Restaurants de style France & Paris: grafikák francia vendéglőkhöz. Egy párizsi éttermekről szóló katalógus számára csinálok rajzokat. Bosszant, hogy nem hagynak elszakadni attól a stílustól, amelyről azt állítják, hogy jellemző rám: ha valami oldottabb, frissebb rajzzal állok elő, rögvest tiltakoznak. Ide teszem a „selejtet” …hogy mégse vesszen kárba. 
Osztálytalálkozó Szemesen. Majd minden nyáron összefutunk néhányan az Iparművészeti Főiskola valamikori diákjai közül a New Yorkból hazalátogató Gustav balatonszemesi villájában. Délelőtt Bánkuti Gáborral (a főiskolán még Béla volt, kint a vízen meg Nyúl) vitorlázunk Földvár és Sajkód közt, estefelé tollaslabda. Gus győz, mint mindig. A többiek: Herpai Zoli, Miki, Szabó Karesz, Banovich Tamás, Végvári Zoliék….
*
Hazatérve újra nekilátok, majd rögvest belefáradok a párizsi vendéglőkbe, leülök a gép elé sakkozni. On-line. Ismeretlen játékosok, többnyire fantázianéven: Olesechka, Don-Jaque, Cash, Igralec. Csak az Élő-pontjukból lehet sejteni, mire jutok velük. Ezt a száz pont körüli fickót simán kell vernem, azért is választottam, jó lenne egy kis siker a visszadobott rajzok mellé. Ráadásul a spanyol megnyitással kezdünk. A rövid rozsánál járok, amikor T telefonál. Nem zavarlak – kérdi udvariasan. Sosem – mondom én is udvariasan, miközben az órára sandítok. Alig ment le valami az időmből, igaz, a másiknak se sokkal több. Húsz percet gondolkodhat mindkét fél. Ha kihasználjuk, az összesen negyven. A hír igaz –közli T. Kattog az agyam: milyen hírről beszél ez itten ennyire in medias res? Közben Igralec is lép: váratlanul e4-re üt.- Ezek szerint még nem tudod? - Na, csak nem a kormány bukott meg? – szellemeskedek. T- vel csevegve valahogy mindig ilyesmi kerül elő, eszembe is jut, épp valami tüntetés van a Parlamentnél. Mi történhetett? Várom, hogy rám pirítson, miért nem vagyok ott. - Nem olvastad az ügynöklistát? Automatikusan visszaütöm a gyalogot. Nem - vágom rá, szintén automatikusan. Gyöngül a centrum a gyors cserétől. Nem mondok igazat, míg Dóra vezetett Szemes felé, átfutottam a Nemzetben megjelent szöveget, de nem figyeltem rá különösebben. Kire gondol, miért nem böki már ki, odaadok egy huszárt egy futóért, hallgatom az egyre rekedtebb hangot és kezd leesni az a bizonyos tantusz. Tényleg volt egy név a listán, amelyik hasonlított T nevére, de valahogy mégsem ő volt. Mintha egy betű másképp lett volna, eggyel több betű, vagy kevesebb, vagy máshol. Fölidézem tegnapi magamat, ahogy igyekszem szabadulni a gondolattól: nem a szokásos sajtóhiba, ez valaki más. Egy ismeretlen. Megnyugszom… mármint tegnap, ott az anyósülésen, oly jól sikerül, hogy Dórának sem szólok, akit amúgy is bosszant, hogy míg én az újságot teregetve pocakolok, ő a szombat reggeli balatoni forgalmat kénytelen túlszlalomozni. Megpróbálok segíteni - biztos megzsaroltak valamivel – és egyúttal fölajánlok egy döntetlent. – Nem zsaroltak meg. Megjelenik a cset szektorban egy röhögő sárga pofa, jelezvén, Igralec bolond lenne elfogadni a remit, már két gyalog előnye van. Pofátlanul lépeget tovább. Mikor üthette le a másodikat? Hülye kérdés volt. Ha vállalta a téglaságot, nehogy kiderüljön mivel zsarolják, miért tárná föl most? – Csak kurvára féltem - mondja. A nyilvánosságra hozott ügynöklistán azok vannak, akik 89-ben a Nagy Imre temetésen a rendőrség besúgói voltak. A beépítettek. Innen jön a tégla. De hiszen 89 volt a nem-félés szépségesen naiv nyara. (Vagy csak én voltam oly kétségbeejtően gyanútlan?) A nagy félni valók korábban történtenek. T nem is tudhatja, hisz annyira fiatal. Múlik az időm, mikor sáncolt ez be, és hogy jött elő azokkal a kibaszott bástyákkal? A jövőnk múlik, jut eszembe G mondása. Nyilván régen is félt kurvára, tehát már akkor... Eszembe sem jut, hogy esetleg rólam is… Csak később, amikor leteszi, hogy talán éppen azért gyónt nekem. G mellett L jut az eszembe. A legjobb barátja. A legjobb barátom. Elhárítom a közvetlen matt veszélyt, de az időzavarral nem tudok mit csinálni. Újra kéne kezdeni mindent. Az elejéről. Hol lett elcseszve? Próbálok gyorsan lépegetni. L megbocsájtotta - mondja, és elmondta G-nek. Nincs kétségem, hogy G is azt tette. Másfél méterrel a föld alatt könnyen megbocsájt az ember. Majd egyszer üljünk le egy sörrel és megbeszéljük. – És a kiállítás, - azért megcsináljátok?– Hát persze- mondom, és egyre reménytelenebbnek látom, hogy a megmaradt parasztom eljusson az alapvonalig. Azért kösz, hogy elmondtad. Már süket a telefon, amikor hozzáteszem: nem lehetett könnyű. Aztán megjelenik a felirat: LEJÁRT AZ IDŐD, ELLENFELED MEGNYERTE A JÁTÉKOT.
*
Nem kezdek új partit, egy óvodás is lemosna. Beleolvasok a Jav. kiad.-ba: „ A besúgás olyan cselekmények sorozata, amely magában hordja a büntetést. Nincs szükség külső ítélkezőre”. E is idézte valahonnan, aztán hozzáteszi: „De jó!”
*
Egyébként úgy hírlik, T egykori tartótisztje vezető az egyik legnagyobb kereskedelmi médiumnál. Egy olyannál, amely éppen ítélkezik, meg persze gúnyolódik... szóval a "véleményünket formálja". Bon. Inkább megyek franciázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése