Néhány újabb kép és egy rövid film (kattintás!) az Ulan-Udéban rendezett kiállításról – hogy ne csak az óriás
Leninre kelljen emlékezni. Mivel ez az Oroszországban vándorló kiállítás legutolsó
állomása, megpróbálom felsorolni az eddigi helyszíneket: Szentpétervár,
Nyizsnij Novgorod, Izsevszk, Kazán, Uljanovszk, Jekatyerinburg,
Tyumeny, Moszkva, Cseljabinszk, Krasznojarszk, Abakan. Ha nem
felejtettem ki semmit, akkor a burjátföldi állomás a tizenkettedik. Hat
kiállítás megnyitóján (az aláhúzottakon) személyesen is részt vettem, az
utolsókról sajnos a járvány miatt lemaradtam. A mostani tárlatot egy régi
nyomdából átalakított kiállító térben, litográf sajtók, magasnyomó gépek,
rézkarc prések közt rendezték meg a burját és orosz kollégák, ami remekül illik
a nyomtatott grafikáimhoz. Köszönet érte. Az már csak hab a tortán, hogy a
műhely-galéria ablaka alatt fut a legendás transz-szibériai vasút, ami ugye elég jól passzol egy utazó kiállítás utolsó állomásához. A kiállítás július
9-ig lesz nyitva. (A belépés ingyenes, az Utisz Blog olvasóinak külön kedvezmény. Ha a híres vonattal mennétek, az 5640. kilométer táján kell kezdeni szedelőzködni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése