2015. augusztus 24., hétfő

ÖRÖMÓDA


Örömszárnyon örömangyal örömhírrel köszön be:
Freude, schöner Götterfunken…, megértünk az örömre. 
Galaktikus méretekben árad szét, mint valami  
organikus örömbumm vagy nagy örömcunami.
Örömteli látni, ahogy a világot az öröm 
működteti forgatván a mennyei örömkörön. 
Örömóceánba ömlik örömpatak s örömér,
és minden lényt minden percben új és újabb öröm ér.  
Örömtűzből örömtűzvész, örömvízből örömár,
a gátakat átszakítva hömpölyög az öröm már.
Örömreggel, örömdél és petárdás örömest,
örülünk, hogy velünk örvendsz te is szíves-örömest.
Öröm látni: együtt örül örömelvtárs, örömúr,
örömkakas kukorít és kincset örömdisznó túr.
Örömatya örömarcán örömkönyű görgedez,
örvendezés évadja van, örül az s örvend emez.
Örömittas örömember örömmámorban ölel
örömleányt, örömasszonyt, mikor éppen mire lel.
Örömpéntek, örömszombat, örömhétfő, örömkedd,
a bánatot kiiktattuk, az öröm már örök lett. 
Örömfocit nézni a nép örömstadionba jár,
örömében száz pipaccsal virágzik ki a határ.
Örömdömping, sorba nem kell állni már az örömér’,
alanyi jog lett az öröm, kéretlen is öröm ér.
Örömhőst örömhazában örömelnök kitüntet ki,
több örömöt ígér, s a nép kijár érte tüntetni.
Örömszívben örömritmus, örömajkon örömének,
örömmunkás, örömparaszt örül egymás örömének. 
Mindegyik nap örömünnep, örömzsúr és örömbál,
örömtortán ezer gyertya, s nem fogy ki az örömtál.
Minden szemben csillog itt a földöntúli örömfény, 
örömtejbe-örömvajba foly az örömörlemény. 
Örömmézbe örömpempő, örömmüzlibe a tej, 
örömlekvár s persze szóma, hogyha még több öröm kell.  
Örömifjú s örömleány örömzászlót lobogtat, 
örömtanár új örömre örömdiákot oktat. 
Örömorvos sztetoszkóppal füleli az örömöt,
s röntgenképen burjánzanak egyre nagyobb örömök.   
Örömorrból örömfika s nyúlós örömtakony dől,
öklendezünk örömünkben s hányunk merő örömből.
Örömbélben tekereg az örömsárga örömsár,
a menny tömény öröm, de a pokolban is öröm vár.
Örömkolbász, örömhurka, örömsonka, örömzsír,
minden polgárt megillet egy díszkoszorús örömsír.
Örömlétre szenderül az örömős, kit öröm ölt,
s örömódát zeng, ki tőle örömvagyont örökölt.
Öröm, öröm, öröm, öröm, öröm, öröm, öröm, ö …
hulla lábujján a köröm örömében tovább nő.

Hercegem:
Nincs kiút az örömkörből.
Sose fogysz ki az örömből.
Ablakot társz: be öröm dől.
Ajtódon is ő dörömböl.  
 

1 megjegyzés:

Utisz írta...

Mellékdal

Örömatya örömarcán két örömkönny gördögél,
az egyikben angyal alszik, másikban meg ördög él.

Potty, az egyik óceánba hull és nagy örömkörök
koncentrikusan gyűrűzik szerteszét az örömöt.

De a másik földre esik, valami pici magra
és kicsírázik belőle harmadnap a bánatfa.

Sós habok közt az az édes örömkönny rég elveszett,
versünk új ösvénye most a bánaterdőbe vezet.

Rengeteggé lőn azóta, minden fája óriás,
és alattuk és közöttük vajh’ ki sétálhatna más,

örömúr az, szeme száraz, a szíve meg kőkemény.
..............................................
Örvendjetek, hogy időben véget ért e költemény.