Nahát, nahát! Azt, hogy minden nap új meglepetésekkel kápráztat el, már kezdem megszokni. Hogy e paradox jelenségek – mert mi mások lennének a rendszeressé váló váratlanságok – „gyönyörködtetnének” s „boldogítanának”, azt persze csak idézőjelek közt állítanám. Vagy még úgysem. A mai találmány abban különbözik a szokásostól, hogy nem a külvilágból, hanem saját irományaim közül, egy versbe szedett nyolc éves jegyzetből perdült elém. Hogy az aktualitását mi adja, azt a bölcs Utisz Blog olvasók bizonnyal észreveszik, én csupán egyetlen rímet szeretnék figyelmükbe ajánlani: „Árokásó lendületét nincs mi megakassza, / Szíve hajtja, azt remélem, s nem valamely kassza.” Fennhangon történő deklamálásnál, esetleg szavalásnál a „kassza” szóra érdemes a hangsúlyt helyezni. Ha az egész költeményt el akarjátok olvasni, ide kattintsatok, vagy pörgessétek vissza az Utisz Blog lapjait egészen 2018 augusztusáig; a jegyzet címe: "ORRKOPPINTÓ HEVÜLETBEN ..."

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése