SZÁZEZER!

Nem figyeltem eléggé, így csak most vettem észre, hogy átléptük a százezret. Úgy tessék érteni, hogy az Útisz web-naplónak (blognak?, egyszemélyes internetes folyóiratnak?) mostanáig, vagyis 2015. január 19-én éjfélig 100412 látogatója volt. Három-négy nappal ezelőtt járhatott itt a százezredik, bizonyára gyanútlan vendég, illett volna megjutalmaznom, bár ha éberebb vagyok, akkor is legföljebb azt tudtam volna megállapítani, melyik országból, esetleg melyik városból kattintott az Útiszra, meg persze azt is, melyik írás érdekelte. A statisztika szerint a LE-HE-TET-LEN című 2010. március 20-án írt bejegyzés volt a legnépszerűbb, 1877 látogatóval, a második a HALÁLFEJEK (2009. augusztus 30.,1530), a harmadik a TÜKRÖK ÉS TÜKÖRKÉPEK (2010.december 3., 571). Az első bejegyzés címe egyébként A LERAJZOLT IDŐ volt, s az apropót az adta, hogy 2008. november 21-én jelent meg azonos címmel egy könyvem, amelynek egyik egyik fejezetében valami hibát találtam. Szóval ne szépítsük, a legelső jegyzet egy "erráta" volt. Elég az hozzá, hogy hat éve és két hónapja írom az Útiszt. Természetesen Magyarországról való a legtöbb olvasó, szám szerint 68397, aztán az Amerikai Egyesült Államok jön (7990) és Szlovákia (3841), de Oroszországból, Németországból, Romániából és Franciaországból is több mint ezer nézelődő járt itt. (A másik blogon, az angolul írt Útiszon ((59714 látogató)) az USA az első 14363 vizitációval, és az ezer fölöttiek így követik egymást: Magyarország, Oroszország, Németország, Franciaország, Törökország, Anglia, Mexikó.) Ha valaki vissza szeretne lépegetni a kezdetekhez, 485 tételen kéne végigrágnia magát (hopp: 500-nál megint ünnepelhetünk!) A bejegyzések közt 136 vers (lám csak: kijönne egy egész kötet) 36 esszé (az már ki is jött, a Válogatott sejtések című tavalyelőtti könyvem majd minden írása megjelent az Útiszon is) 82 plakát, 45 anamorfózis és 29 rézkarc van. Azt persze tudom, hogy a közösségi oldalakkal nem versenyezhetem, de nem is akarok. Ha olykor megosztok egy-egy írást a Facebookon, megugrik ugyan a látogatók száma, de az is látható, hogy csak sebtében lépnek át az Útiszra, olyan rövid időre, hogy az alatt képtelenség végigolvasni egy esszét vagy egy verset. A „saját” olvasók talán alaposabbak, különösen az a 88, aki a rendszeres olvasók listájára is föliratkozott. Köszönöm Önöknek! Inkább Nektek – így blogosabb. Folyt. köv.