2015. augusztus 24., hétfő

ÖRÖMÓDA


Örömszárnyon örömangyal örömhírrel köszön be:
Freude, schöner Götterfunken…, megértünk az örömre. 
Galaktikus méretekben árad szét, mint valami  
organikus örömbumm vagy nagy örömcunami.
Örömteli látni, ahogy a világot az öröm 
működteti forgatván a mennyei örömkörön. 
Örömóceánba ömlik örömpatak s örömér,
és minden lényt minden percben új és újabb öröm ér.  
Örömtűzből örömtűzvész, örömvízből örömár,
a gátakat átszakítva hömpölyög az öröm már.
Örömreggel, örömdél és petárdás örömest,
örülünk, hogy velünk örvendsz te is szíves-örömest.
Öröm látni: együtt örül örömelvtárs, örömúr,
örömkakas kukorít és kincset örömdisznó túr.
Örömatya örömarcán örömkönyű görgedez,
örvendezés évadja van, örül az s örvend emez.
Örömittas örömember örömmámorban ölel
örömleányt, örömasszonyt, mikor éppen mire lel.
Örömpéntek, örömszombat, örömhétfő, örömkedd,
a bánatot kiiktattuk, az öröm már örök lett. 
Örömfocit nézni a nép örömstadionba jár,
örömében száz pipaccsal virágzik ki a határ.
Örömdömping, sorba nem kell állni már az örömér’,
alanyi jog lett az öröm, kéretlen is öröm ér.
Örömhőst örömhazában örömelnök kitüntet ki,
több örömöt ígér, s a nép kijár érte tüntetni.
Örömszívben örömritmus, örömajkon örömének,
örömmunkás, örömparaszt örül egymás örömének. 
Mindegyik nap örömünnep, örömzsúr és örömbál,
örömtortán ezer gyertya, s nem fogy ki az örömtál.
Minden szemben csillog itt a földöntúli örömfény, 
örömtejbe-örömvajba foly az örömörlemény. 
Örömmézbe örömpempő, örömmüzlibe a tej, 
örömlekvár s persze szóma, hogyha még több öröm kell.  
Örömifjú s örömleány örömzászlót lobogtat, 
örömtanár új örömre örömdiákot oktat. 
Örömorvos sztetoszkóppal füleli az örömöt,
s röntgenképen burjánzanak egyre nagyobb örömök.   
Örömorrból örömfika s nyúlós örömtakony dől,
öklendezünk örömünkben s hányunk merő örömből.
Örömbélben tekereg az örömsárga örömsár,
a menny tömény öröm, de a pokolban is öröm vár.
Örömkolbász, örömhurka, örömsonka, örömzsír,
minden polgárt megillet egy díszkoszorús örömsír.
Örömlétre szenderül az örömős, kit öröm ölt,
s örömódát zeng, ki tőle örömvagyont örökölt.
Öröm, öröm, öröm, öröm, öröm, öröm, öröm, ö …
hulla lábujján a köröm örömében tovább nő.

Hercegem:
Nincs kiút az örömkörből.
Sose fogysz ki az örömből.
Ablakot társz: be öröm dől.
Ajtódon is ő dörömböl.  
 

1 megjegyzés:

István Orosz írta...

Mellékdal

Örömatya örömarcán két örömkönny gördögél,
az egyikben angyal alszik, másikban meg ördög él.

Potty, az egyik óceánba hull és nagy örömkörök
koncentrikusan gyűrűzik szerteszét az örömöt.

De a másik földre esik, valami pici magra
és kicsírázik belőle harmadnap a bánatfa.

Sós habok közt az az édes örömkönny rég elveszett,
versünk új ösvénye most a bánaterdőbe vezet.

Rengeteggé lőn azóta, minden fája óriás,
és alattuk és közöttük vajh’ ki sétálhatna más,

örömúr az, szeme száraz, a szíve meg kőkemény.
..............................................
Örvendjetek, hogy időben véget ért e költemény.