Azért is jó lett a kiállítás, mert ez a fajta művészet pontosan ide való, Vaszary Kolos egykori nyári pihenővillájába. A művek és a helyiségek mérete éppen jól illenek egymáshoz. 5-15 mű termenként. (Lehetetlen tárgyak, paradoxonok, kettős jelentésű képek.) Akinek van türelme ilyesmihez, az kölcsön nagyítóval is bogarászhatja a rézmetszeteket.
Ahogy végighaladunk a földszinten, egyszer csak beszűkül a tér, majd egy másik épületszárnyba vezető átjáró után ismét kitágul – két teremben a művész plakátjaiból tekinthető meg bő válogatás. A legfeltűnőbb helyen leghíresebb műve, a Távárisi kányec plakát kapott helyet, amely a művész szerint már mindenkinek a könyökén jön ki...
A tárlatvezetésén István hosszan mesélt az In Memoriam Ivan Razin című plakátjáról, amely a kis nyelveket ellehetetlenítő orosz nyelvtörvény (bizony, ilyen is volt!) ellen tiltakozó, udmurt anyanyelvű filozófus és aktivista Razin emlékére készült. Ő 2019-ben Izsevszkben, az udmurt fővárosban a nyelvtörvény elleni tiltakozásképpen felgyújtotta magát, így halt meg.
Az emeletre érve egy hosszú életrajz fogad minket – ebben olyan frivol elemek is szerepelnek, mint hogy mikor kezdett a művész bajusza kinőni, mikor találkozott első ízben Török Andrással, mikor lett gólkirály a Nagy Gáspár Labdarúgó Emléktornán stb. Ide, az emeletre kerültek a művész ínyenceknek való alkotásai. Itt van a rinocérosz-terem, benne az egészen különleges Lisszaboni teknő című szoborszerű alkotással. Az anamorfózis teremben olyan grafikákat láthatunk, amelyek igazi jelentésüket csak egy rájuk helyezett krómhenger palástján nyerik el. Itt veszhetünk el a tükörlabirintusban, amelyben két tucat kettős jelentésű koponya között bolyonghatunk. A vetítőteremben pedig Orosz István rajzfilmjeit láthatjuk végtelenítve, köztük két fontosabb portréfilmmel. És van egy olvasósarok, ott átlapozhatók Orosz István verses-, novellás-, esszékötetei és két eddigi regénye is. A kiállításon a művész összesen 219 grafikai alkotása, 10 rajzfilmje és 20 könyve szerepel. Száznál több (!) eddigi egyéni kiállítása közül, ez az egyik legalaposabb válogatás.
A megnyitó igazi társasági esemény volt. A Széchenyi Terem zsúfolásig megtelt, hátul is sokan álltak. Számos budapesti ismerőst is üdvözölhettem a vendégek között. Az egykori szabványügyi főembert, a félig visszavonult filmproducert, bankszakember-szállodás házaspárt, híres webdesignert és másokat. De a sok helyi csillogó szempár volt a legmeghatóbb.
Orosz István (művésznevén Útisz) társadalmi értelemben mindent elért szakmájában. Beválasztotta tagjai közé a Széchenyi Akadémia (1996) és a Magyar Művészeti Akadémia (2001), a Nemzet Művésze lett 2018-ban. Nem is tudok hirtelenjében olyan díjat, amelyet meg ne kapott volna. Fiatal korában egy évben ítélték neki oda a Munkácsy- és a Balázs Béla-díjat (persze az adott évben csak az egyiket vehette át, a másikat két év múlva). Kossuth-díjat is kapott (2011). Mindezt csak azért sorolom, mert magyarázatra szorul, hogy az utca embere még mindig nem ismeri eléggé a nevét. Ebben alighanem a képzőművészet mostoha magyarországi sorsa a ludas. Mindenesetre Orosz István rajongóinak köre lassan, de biztosan növekszik. Legyen valakinek bármilyen kevés affinitása a képzőművészethez, amennyiben közel megy Orosz István műveihez, nagy valószínűséggel rabul ejtik a képei, a tárgyai és filmjei egyaránt. És ehhez biztosan hozzájárul ez a mostani balatonfüredi kiállítás is.
(Nyitva hétfő kivételével június 22-ig.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése