2009. június 6., szombat

NÁSFÁK

Sopron, diplomavédés az AMI-ban. Az én emberem, (vagy én vagyok az övé: konzulensnek választott) Komlovszky-Szvetné Szabó Klára Petra a násfáit védi. Barokkosan burjánzó nevéről Gróf Pekry Lőrincné báró Petrőczy Kata Szidónia jut eszembe, festett portréja nyakában a díszes násfával. Amúgy furcsa műfaji szabálytalanság: Klára formatervezőként ékszert tervez, ami grafika. Alighanem az ékszer az iparművészeti termékek közt a leginkább képzőművészet-jellegű, (értsd: a közhasznú dizájn fogalomtól legtávolabb eső) műnem, hiszen esetükben a célszerűség szót csak nagyon erős fenntartásokkal használhatjuk, funkciójuk szinte kizárólag a díszítés. Van egy másik paradoxon is, ez a tervezett tárgyak értékével kapcsolatos. Az ékszerek értékét két összetevő alkotja, az anyaguk drágasága és a megmunkáltságuk színvonala. Az arany jutna eszünkbe, az igazgyöngy és a különféle drágakövek, ha a násfák hagyományos anyagait akarnánk sorolni; Klára azonban lemond ezekről és a papírt választja. Határozott és demonstratív szándékot kell látnunk a választásban: nem egyszerűen valami más anyagot választ, hanem a legsérülékenyebbet, a legértéktelenebbet, a legegyszerűbbet. Ha jól követem Szabó Klára Petra gondolatmenetét, akkor ezt a tervezőművészi öntudat manifesztációjaként kell fölfognom: lemondhatok az értékes alapanyagról, mert annyira biztos vagyok a hozzáadott érték minőségében. Ha jobban ismerném Klárát, és persze eddigi munkásságát is figyelemmel kísérhettem volna, akkor talán képes lennék eldönteni, hogy az alkotót saját kvalitásainak tudata teszi ily magabiztossá, vagy tágabban – és nyilván szerényebben is - a tervezőművész szakma apoteózisaként értelmezhető e különös filozófia. Tulajdonképpen mindegy: bármi is volt a tegnap még dizájnernek nevezett, holnaptól azonban bizonyára inkább képzőművésznek hívandó hölgy elhatározása, vagy csupán tudat alatt formálódó szándéka, különös és érdekes a végeredmény. A fotográfiákban megállított s a computerben megszelídített időt oldja föl, teszi sejtelmessé az akvarell könnyedségével, s mindezt oly fölényes biztonsággal, hogy le a kalappal... még akkor is, ha a papírékszer-foglalatok cirkalmassága, legalábbis az én ízlésemhez mérten, igencsak túlzó. Itt tessék utána nézni.

Nincsenek megjegyzések: