HÚSVÉTI MÜEZZIN

 Különös érzés húsvétkor a mecsetek tornyából megszólaló müezzin szavát hallgatni, de hát úgy alakult, hogy épp Ankarában vagyok, ráadásul már a nagyhét is itt ért. A helyi egyetemen rendezett szimpóziumra hívtak (bővebben az angol blogon), és amikor hónapokkal ezelőtt elvállaltam (workshop és előadások), eszembe sem jutott, hogy épp locsolkodni kéne, vagy új alkotmányt dicsőíteni, hogy intimusabb lelki gyakorlatokról ne is szóljak. Na persze a müezzin is fura: a minaret erkélyére kitett hangszórókból dalol, gyaníthatóan felvételről, és nem csak a modern egyetemi városrészben, ahol lakom, de a régiben is, bent Angora (így hívták régen) központjában, meg szerte az öt Budapestnyi területen és ezer méter magasan (jó hideg van) hullámzó hatalmas településen.

EGY FA

Egy fa. Kocsányos tölgy. A tudósok meg tudják mondani: 260 éves. 1750 körül ültették, vagy akkor kelt ki valami elpottyantott makkból. Akkortájt született Goethe, akkoriban halt meg Bach, a korona éppen Mária Terézia fején volt, és valahol egy bujdosó azt írta soha el nem küldött levelei fölé: édes néném!

A Galgamácsa és Erdőkürt közti rengetegben (Szabó Zoli kedvenc szavával: a pagonyban) egy tisztás közepén magányosan áll a hatalmas fa; vaddisznók és szarvasok kerülgetik, sőt némelykor állítólag felbukkannak a környékén az erdők legtitokzatosabb lényei, a híres szalonkák is, amelyek persze csak olyankor láthatók, ha épp nem néz oda az ember. 

Hol láttam már ezt a fát, napok óta töröm a fejem, aztán beugrik, Apuleius könyvében az Ámor és pszichében, Max Klinger bukolikus rézkarcán áll, lengén öltözött mitológiai lények heverik körül, s meséket költenek, még rejtélyesebb lényekről meg egykori, paradicsomi szalonka-monitoring-programokról, olyanokról, amelyeken valakinek egy pillanatra megjelent az igazi szalonka. Így kezdik el, hát ki ne hinné a folytatást: édes öcsém…

DE

Igen: De. Most jött meg Nádai Feritől a De című Weöres-vers tipográfiai átirata. Három strófa, öt lap. Az alkalom: a költészet napja. Április 11.  1533-ban április 11 péntekre esett, sőt nagypéntekre. Aznap szignálta Holbein a Követeket. Ferivel persze az akkori április 11-hez is van némi közünk, ő tervezi a könyvet, A követ és a fáraót, amelybe, hogy kerek legyen a világ, egy kevés költészet-féleség is becsusszant:

Kész van a piktor pénteki képe,

torz koponyánál állnak a latrok

s várnak a végső trombitaszóra

      várnak örökké.

Ó, ha adatnék nézniük egyszer

hátra a függöny sűrű redői

közt a keresztre felszögezett test

      szép vigaszára!

Vértanú Krisztus, szörnyű bűnöknek

eltörölője, nézz te le rájuk

bús szerelemmel, s boldogan ítélj

      árva Sebestyén!

BOCS...

Bocs, hogy elmaradt néhány hír. Jogosan tették szóvá, akik a blogon vártak értesítést a bécsi és a budapesti francia iskolák matek-fan diákjai számára tartott anamorfózis előadásomról (márc. 18.) és a mai soproniról. Ez utóbbi, ha minden jól megy, előbb-utóbb azért ott lesz a Mindentudás Egyeteme honlapján. Adósság az is, hogy írjak a Jászi Galéria Bestiárium c. kiállításáról, amely múlt szombaton nyílt, és a PIM Gyurkovics emléktárlatáról, amelyik ma este. Kárpótlásként üzenem, hogy április 7-én 4-kor az Írók Boltjában lesz a Magyar Plakáttársaság új képeskönyvének a bemutatója (Kemény Gyuri plakátja már bizonyára ott virít a kirakatban, de a Társaság megújult honlapján mindenképpen) és 13-án, szerdán 11-kor tárlatvezetést tartok a Bakelit Multi Art Centernek nevezett igencsak „alternatív” helyszínen, a Ducki-Orosz-Pócs plakátturné végállomásán .... És persze köszönöm mindenkinek, aki a Kossuth-díj kapcsán írt, telefonált, üzent, esemesezett, a vállamra csapott vagy egyszerűen csak gondolt rám. Bocs, hogy eddig nem tettem meg.  

NYAKRAVALÓ

- Ezt ugye nem mondod komolyan! Te tényleg nyakkendő nélkül akarsz odamenni!?
-Tudod, hogy ki nem állhatom a nyakkendőt!
- Na de az ünnep, ember, a március 15!
-Hát épp azért!
- ???
- Mert én a Petőfi pártján vagyok.
- Megmagyaráznád?
- Mészáros Lázár hadügyminiszter magából kikelve üvöltözött Petőfivel, hogy nyakravaló nélkül mert megjelenni előtte, holott a tiszteknek kötelező volt a nyakkendő viselése. Petőfi azonnal lemondott tiszti rangjáról és a következő verssel válaszolt:

Nyakravaló nélkűl akarod megvédni hazádat?
Oh te szamár te, minő ostoba képzelet ez!
Honszeretet, bátorság s más, mind kófic: az a fő
A katonában, hogy nyakravalója legyen.
Mészáros Lázár, akitől én ezt tanulám, s ő
Tudja, hogy a legfő hősben a nyakravaló,
Mert hisz az ő hada, mely hősleg megfutamúlt volt,
Egytül-egyig mind, mind nyakravalóba' vala.
Nyakravalótalanok, takarodjatok a csatatérrül...
Éljen Mészáros s éljen a nyakravaló!

(De azért ne aggódj, kokárda lesz, sőt éppen az, amelyik pont egy évvel ezelőtt a kokárdás lábjegyzet című bejegyzésben látszott.)

ECO-AMI-LOGIC

Megnyílt az AMI-ban is az ECO-LOGIC plakátkiállítás, az, amelyről a tavaly november 27-i bejegyzésben már írtam.  A 100 plakátból álló gyűjtemény a harmadik alkalommal megrendezett ISPC (International Student Poster Competition) válogatott anyaga. A Formateremben látható munkák a soproni bemutató után áprilisban Splitbe, májusban Isztambulba utaznak. A kiállítást Krizbai Gergely vezetésével az elsős tervezőgrafikus diákok rendezték meg - ahogy a képen is látszik: remekül. (További részletek az AMI, illetve az ISPC honlapján.)

FÖLDRENGÉS ÉS CUNAMI

9-es erősségű földrengés rázta meg Japán északkeleti partvidékét. Soha nem mértek még ekkorát Japánban, de a világon is alig. A földrengés után tízméteres szökőár árasztotta el a környéket, ahol atomerőművek is vannak: Onagava és Fukusima. A környékről több százezer embert evakuáltak. 
Mit tehet egy grafikus? Telefonálgat, e-maileket ír és rajzol - kétségbeesetten.