A LÉGY

A légy a Semmelweis Szalonban. Rofusz Oszkár díjas filmje épp harminc éve készült. A beszélgetés végén Feri megajándékoz a film egyik bekeretezett képével, eggyel azok közül, amelyeket én rajzoltam. A forgatás vége felé ugyanis többen beszálltunk a rajzolásba, hogy a határidőt valamennyire tartani lehessen. (Nem lehetett:-) Megtalálom a következő filmjéhez, a Holtponthoz (1982) készített plakátomat. Börtönudvar, egy politikai kivégzés pillanata. Lehet, hogy a tűzzel játszottunk akkoriban? Az Oszkár szobrocska és a vele járó nyilvánosság persze elég erős védelmet jelentett, nem csak Rofusznak, de a környezetének is. A Pannóniás fiataloknak. Legalábbis egy ideig. Apropó Pannónia, vajon igaz-e, ami a beszélgetés során elhangzott, hogy filmstúdió, ahol majd két évtizedig dolgoztunk, eredetileg Rákosi mauzóleumának épült? A hatalmas lépcsősorok, az impozáns oszlopcsarnokok alapján nem elképzelhetetlen. Sztálin barokk. Most: ebek harmincadja, a vakolat omlik, a plafon beszakadt, a folyosókat felverte a gaz. A rozsdás kapun hatalmas lakat, pedig bent, a falakon Borsos Miklós domborművek vannak. Az estet bevezető Tulassay rektor úr Kavafiszt idézte: mindig Ithaka felé utazunk, bármerre menjünk is; a rajzfilmesek szétkergetésére és az épület tönkretételére gondolva bennem is felötlött egy Kavafisz sor: „ A barbárok mégiscsak megoldás voltak valahogy…”