A pesterzsébeti Gaál Imre Galériában (1201 Budapest, Kossuth
Lajos u. 39.) még látható a „Kertek, versek, labirintusok” című kiállítás. A
kiállítók (Barabás Márton, Gyulai Líviusz, Katona Szabó Erzsébet és Orosz
István) április 8-án, szerdán délután ötkor – kapcsolódva a költészet napjához – saját írásaikból olvasnak fel részleteket. Idemásolom Barabás Marci költeményét,
amelyet a Keresztút című képem apropóján írt, és amelyet ígérete szerint fölolvas
majd szerda délután Pesterzsébeten.
Balett-táncosok lépnek így, egyik lábukat a másik elé
helyezve, ahogy a timpanon-sapkás kapuk egyensúlyoznak a keresztúton. Nincs
átjárás rajtuk, mindkét pillér-lábuk -hogy- hogy-nem az útra került. Orosz
István képes-képtelen történeteiben már csak így van mindennel. Van is út, meg
nincs is. Egy biztos: a kisfiú a keresztút egyik felén maga elé néz. Előtte
papírlapok és ceruza. Csobban a tócsa, gyűrűző vízkarikák rajzolják át az utat
elálló diadalkapuk tükörképét. Egymásba nőtt a kép és tükörkép. És kitér egymás
útjából, aminek találkoznia kéne. Ez a rom már így állhat jó ideje. Egy darabig
még biztosan így is marad. Van idő a rajz elkészítésére, talán még a
láblóbálásra is. Végtelennek látszik az idő és végtelennek a tér. Bár az út
járhatatlan, nem kell még elindulni rajta. Csak nézni kell, gyönyörködni benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése