Belelépvén halkan az új évbe - és persze anamorfikusan - à la Herr Menzel
(épp 200 lenne). Egy kor- és honfitársa üzent az imént Buda Ferenc költő (nálam
abszolút primissima) által. Feri az előző (dec. 27-i) bejegyzés képére válaszolva küldött verset. Íme:
Nyitott a kéz, tárulva vár a szív,
tenyérben elfér, lám, egy pályaív,s a téridőt szelíden körbezárja
Herr Möbius furfangos pántlikája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése