Járnak
hozzám méltóságok,
Kötik rám a méltóságot:
"Megbocsásson méltóságtok,
Nem érzek rá méltóságot."
Kötik rám a méltóságot:
"Megbocsásson méltóságtok,
Nem érzek rá méltóságot."
Hívnak a méltóság-kötözők mobilon s emileznek,
Megigérik, hogy az ő méltóbb köreikbe bevesznek:
Méltatlan amúgy is, odaát egy „éppen ilyennek”,
De ha nem méltánylom, bocsi, ők már semmit se
tehetnek.
*
Vágd
le fejét nyakkal, szárnyát és combjait; úgy jő
Sarkantyúja elől, és a két vállperec oldalt;
Most oldalra teszed s mellét elvágod a háttól,
Mellhúsát (ha nagyobb) szépen lemetéled a csontról,
Megtöröd a derekát s elejét nem bántod azontul,
Ámde farát, hosszába, megint háromra metéled;
Mindezt jó késsel, hogy húst, bőrt össze ne nyizbálj!
Nyúlj le a torkán, csusszantsd le karod könyökig vagy
vállig egészen, kásás, langy nyirok és lepedékek
közt tapogasd jól ki, ahol kezdődik a gyomra,
mélyebbre, ha bírsz még (átnyomakodva a trutymón)
nyúlni barátom, tedd azt, fogj rá, ragadd meg a bélt,
húzd kifelé, de ne rángasd, meglátod olyan lesz
így is, mint hogyha magától fordult volna ki csak.
Sarkantyúja elől, és a két vállperec oldalt;
Most oldalra teszed s mellét elvágod a háttól,
Mellhúsát (ha nagyobb) szépen lemetéled a csontról,
Megtöröd a derekát s elejét nem bántod azontul,
Ámde farát, hosszába, megint háromra metéled;
Mindezt jó késsel, hogy húst, bőrt össze ne nyizbálj!
Nyúlj le a torkán, csusszantsd le karod könyökig vagy
vállig egészen, kásás, langy nyirok és lepedékek
közt tapogasd jól ki, ahol kezdődik a gyomra,
mélyebbre, ha bírsz még (átnyomakodva a trutymón)
nyúlni barátom, tedd azt, fogj rá, ragadd meg a bélt,
húzd kifelé, de ne rángasd, meglátod olyan lesz
így is, mint hogyha magától fordult volna ki csak.
*
Ma hatvankét
esztendeje annak,
Mikor engem
megtettek Johannak,
Esztendeim
hát bövibe' vannak
Nem sok időt
igérek magamnak.
Hatvankét éve, hogy lett belőlem Pista,
tele van már velem mindenféle lista,
csurig vagyok én is már saját magammal:
ennyit élni együtt egy ilyen alakkal!
1 megjegyzés:
Egy apró (ünneprontó?) megjegyzés a Költészet Napjához. Autózom hazafelé, bekapcsolom a rádiót, a Kossuth esti krónikája szól. Költészet napja van, jelenti be a műsorvezető hölgy, ebből az alkalomból fölavatták a Gát utcai felújított emlékhelyet, ahol egykor József Attila lakott, és ahol – innen pontosan idézem, mert nem hittem a fülemnek és hazaérve újra meghallgattam a Hangtárban – „közelebb kerülhetünk ahhoz, aki életében sem rokona, sem ismerőse nem volt senkinek.” Na ja, aki azt írja, hogy nincsen sem apja, sem anyja, annak ugyebár rokona sem lehet. Csakhogy azt a verset, amivel a rádió ünnepi műsorvezetője villogott, amiben az van, hogy "sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek", nem Attila írta, hanem...., na, na ki
Megjegyzés küldése