2021. június 5., szombat

TRIANON

Az üvegajtó önműködően nyílik. A kézfertőtlenítőt sem kell megérinteni, az alátartott tenyérbe magától csöppen az illatos zselé.

Jó napot! – igazítja magasabbra a maszkját a férfi. Így is látszik, napok óta nem borotválkozott.

– Segíthetek?

– A könyvbemutatóra jöttem. A Trianon könyv…

– Igen. Megmutatná a védettségi igazolványát?

A farmernadrágos zavarba jön. – Nincs nálam – hazudja – de látszik rajta, egyáltalán nincs igazolványa. – Gondoltam, ha a szerző vagyok…, úgy értve, az egyik szerző…

A hölgy – fiatal, üde, elegáns – széttárja a kezét: – Sajnálom, benne volt a meghívóban.

– Ha odabenn úgy is mindenki védett, talán nem jelentek rájuk veszélyt.

Az ifjú hölgy – a férfi unokája lehetne – egy kis szünetet tart. Talán mérlegeli a mondat logikáját, vélné egy kívülálló, de nem, inkább a maszk mögül előtüskéző borostára utaló szellemes választ kereste. – Tudja, mi ilyen szőrös szívűek vagyunk. – A kamera felé pillant, hol van már a rendész, ennyi idő alatt már ki kellett volna érnie.

– Ha esetleg a megígért tiszteletpéldányt…

– Azt legföljebb a szervezőktől…

– De ahhoz ugye be kéne jutnom…

– Annyira sajnálom! – mondja a hölgy megkönnyebbülten, mert mellé lép a felmentésére érkező hivatalosság. Diszkrét nemzetiszínek a szájmaszk sarkán. Piros-fehér-zöld. Ő is a „miben segíthetek” kérdéssel köszön.

– A Trianon könyv bemutatójára jöttem… Volna.

– Melyik újságtól?

– Nem újságtól vagyok…

– Sajnos a védettségi hiányában…

– A többségnek van?

– Itt mindenkinek van – nyomja meg a „mindenkin” a hangsúlyt, és az ajtó felé néz.

Az ajtón épp nem lép be senki. A borostás végre fölfogja, hogy neki kell kilépni azon az ajtón. Trianonhoz képest végül is bagatell, gondolja. Sőt igazságos. A többség jogos elvárása a kisebbséggel szemben. Eszébe jut egy jobb szó, Petőfi szava: potomság. Majd megkér valakit, aki ért hozzá, hogy csinálja meg a regisztrációját. Mégis csak jobb a többséghez tartozni. A mindenkihez. Nemdebár?     

Nincsenek megjegyzések: