TRIANON KÖNYV

Úgy alakul, hogy a könyvhét az újonnan törvénybe iktatott Trianon-napot is magában foglalja. Hogy pikánsabb legyen az egyezés, az ünnepi fogadás a Károlyi palotában történik. Könyvheti antológia lett a Trianon-napra szánt Bíró Zoltán vers-válogatásból is. Babits, Kosztolányi, József Attila, Dsida,…talán csak Arany János hiányzik, na persze, hogy is kerülne oda, hisz majd negyven éve halott volt akkoriban.

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb, ha mi csínyt tesz,
Összeül és – helybenhagyja.

DÓRA A CSILLAGTEREMBEN

Keresztes Dóra kiállítását vasárnap 11-kor Kőszegen a Csete Görgy által tervezett református templom csillagtermében (Táncsics u. 2) Mészáros György festőművész nyitja meg.
A kiállítás június 27-ig lesz nyitva, csütörtöktől vasárnapig délután 2 és 5 közöt lehet megnézni.

SODRÁS

Szabó Dorottya filmjét opponálom a Momén. Animációs road-movie – próbálok nevet találni a műfajnak – vagy rajzfilmes meditáció? Inkább átérezhető, mint megfejthető a film, alkalmas arra, hogy beleringassuk magunkat a repetitív, önnemző, kormányozatlan, vágás nélküli látványvilágába, ahol a tudatmélyre süllyedt Atlantiszok szövevényes utcahálózatán mindig ott bolyong egy még meg sem született alteregónk. Biztos vagyok benne, Dorottya tiltakozása sem győz meg az ellenkezőjéről, hogy maga a létrehozás folyamata sokkal jobban izgatta, mint a végeredmény. Szinte terápikus elemek öngyógyító burjánzása emeli, löki tovább a filmet, azt a kegyes illúziót keltvén, hogy az a bizonyos utazás – vagy amit szimbolizál - mégiscsak tart valamerre, iránya és sodrása van, még ha a végállomás nem is, vagy csak alig különbözik a kiinduló ponttól.
*
Billel a Várfok Galériában. Gömbfejű, kajaklapát frizurájú, csónaklábú, ufo-testű lény: egy ismeretlen mitológia anonim félistene, aki comics szóbuborékokba írt apokrif igékkel kommunikál, s földre szállván főszereplőjévé lesz Rácmolnár Sanyi új, Graphic Novel című festménysorozatának. Valami ősi, távoli digitális computer világból kellett érkezzen, ami magától értetődő rokonságban áll a primitívnek nevezett kultúrák posztmodern barlangrajzainak uniszex rovarábrázolásaival :-)
*
Meghalt gimnazista korom egyik ikonja: Andrej Voznyeszenszkij szovjet költő. Hm, furcsa már így leírni. A kötetet nem találom, talán Kecskeméten maradt, de az Egy emigráns vendéglőben című versre… poémára… szinte szórul-szóra emlékszem…. fölkel…indul…vissza se nézve…visszatér-e?

DIPLOMA

Milán-Fanni-Dia-Tütyi-Ádám-Gergő: ez a történelmi csapat. Ők hatan kaptak először grafikus diplomát Sopronban. A fotón egyelőre csak Bill látszik, a diplomabizottság elnöke, (meg híres akvatintája, amelynek egy példányát a Metropolitan Múzeum grafikai gyűjteménye is őrzi), mert épp kifogyott a szusz a fényképezőgépemből a csoportkép készítésekor... Na majd csak kisegít valaki:-)

*
Hurrá, máris itt a gyorssegély: Fefére (vagyis Nádai tanár úrra) mindig lehet számítani. Köszönet!

BILL

A Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesületének meghívója Bill Ronalds és Orosz István „párhuzamos dimenziók” című kiállításának megnyitójára a Galéria IX-be (1092 Budapest, Ráday u. 47). A kiállítás, amelyet Török András nyit meg május 28-án este 6-kor, június 10-ig lesz nyitva.
*
Előző nap, 27-én, csütörtökön délután 4-kor a soproni AMI-ban tart előadást Bill Ronalds: „I am preparing a talk that involves some humor, as well as some American cultural context and my experience of it. Is that ok? It will be perhaps a half hour.” (Nem csak az előadás miatt jön Sopronba Bill, sőt! Ő lesz a grafikusok diplomabizottságának remélhetően nem túl szigorú elnöke:-)
*
William Ronalds egyébként a New York-i St. John's University nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára; egykor már írtam volt róla ebben a blogban, a 2009. január 6-i bejegyzésben (Utazás Billel)

A LÉGY

A légy a Semmelweis Szalonban. Rofusz Oszkár díjas filmje épp harminc éve készült. A beszélgetés végén Feri megajándékoz a film egyik bekeretezett képével, eggyel azok közül, amelyeket én rajzoltam. A forgatás vége felé ugyanis többen beszálltunk a rajzolásba, hogy a határidőt valamennyire tartani lehessen. (Nem lehetett:-) Megtalálom a következő filmjéhez, a Holtponthoz (1982) készített plakátomat. Börtönudvar, egy politikai kivégzés pillanata. Lehet, hogy a tűzzel játszottunk akkoriban? Az Oszkár szobrocska és a vele járó nyilvánosság persze elég erős védelmet jelentett, nem csak Rofusznak, de a környezetének is. A Pannóniás fiataloknak. Legalábbis egy ideig. Apropó Pannónia, vajon igaz-e, ami a beszélgetés során elhangzott, hogy filmstúdió, ahol majd két évtizedig dolgoztunk, eredetileg Rákosi mauzóleumának épült? A hatalmas lépcsősorok, az impozáns oszlopcsarnokok alapján nem elképzelhetetlen. Sztálin barokk. Most: ebek harmincadja, a vakolat omlik, a plafon beszakadt, a folyosókat felverte a gaz. A rozsdás kapun hatalmas lakat, pedig bent, a falakon Borsos Miklós domborművek vannak. Az estet bevezető Tulassay rektor úr Kavafiszt idézte: mindig Ithaka felé utazunk, bármerre menjünk is; a rajzfilmesek szétkergetésére és az épület tönkretételére gondolva bennem is felötlött egy Kavafisz sor: „ A barbárok mégiscsak megoldás voltak valahogy…”

3x3

Három mondat Kernács Gabi megnyitó szövegéből: “És ül az elmélkedésre hajlamos mester keresztbe tett lábbal a „Sziget” című lapon, vele szemben, lássunk csodát, ül a tengerben a szikla keresztbe tett lábbal, Idő-hullámok csapkodnak körülöttük. ... És háttal ül a figyelő mester egy kerti széken a „Terasz” című munkán, ő az kétségtelenül, bár feje nincs, amit rajzol, emberi agy képe, és amiről rajzolja: kerti labirintus, ősi ábra, az életből a halálba vezető út misztikus jelképe, meg az életben való tévelygésé. ... Ólomszürke, nyomasztó térben vérvörös falkonstrukció lebeg, megdőlt, golyónyomokkal rongált, súlyos, abszurd tömeg, amit egy hatalmas erőfeszítés végérvényesen kimozdított a helyéről, eltűnőben van, mint Goya capriccióinak „Álom a hazugságról és az állhatatlanságról” című lapján a levegőbe emelkedő bástyás-tornyos vár, valami, ami volt, ami nincs már és nem is lehet soha többé.”
***
Könyvbemutató a PIM-ben: Széchenyi Ágnes Lélegzetvétel című kötete a Válasz három évéről (1946-1949). Három mondat a könyvből: „A nemzedéki utak is szétváltak, mint ezt a két volt Eötvös kollégista, Orosz László és Simó Jenő választása, életpályája jelezte. (Orosz László a vidéki, kisebb egzisztenciát nyújtó, de autonóm életet választotta, Simó Jenő a Révai- majd az Aczél-féle kultúrpolitika közreműködője, mindenkori elvárásainak érvényesítője lett.) Orosz László írását azért idéztük ilyen hosszan, hogy megmutassuk, lehetett még ekkor is a régi kritikai iskola, tisztelet és igazmondás eszméjének jegyében írni.”
***
Szegő Gyuri körkérdése a Magyar Építőművészettől. Pontatlan és hiányos válaszomat nem küldöm el, de három mondatát idemásolom. „Az alaptétel tulajdonképpen egyszerű: ha sikerülne az időt térré transzformálni, máris megvolna a megoldás. Az építészet története nem más, mint az idő téri materializálására vonatkozó kísérletek, félmegoldások és kudarcok gyűjteménye, s az építészeti stílusok különbsége abban áll, ahogy új s újabb módokon sülnek fel e paradoxon feloldására tett próbálkozások során. Ha a posztmodern építészet nem kaphat felmentést, akkor elsősorban azért nem, mert ahelyett, hogy beállt volna e szépségesen reménytelen sorba, az iménti paradoxont felismerve ironizálni kezdett, s cinikus megoldásokat kínálva látványos öncsalásokba takarózik.”
***