KÉSZÜL...

 
... sőt már a molinó is a helyére került. Kösz a fotókért Török Andrásnak. Szombaton nyílik....

MEGHÍVÓ FÜREDRE: MÁRCIUS 22.

 

ANYU 100

 

Ma, március 15-én lenne épp száz éves az anyu.

HALÁLOM ESETÉN ELÉGETENDŐ!

 

A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában őrzött írói naplókból rendezett „Halálom esetén elégetendő!” című kiállítás részeként naplókról szóló interjúkat is készítettek a múzeum médiatárának munkatársai. Az egyik teremben álló televízión az az interjú is fut, amelyben apám naplóiról, illetve a naplók nyomán készített Apakönyvről beszélek Tóth Szabinának. A kiállítás augusztus 31-ig lesz nyitva. 

42 ÉVES A NAGY UTAZÁS

 

1983 nyarán haza, azaz Lengyelországba látogatott II. János Pál, pápa. A Jaruzelski-féle szükségállapot ideje volt, a betiltott Szolidaritásé, a statáriumé. Hogy megakadályozzák a környező országokból induló hívők odaáramlását, hermetikusan le lett zárva Lengyelország, olyannyira hogy a szovjet blokk országaiból a légy sem repülhetett át. Magyarországról még Csehszlovákiába sem lehetett átlépni. Marici azonban, aki a Siótúr vezetője, Dániel Feri, dramaturg barátom felesége volt, pecsétes papírokkal igazolta, hogy négyünknek: Haris Lacinak, Berecz Andrásnak, Dózsa Tamásnak és nekem egy filmes produkció kapcsán halaszthatatlanul egy bielsko-białai stúdióba kell autóznunk. Még a népgazdasági érdek, a baráti együttműködés, illetve a szocialista kultúra szavakat is sikerült belefoglalnia a többnyelvű okiratba, amelyre minden határon további pecsétek kerültek. Megraktuk Laci Skodáját filmesdobozokkal (amelyekben ugyan film helyett szendvicsek lapultak), Tamásnak (ő volt a legnagyobb) a derekára tekertünk egy nemzetiszín zászlót, és el is jutottunk Częstochowába, a Fekete Madonna városába, továbbá Varsóba és Krakkóba. Az alábbi vers harminc évvel a Nagy Utazás után íródott, ma este pedig Laci lakásán újra összejött a Nagy Csapat, hogy megnézzük végre a házigazda immár 42 éves diáit.

Három pápista meg egy zöld-

fülű, eltévedt kósza eretnek,

ez vagyok én (de igyekszem),

s amazok fölváltva szeretnek.

 

Az ács fia végül is érted

éppúgy…, és elmagyarázzák;

nagy, puha felhők dőlnek a szélnek

s köztük menetelnek a nyárfák.

 

Roadmovie, nyár és nyolcvanhárom;

Tamásra tekertük a zászlót,

András fütyörészte a ritmust,

s Haris is bemagolta a pár szót:

 

anyanyelvén nógatni a kisbuszt;

Skoda volt, ó, nincs az a szín már,

útközbe’ bedöglött néha,

Bielskonál és/vagy Białánál.

 

Adtunk koronát zlotyiért és

beherovkát poharaztunk sörrel

s lepecsételtettük a passzust

már minden cseh határőrrel.

 

Volt, hogy hálózsákban aludtunk,

Częstochowába’ panelbe’,

mindenhol akadt egy lengyel, a buszt,

aki úgyis hitelbe szerelte.

 

Varsó: egy kirugott dramaturg

konyhájában tunkoltuk a lábost,

később láttuk a filmhiradóban,

egy tábla alatt ült: Solidarność.

 

Hoztunk friss szamizdatokat

hűtőtáskába pakolva,

szendvicsek és filmdobozok közt

(ORWO, kifakult pár év múlva).

 

Krakkóban megnéztük a férfit:

Szentatya, mondták mosolyogva,

színrül-színre láttuk, Laci meg,

ahogy az objektívje mutatta.

 

Hazaút, kerek ostya az égen,

alkonyi lassú leblende.

Mért azzal jössz: lehetett volna?,

mondd inkább azt, hogy lehetne.

        Illegális vállalkozásunk persze nem maradt titokban, de talán a Pannónia Filmstúdiót jellemző liberálisabb viszonyoknak köszönhetően minimális büntetést kaptunk; pontosabban kapott Haris Laci, aki a stúdió fotósa volt, s akinek a párttitkár megtiltotta, hogy az eset után a cég fényképezőgépét az épületből – pláne az országból – kivigye. Alighanem a következmények közé sorolható az is, hogy Balázs Béla-díjra történő fölterjesztésemet éveken keresztül visszadobta a kulturális minisztérium (megható volt, hogy az egyik visszautasítás után az egyébként harcosan kemény Macskássy Kati, aki a szövetség animációs szekcióját vezette, elsírta magát), sőt rendezői kinevezésemre is csak a rendszerváltás évében üttetett rá a pecsét.

ÚJ WEB SITE

 

Új év – új honlap! Igazság szerint megvan már egy ideje – hála Zeitler Csongornak –, de úgy véltük, az évkezdet vákuuma alkalmasabb idő előhozakodni vele, semmint az év végi pörgés időszaka, amikor olyan sok dologra kell egyszerre figyelni. Például kellemes, boldog, áldott, stb. ünnepeket kívánni, illetve ezeket megköszönni. Ezúttal mindenkinek kívánom és köszönöm és bocs, ha elkéstem vele. De most a szájtról legyen szó. Ide klikkelve, vagy a https://istvanorosz.com/ szöveget a keresőbe írva lehet eljutni hozzá, és a menüben kiválasztott címekre kattintva belenézni a képzőművészeti, dizájneri (plakátok és illusztrációk), filmes és irodalmi (versek, esszék, regények) munkákba. Nem csak magyarul, de angolul is működik szinte minden elem. A feltöltött anyag akkora, hogy akár órákig el lehet bolyongani benne, de a néhány perces böngészésért is hálás vagyok. Nem csak azért, hogy régi és újabb munkáimat megmutathatom, de azért is, hogy a látogatók figyelmébe ajánlhatom Zeitler Csongort, akinek – amellett, hogy még boldog születésnapot is lehet kívánni (jan. 1.) – webszájt tervező kvalitásait is reklámozni szeretném. Az istvanorosz.com weboldal legeslegalsó linkjére (Web Design) kattintva lehet kapcsolatba lépni vele, de a neve alapján a fészbukon is megtalálható. Köszönöm – köszönjük – a figyelmet. És még egyszer b-ú-é-k-! 

KÖLTŐI FELADVÁNY

Írjatok mélyen szántó filozofikus költeményt, olyat, amelynek első és utolsó szava megegyezik!

 

Hány kilogramm anyagot

vesz magához az ember

egy élet során,

s mennyitől szabadul meg ezalatt?

Hány köbmétert ürít,

hány hektót pisál,

hány litert izzad, köp, könnyezik,

s mennyi az vajon,

amit őkelme hány?

 

Szánt-e a sors, mondd egyébre,

Mint szenvedni élten át?

Ás, kapál és küzd az ember,

Nyugodalmat soha nem lel,

Szikes földben nyögve szánt.

 

Légy hercegem, akárki, bárki,

Mindegy hol élsz, s hogy merre mégy,

A halál legyőz, bárki vagy,

Legyél bár ló, vagy cseppnyi légy.